Független sajtótermék
A tegnapi újabb, tömeges orosz rakétacsapás kissé elvonta a figyelmet a harcokról, melyek egyébként is mérsékelt lelkesedéssel, ám annál nagyobb vérontás és fosztogatás közepette zajlanak. Ennek a háborúnak a legharcosabb szellemei viszont továbbra is Moszkvában tanyáznak és politikával, valamint propagandával foglalkoznak.
Tovább tart a furcsa, sokarcú háború, jelenleg az ukrán energetikai hálózat ötven százaléka áll – ami nem jelenti azt, hogy ez így is fog maradni, csak azt jelenti, hogy az orosz félnek fontosabb a civil lakosság ellen folytatott, méregdrága rakéta-hadművelet, mint a saját újoncainak a kiképzése és a harcok úgy általában.
A lengyelországi rakétabecsapódás híre paradox módon az egész világot megrázta, de a háború menetét érdemben nem befolyásolta, amint a monstre rakétatámadás sem gyakorolt rá különösebb hatást. A vérengzés folytatódik, az újoncok (mobikok) hullanak, mint a legyek, a frontvonalak alig mozdulnak és mindenki egyre hülyébb lesz.
Eldőlni látszik, hogy az új orosz stratégia nem arról szól, hogy a harctereken nyerjék meg a háborút, az ugyanis nem megy a világ második hadseregének, az orosz fegyverek mindenhol tökéletesen működnek, épp csak a harci körülményeket és bevetéseket kivéve. Leginkább akkor van baj a verhetetlen hadsereggel, amikor az ellenség képes, és visszalő.
A mai nap eseményei nem fértek már bele a harctéri hírekbe, itt közlöm őket – de az az igazság, hogy a hátország terrorbombázásának nincs is sok köze a harctérhez. És ma ez folytatódott, annak ellenére, hogy Luhanszkban az ukrán hadsereg még fel is szabadított vagy kétszáz négyzetkilométernyi területet.
Mint az köztudomású, ma hajnalban Oroszország Ukrajna teljes területét sújtó rakétatámadás-sorozatot indított. Ennél nagyobb intenzitású csapás csak a háború első napján érte az országot.
Ukrajna folytatja az ellentámadásokat, az oroszok kitartóan hátrálnak, mindenfelé kötéllel fogják a katonát utánpótlásnak, viszik már a nagycsaládosokat is, Kadirov feje megint eldurrant, a kollaboránsok menekülni próbálnak, ahogy közelednek az ukrán csapatok, de nem látják őket szívesen sehol, szóval zajlik a háború új szakasza, ami a harkivi áttöréssel kezdődött.
Ukrajnában a harcok tovább folynak, de az elmúlt nap folyamán már nem számolhatok be akkora területi nyereségekről és veszteségekről, mint korábban: az ukránok mintha levették volna a hétmérföldes csizmát, az oroszok a biztonság kedvéért még magukon tartják a nyúlcipőt, mert sosem lehet tudni. Az ukrán offenzíva előrenyomulása mintha lassulna.
Az ukrajnai orosz invázió továbbra is zajlik, bár fogalmunk sincs róla, meddig tart, ugyanis azt már megszoktuk így, az ukrán légierő hatodik teljes megsemmisítése után, hogy Konasenkov vezérőrnagy sajtótájékoztatóinak csak módjával adjunk hitelt, az ukrán oldal viszont betartja a „műveleti csendet”, így aztán fogalmunk sincs a valós helyzetről.
Oroszország Ukrajna elleni inváziója nem lanyhul, bár egyre több különös elmélet kering a harcterek ködében, jósok és névtelen bölcsek prófétálnak a homályban, közben pedig a különböző szolgálatok röhögnek a markukba és kiderül, hogy Oroszországban kevés a Polaroid.
“Szele Tamás: Kiszivárogtatások és polaroid martalócok” bővebben