Független sajtótermék
Különös helyzettel kell ma szembenéznem, ugyanis most írom meg másodszor a reggeli anyagomat. Illetve nem én írom, én fordítom, Kateryna Stepanenko, Frederick W. Kagan és Grace Mappes írják, az ISW-től. Persze, hétfő van és ilyenkor a rangos nemzetközi kutatóintézetben valamiért nincs háború, ilyenkor írják az elméleti anyagokat, tanulmányokat.
A herszoni kivonulás a jelek szerint mégis hagyott némi nyomokat az orosz néplélekben (abban, igen, amit a putyinhitűek szerint mi, európai gondolkodásúak „nem érthetünk”, igaz, ők sem értik, de ők legalább nem bánják, ők ugyanis hisznek benne), ugyanis felhangzottak miatta bizonyos kritikus hangok.
Mint ígértem, a mai második részben Duginról lesz szó, és arról, amit képvisel a mai „orosz világban” – voltaképpen a kvintesszenciája ő ennek a szerteágazó, borzalmas kultúrjelenségnek, ami egyszerre hány fittyet a józan észnek, a világ többi részének, gyakran ellentmond saját magának is, messze túl jár minden igazságon és posztmodernebb a posztmodernnél.
Sokadik napja ez Oroszország Ukrajna elleni inváziójának, de meglehet, utolsó napja a háború kezdeti szakaszának – a világ bénult balsejtelmek közepette várja, mit mond holnap Putyin elnök a győzelemnapi parádén, mit jelent be.
Ma eltér a Zóna a szokásoktól, ugyanis megjelenik ez a plusz írás is, lévén, hogy kezdem mérhetetlenül unni a moszkvai propagandát.