Független sajtótermék
Vágjuk belé a fejszénket abba a nagy fába, amit ez a mai második rész jelent, még ha kicsit későre jár is: nem ígérek sem egyszerű magyarázatot, sem könnyed szórakozást, kicsit nagy a tétje ennek a mai játéknak, például az, hogy hadat üzen-e az Oroszországi Föderáció Ukrajnának. És sajnos nagyon kevés megbízható információnk van arról, mi történt valójában.
Ma rövid lesz ez a második rész és amolyan összedobált: sokféle hír kerül egy helyre, ahogy ez az egész háború is elég sokszínű, végtelenül bonyolult folyamat, nem nevezhetjük sem logikusnak, sem koherensnek. Illetve nevezhetjük, csak akkor nem lesz igazunk.
Ma, a háború háromszázadik napján a második részben mindenféle hír akad majd, úgy, ahogy elém jöttek, kaotikusan, bár sajnos van rendszer ebben a káoszban, egészen pokoli rendszer van, de meg kell látni, észre kell venni, nem magától értetődő.
Ma rövid lesz ez a második rész, de tanulságos, és kesernyésen oroszos – mint utóbbi időben mindig, ennek a mostani korszaknak van egy fanyar mellékíze, amit jó ideig nem fogunk elfelejteni. Akkor lássuk, mi szép és jó történt a Nagy Oroszországban tegnap óta?
A mai második részbe mindenféle vegyes limlom kerül, a háború hírhordaléka, ami viszont gyakran mond többet ennek az abszurd kornak a hétköznapjairól, mint a komoly elemzések és statisztikák, közvélemény-kutatások. Hiába, a régészek is akkor örülnek a legjobban, ha egy antik szemétdombot találnak: abból többet tudnak meg a korról, mint egy palota romjaiból.
Ma nincsenek olyan perverz és erőszakos hírek, mint tegnap, ami rendjén is van, mert ránk fér egy kis pihenő, bár szerintem legkésőbb holnapután megint történik valami vérlázító, ma ráérünk azon gondolkodni, merről merre tartanak a dolgok.
Ma elég sok mindennel kell foglalkoznunk ebben a kis összefoglalóban, de ígérem, nem lesz olyan sokkoló, mint a tegnapi volt – viszont sajnos lesz benne magyar vonatkozású hír is. Sajnos, mondom, mert nem dicsekedni való dologról lesz szó, bár remélem, nem fajul diplomáciai bonyodalommá.
Hogy a végén kezdjem: természetesen Trockij elvtárs megbízásából ölték meg Kirov elvtársat. Ezek a trockisták ilyenek, mindenhová beférkőznek, sőt, az ember észre sem veszi, és egyszer csak arra ébred, hogy maga is trockistává változott. Jaj, bocsának, tévedtem olyan majdnem kilencven évet. Vagy mégsem tévedek?
Ma kicsit rendhagyó lesz az ukrajnai orosz invázióval foglalkozó hírek második része: általában több hírt szoktam tárgyalni ilyenkor, azon igyekezve, hogy minél mélyebb betekintést biztosítsak az érintett társadalmakba, de ma összesen egy témára jut hely, és ez az orosz támadás előkészítésekor elkövetett titkosszolgálati hibák összesítése.
Most a háború olyan híreit szedem össze, amelyek mindenképpen kapcsolatosak vele, de mégsem illenének a napijelentésbe, hiszen vagy régebbi, vagy eljövendő, esetleg nem is pont harctéri eseményekkel kapcsolatosak – de fontosak ezek is, néha fontosabbak, mint egy-egy kérészéletű áttörés Bakhmut vagy Szlovjanszk környékén.