Független sajtótermék
Az iráni rendszer ma nemzeti ünnepet tart, csak épp a résztvevők nem a maguk jószántából mennek el a rendezvényekre: szigorú parancs kötelezi a diákokat, tanárokat, közalkalmazottakat, hogy ma tapsoljanak az utcákon, ha van hozzá kedvük, ha nincs. Aki nem tapsol, azt elviszi az ördög, sőt, ami rosszabb, elviszi a Forradalmi Gárda vagy a Baszidzs milícia. Azon ugyanis már túl vannak az irániak, hogy az ördöggel meg lehessen őket ijeszteni.
„Teherán csendes, újra csendes, elzúgtak forradalmai” – mondaná Petőfi, ha ma élne és híreket szerkesztene Iránról. De azért nincs vége még mindennek, viszont pillanatnyilag úgy tűnik, most a népmozgalmak átmenetileg elcsitultak. Azért hírek vannak, a rendszer nem javult meg, sőt, szóval még ne mondjuk ki, hogy vége a megmozdulásoknak.
Ma sűrű napunk lesz, egymást követték a fontos hírek, sőt, még érdekes is akadt közöttük, hackercsapdától robbantásos merényletig, eltűnt tantárgytól elmaradó népszavazásig terjed a spektrum – jobb, ha azonnal belevágunk a közepébe.
Tessünk, kérem, komolyan venni, nem tréfadolog a terheléses támadás, még ha van is ellenszere, igaz, azt a kormány nem ismeri. Úgy verik őket a titokzatos terheléses támadók, mint jég a határt, nem is csodálnám, ha kikérnék maguknak, hogy én itt röhögök rajtuk.
Ez a nap is eljött, pedig sokan hitték, hogy végleg megszűnt a lap, az oldal. De újrakezdjük, felkelünk a földről, a bíró még csak kilencig számolt és mi már tápászkodunk felfele, jöhet a következő menet. Nagyobb baj, hogy segédfogalmunk sincs, ki ütötte ki a lapot és miért: az előző támadáskor még voltak elképzeléseim, de most csak tanácstalanul vakartam a fejemet.