A magyar politika visszatérő dilemmája és oldalak közötti vitája a Nyugat és Kelet között történő állítólagos választás kérdése. („Kompország”-mondta Ady, ugyebár.)
Bártfai Imre: A Nyugat-Kelet dilemma
Gaál Péter: Kicseszés
Malmozom, bocsássanak meg. De azért néha olvasok újságokat is. Körülbelül milliószor elmondtam, hogy minden, amit leírok, az én pillanatnyi, személyes véleményem, nem szentencia, végképp nem kioktatás. Oktatás lehet, ha valaki annak veszi, illetve ha nem tudta, de nem fogok minősíteni senkit.
Gaál Péter: Most mondja gyorsan azt, hogy „banktisztviselő”
Nos akkor, ha már megígértem. Egy utolsó összefoglaló, amiben az a szép, hogy nagyjából ezeket már 2009-ben leírtam. Akkor még (illetve már) Orbán csak aspiráns volt.
“Gaál Péter: Most mondja gyorsan azt, hogy „banktisztviselő”” bővebben
Gaál Péter: Tátott szájjal, vakon
Ha meg akarod változtatni a világot, akkor előbb el kell fogadnod olyannak, amilyen, írja Bertolt Brecht. Erre volna szükség a jelen magyar ellenzéki oldalon is, de… Mondom: volna. De ilyen ott nincs.
Szele Tamás: Szivárványszín babák takarodója
Ha mostanság újságot csinál az ember, úgy érzi, a jütlandi csatába keveredett. Gigászi hajóágyúk sortüze dörög mindkét oldalról, csatacirkálók süllyednek el, megfigyelési ügyek, homofób törvények dübörögnek, a csendesebb, kisebb hírek pedig elsikkadnak.
Szele Tamás: Putyin, Hófehérke és a spenót
Érezhettem én valamit tegnap este előre, annak kapcsán, hogy ma nem lesznek világrengető hírek. Akad ugyan pár, de azokkal meg az ünnepre való tekintettel nem borzolnám az olvasók idegeit, inkább bemutatom a tegnapi rosszalkodásomat. Nyugodtan nevezhetjük társadalmi kísérletnek is.