Független sajtótermék
Mióta kettévágtam az orosz–ukrán háborúval foglalkozó napi írást, ami így több lett, de hosszabb nem, érdekes tendencia mutatkozik: az elmúlt három napban öt-hatszorosára emelkedett az olvasottság (érdekes módon a hirdetési bevétel viszont nem, különös erők munkálhatnak az AdSense algoritmusának mélyén…). De az már most is látszik, hogy ez a helyes út, így marad a lap.
Akkor ma tekintsünk megint Keletre, sőt, a Távol-Keletre – van itthon is baj elég, nyögjük mi is a világméretű élelmiszer-válságot, de akadnak országok, ahol az éhezés évek, sőt, évtizedek óta mindennapos, mint például Észak-Korea. Lássuk, ők mihez kezdenek ezzel a gonddal, hogyan kezelik?
Ma nincs hír a Szuperpegazus ügyében, azt is hiába dudorászom, hogy „miért nem énekel nekünk, Völner úr”, semmi válasz, szóval nézzünk körül kicsit Észak-Koreában, különös tekintettel arra, hogy ebben az élenjáró szuverenista államban átmenetileg betiltották a szórakozást, de még a nevetést is, ellenben új Napistenük van.
No, és Észak-Koreában mi a helyzet, kérem? Az átlagos magyar újságolvasó – és tegyük hozzá, az átlagos újságíró is – hajlamos úgy tekinteni Ázsiára, hogy ott időnként történik valami, akkor odafigyelünk rá, aztán lenyugszanak a kedélyek és elfelejthetjük Kelet gondjait.
A KCNA legfrisebb jelentése szerint Kim Dzsongun pártelnök utasítására mára virradóan kivégezték Kim Dzsongun imperialista ügynököt, rémhírek terjesztése és egyéb diverzáns tevékenységek miatt. A hír nem igaz, bár, amennyit pontosan tudhatunk a Remetekirályság belügyeiről, még elő is fordulhatna.
Ezzel muszáj a Zóna foglalkozzon, ugyanis itt kezdtük el firtatni nemrég, hol lehet Kim Dzsongun, mivelhogy Washington sehol sem találta, de nekem sikerült rálelnem még múlt vasárnap, meg is üzentem Biden elnöknek, hol keresse, hol találja.