Független sajtótermék
Ebben a mai második részben újból Andrej Szoldatov és Irina Borogan egyik írását veszem elő, azt mutatja be ugyanis a szerző – és az ő nyomán én is – hogy mi a helyzet az orosz munkaerő-piacon így, mozgósítások után és előtt? Mi lenne, hozzák vissza szép alaposan a régi Gulág-rendszert, amit Szolzsenyicintől Dancig Baldajevig és Juz Aleskovszkijig annyian bemutattak nekünk.
Ezt a mai második részt kezdjük azzal, hogy Oroszországban az állam létrejötte óta mindig a gazdaság egyik alappillére és a közerkölcs fő oszlopa volt a bűnözés, mégpedig a szervezett, mert szervezetlenül nem elég jövedelmező a dolog. Már Ilja Muromec is a Fülemüle zsivánnyal hadakozott a népmesében, és azóta csak annyit változott a helyzet, hogy a kriminalitás jobban elterjedt és népszerűbb tevékenységgé vált.
Ha nem csak a napi hírekkel foglalkozunk, hanem megpróbálunk rájönni arra, miért történnek ezek a dolgok, mi a mozgatórugójuk, rövid úton rá fogunk jönni, hogy Oroszország esetében ez egészen egyszerűen megállapíthatatlan. Gyakran logikát keresni is teljesen felesleges az eseményekben, motivációt szintén nem lelünk.
No, ezt nem lesz könnyű megmagyarázni, annyi szent. Az orosz „Férfiak Államának” történetében annyira különös helyzeteket lát a szemlélő, hogy minden formális logika, minden sablon csődöt mond, ha nem használjuk a tiszta eszünket, teljesen eltévedünk a történetben, és kereshetjük, ki volt a jó, ki volt a rossz.