Független sajtótermék
Hölgyeim és uraim, hétfő van, nincsenek komoly harci cselekmények, csak az állóháború tombol szokás szerint, tehát az ISW megint elméleti napot tart, minek következtében Wagner operáit közvetítjük a moszkvai Kremlből. Éspedig a Néva kincsétől Prigozsin alkonyáig. Igen, ugyanis a kutatóintézet Prigozsin és a Wagner konfliktusát viszgálja az orosz Védelmi Minisztériummal.
A mai második rész majdnem azzal foglalkozik, hogy járt-e Cecil a Török utcában, de ennél egy fokkal azért aktuálisabb: azt járom körül, hogy szereti-e Ramzan Kadirov Jevgenyij Prigozsint, és ha igen, miért nem, valamint szívből-e és igazán, avagy egyáltalán nem. Mindenesetre a háborús hírek kezdik elérni a szappanoperák szintjét, ha erről a két figuráról van szó.
Ma az ukrajnai hírösszefoglaló is rendhagyó, de szerencsére nem annyira, mint az iráni volt: annyi történt csak, hogy mivel ma megint hétfő van, az ISW újra elméleti napot tartott, és ez ma különösen érdekesre is sikerült, mert Kateryna Stepanenko és Frederick W. Kagan ez alkalommal a Prigozsin-jelenséget elemezték, nagy alapossággal és részletességgel.
Ez a mai második rész tulajdonképpen egy rövidítés. Történt ugyanis, hogy a The New Yorker interjút készített Rob Lee-vel, megkérte a világhírű katonai elemzőt, a Foreign Policy Research Institute (FPRI) munkatársát, hogy kommentálja az orosz katonai stratégiában bekövetkezett változásokat. Ez maradéktalanul sikerült is, csak kissé hosszú lett.
Ma hétfő van, nem zajlott tömeges rakétatámadás sem, ami azt jelenti, hogy az ISW agytrösztje megint elméleti napot tart: közlik ugyan a legfontosabb híreket, de mivel ez most egy viszonylag nyugodtabb pillanat, kicsit latolgatják azt is, hogyan, miképpen és meddig folytatódhat a háború Ukrajnában. Bizony, minden jel arra mutat, hogy sokáig fog tartani.
Ma kicsit rendhagyó lesz ez a második rész, mert a hírekre adott néhány olvasói reakció alapján úgy látom, el kell magyarázzam, mi is az az „orosz milblogger”, miért fontos, mire használják és egyáltalán: hogyan működik. Meg mi a baj most velük.
A harctereken mérsékelt csatározások folynak, ugyanis az ukránok az emberélettel spórolnak, az oroszok a hadianyaggal, a hátországban most nem estek nagy károk, mert Putyin belenézhetett a rakéta-leltárba és azonnal lefújta a tömeges csapásokat, mért még vagy három-négy olyan, mint az október tizedikei volt, és kifogynak mindenükből.
Olyan már Európának, főleg a keleti felének Oroszország ukrajnai inváziója, mint egy keserű másnaposság: a baj a gyomorban volna igazából, de fáj tőle a fejtől a kislábujjig minden porcika. Ráadásul ezt ki sem lehet aludni. Beteg tőle minden, és kevés a remény a javulásra.
“Szele Tamás: Geraszimov főparancsnok halála és feltámadása” bővebben
Ma visszatérek a szokott gyakorlathoz az ukrajnai orosz megszállással kapcsolatban, hírösszefoglalót közlök, bár sajnos ennek is lesz magyar vonatkozása: ezen túl pedig kicsit megvizsgáljuk, mi zajlik a harctereken és Oroszországban az invázió kapcsán.