Független sajtótermék
Irán még mindig a megmérgezett diáklányok ügyétől zeng, a friss jelentések szerint legalább ezerkétszázan eshetek áldozatul az ismeretlenek által elkövetett merényleteknek, bár szerencsére csak egyetlen halálesetről tudunk. Ráadásul mindenki tudott a gáztámadásokról, a kormánynak mégis négy hónapjába tellett, míg ímmel-ámmal, de pár napja utasítást adtak a nyomozásra.
Iránban megint a nyomor és a hidzsáb körül forog minden, és az ember eltöpreng: hogy nem képesek az ajatollahok felmérni a makacskodásuk súlyát?
Iránban folytatódnak a tiltakozások, tüntetések, mintha már a rendszer is kezdené bevallani, hogy valami nincs rendben, persze, nem őszintén: valami olyan magyarázatot próbálnak rátukmálni a lakosságra, hogy az inflációt Amerika okozza, majd az okozott elégedetlenséget kihasználva az Egyesült Államok szervezi a demonstrációkat is, ők ártatlanok.
Ma már újra a megszokott struktúrával jelentkezik az iráni és ukrajnai hírösszefoglaló, mert beindult a CTP és az ISW normál üzemmódja, így kevesebb színes hír lesz és több konkrét, ellenőrzött adat – mindenesetre dolgozni ezzel a módszerrel is ugyanannyit kell az összefoglalókon, vagyis sokat, de talán ez valamivel pontosabb, mint amikor csak a sajtóhírek állnak rendelkezésre.
Iránban mindenki békességet szeretne már, még a rendszer mérsékeltebb hívei is tárgyalásokat szorgalmaznak, csak hát ez lehetetlen, míg a keményvonalasok nem engednek jottányit sem – és egyelőre ők kormányozzák az országot. Más kérdés, hogy a reformisták által szorgalmazott párbeszéd is egyoldalú volna, hiszen itt maga a rendszer beteg.
Irán vezetése minimum megosztott abban a kérdésben, hogy mihez kezdjen a folyamatos tiltakozásokkal, a tiltakozók már annál kevésbé megosztottak céljaikban: ők a klerikális rendszer bukását, majd egy új, világi államformát szeretnének.