Független sajtótermék
Ha tegnap azt hittük, Prigozsinról kiderült, hogy beborult, ma még roszabbul áll a szénája: már nyíltan vádolják azzal, hogy Putyinnal próbál versenyre kelni, holott csak Zelenszkijjel akart, vele is kötekedésből. Jevgenyij, Jevgenyij álltál volna inkább Anyeginnek, mint hadvezérnek, jobban jársz, most már csak Afrikába futhatsz, ha a cár atyuska megharagszik.
Míg a harcoló orosz alakulatok apránként kóstolgatják Bahmutot, mindig egy-egy falatot lekanyarítva belőle, mert még forró, Oroszország az idei legsúlyosabb tömeges rakétatámadást hajtotta végre Ukrajna ellen tegnap. Csak épp minden jel arra mutat, hogy a támadás célja elsősorban nem az ukrán infrastruktúra rombolása volt, hanem az orosz ultranacionalista-militarista körök megnyugtatása.
Bahmut ostroma olyan, mint a létező szocializmus volt: lehet, hogy Oroszország számára az benne a legpocsékabb, ami utána jön. Zelenszkij most mindenképpen meg szeretné védeni a települést, hogy az orosz hadsereg ne foglalhasson el könnyen néhány kulcsfontosságú donbásszi várost, de meglehet, felesleges az aggodalma: valószínűleg erre nincs is eszköze és lehetősége az oroszoknak.
Megint különös helyzetben van a krónikás, ugyanis, mint már többször jeleztem, az ISW napi jelentései a lehető legpontosabbak és több forrásból ellenőrzöttek, azonban pont ezért – mindig van egy nap késésük. Az alább közölt jelentést például tegnap greenwichi idő szerint este hatkor zárták le, így aztán nem is tartalmazhatja a mai eseményeket, melyek a Brjanszki Területen játszódtak le.
“Szele Tamás: Vereség Vuhledarnál és más történetek” bővebben
A harcok folytatódnak, de döntő összecsapásokról, területi nyereségekről vagy veszteségekről nem beszélhetünk, viszont az orosz haderőreform töretlenül zajlik, mert azt így, háború idején a legjobb lebonyolítani, mikor máskor tennék? Az átszervezések minimum népszerűtlenek, sőt, már van új támadási taktika is, sokkal izgalmasabb, mint a régi volt.
Biden kijevi látogatása után ma délelőtt (illetve moszkvai idő szerint délben) Putyin mérget fröcsökölt magából a „kollektív Nyugat” felé, bejelentette, hogy felrúgja a nukleáris fegyverkezési szabályokat és más intézkedéseket is hozott, melyek mind arra utalnak, hogy elszánta magát: harcba száll, ha kell, az egész világ ellen is, ha nem kapja meg mindig, amit akar.
Ma mintha pihent volna a Kreml boszorkánykonyhája, kevés politikai jellegű hír érkezett, és a hadszíntereken sem ért senkit különösebb meglepetés: ha lehetne olyant mondani egy háborúra, hogy „csendes nap volt a mai”, hát mondanám, de nem lehet, mert ma is hullottak a katonák például Bakhmut környékén, mint a legyek.
Fő az orosz hadvezetés feje, mert a most engedélyezett még újabb amerikai fegyvertámogatás miatt a két hét múlva tervezett offenzíva kudarcba fulladhat, a siker reményéhez már most zajlania kéne, de még össze se csomagoltak az orosz legények. Kapkodás lesz ebből, hogy előbb lépjenek, mintsem a posta meghozná Ukrajnának a csomagot.
Béljósok és jövendőmondók kora jön, valamint fel fog menni az ára a kristálygömböknek is, mert a Kreml egyes tisztviselői elárulták a Bloombergnek, új orosz offenzíva készül, éspedig vagy idén februárban-márciusban, vagy egészen máskor, vagy a Luhanszki Területen, vagy nem ott, de ezt egészen biztosan állíthatjuk. A többi a jósok dolga. Jó sok dolguk lesz.
Az ukrán légvédelem egyre biztosabban szedegeti le az iráni drónokat, a tegnapi tömeges támadásban például mindegyiket sikerült semlegesíteniük, szóval nem tudom, érdemes-e még rendelnie ebből a játékból Moszkvának, mert kezd nem lenni haszna. A rakétákat is ügyesen hárították el – 55-ből 47-et lőttek ki – szóval Szurovikin harcmodora kezd csődöt mondani, bár már nem ő a főparancsnok.