Független sajtótermék
Ma is megpróbálok átfogó képet adni Irán aktuális bel- és külpolitikai helyzetéről, ami azért nem könnyű feladat, mert egyrészt jelenleg épp az ország külpolitikája kezd inogni – ha teljesítik Kína követeléseit, a gazdaság helyreállhat, de a rendszer ideológiai alapjai esnek ki – másrészt a belpolitikában olyan sokoldalú a válság, hogy nincs az életnek területe, ami ne szenvedne tőle.
Iránban csoda történt. Nem nagy csoda, Khamenei és Raisi nem mondtak le és nem osztották szét minden vagyonukat a szegények között, csak amolyan kisebbfajta mirákulum: Khamenei rájött arra, hogy valami mintha nem volna a legnagyobb rendben a kormányzat és a nép között és most szemét forgatva prédikál a viszály felette csúfságos mivoltáról.
Iránban egyre borzalmasabb a helyzet: a terror mostanra már valóban elszabadult, és válogatás nélkül gyilkol. A tüntetők nem hiába nevezik Khamenei rendszerét gyermekgyilkosnak: az is. Már negyvennégy 18 év alatti gyermeket és fiatalt öltek meg, többségüket tüntetések alkalmával, sortüzek útján. De az elfogott demonstrálókat is egymás után végzik ki.
Iránban tegnap véget ért a három napos tüntetés-sorozat, de nemsokára kezdődik az újabb, pár nap pihenő után. A tiltakozások kezdenek egyre szervezettebb formát ölteni, de a rendszer sem hagyja magát: ma kivégezték az első halálra ítélt tüntetőt. Ezzel egy időben Irán esze, a tegnap méltatott titkosszolgálati miniszter, Esmail Khatib Németországot vádolta a demonstrációk szervezésével.
Iránban csitulnak a demonstrációk és egyre hangosabbak a rendszerpárti, vérbosszút követelő hangok, Khamenei és a Forradalmi Gárda vezetése pedig szorgosan dolgozik egy Azerbajdzsán elleni háborún, de azért az iraki Kurdisztánban is elég feszült a helyzet.
Jelentem, visszaállt a világ rendje, újból pontos hírekkel szolgálhatok Iránból is, Ukrajnából is, megint működik az ISW. A hírek pontosak, de nem jók: a tüntetések intenzitása minden szervezés mellett is enyhül, ami talán nem baj jelenleg, mert a rendfenntartó erők olyan brutalitással csapnak le a demonstrálókra, ami még a Közel-Kelet történelmében is ritka.
Iránban minden megy a maga elrendelt útján, ami tegnap elkezdődött, ma folytatódik. Ha nagy tüntetések voltak, és sok volt az áldozat, másnap kétszer, tízszer akkorák jönnek – de ez a lineáris fejlődés a rendszer híveinél is működik, tegnap még a hadsereg állományában nem bíztak, mára már a biztonsági szervek parancsnokságáig ér a gyanakvás.
Iránban a tegnapi enyhe visszaesés után ma, holnap és holnapután a tiltakozások komoly fellángolására lehet számítani, ami egyértelműen a rendszer újabb agresszív válaszát válthatja ki, ha csoda nem történik – és az még az Iszlám Köztársaságban sem gyakori – melyek újabb tüntetéseket és sztrájkokat váltanak ki, azok újabb hatósági brutalitással járnak majd…
Az ember azt hinné: Iránban már nem fajulhat el alaposabban a helyzet, de téved, Kahmenei rendszere hasonló más, ismerősebb politikai rezsimekhez, mindent képes fokozni, mindig van benne lejjebb. Most éppen legalább ezer nyilvános politikai kirakatperre és kivégzésre készülődnek, melyek egészen biztosan minden eddiginél agresszívabb reakciót fognak kiváltani Irán népéből.
Khamenei ajatollah és az iráni rendszer minden autokráciák útját járja, ami egyre fokozódó erőszakkal van kikövezve: olyan spirál ez, amiből nem lehet kitörni és mindenképpen a pusztulásba vezet. Minden és mindenki tehet most már az általuk elkövetett hibákról: a fiatalok, a munkások, a sajtó úgy általában, és majdnem a teljes népesség is.