Független sajtótermék
Ma egy éve indult meg Ukrajna ellen az orosz invázió (maga a háború de facto már 2014 óta zajlott, csak alacsony intenzitással), tehát mostanáig egészen körülbelül 700 alkalommal írtam le a hírösszefoglalóim szokásos zárómondatát, mely szerint „Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak”. Azért nem 730 alkalommal, mert közben párszor elutaztam és párszor kimaradt a második rész, ahogy ma is ki fog maradni.
Sokadik napja ez Oroszország Ukrajna elleni inváziójának, de meglehet, utolsó napja a háború kezdeti szakaszának – a világ bénult balsejtelmek közepette várja, mit mond holnap Putyin elnök a győzelemnapi parádén, mit jelent be.
Az Ukrajna elleni orosz invázió harminchatodik napján vagyunk, és a helyzet bonyolultabb, mint valaha.
Jó hírrel kezdeném, mert erre már rég nem volt alkalmam: a mariupoli színházat ért támadásnak mégis vannak túlélői! Az sem lehetetlen, hogy sokan, egyelőre várom a híreket, de hogy nem veszett oda mindenki, már biztos.
A háború újabb napjára virradtunk, a helyzet egyre reménytelenebbnek tűnik, annyi benne az újdonság, hogy mintha mindkét fél számára reménytelen volna.
Folytassuk, ahol tegnap abbahagytuk: a háború továbbra is dühöng Ukrajnában, egyre nehezebb tárgyilagos hírekhez jutni, de kezdem úgy látni, hogy a tényleges helyzet senkit nem is érdekel, mindenki a neki tetsző információkat szeretné olvasni.