Független sajtótermék
A mai második rész nem arról szól, amit eredetileg terveztem, hanem igencsak másról: először egy hamis Clinton-idézet pályafutását akartam volna bemutatni az orosz médiában, de közbeszólt a sors, így aztán most az AdSense esze tokjáról írok, ráadásul szokásom ellenére indulatból, de azért ennek is lesz köze az ukrajnai harcokhoz és mészárlásokhoz.
Oroszország Ukrajna elleni inváziója továbbra is zajlik, harcok és kétségek közepette – ma ismertetem a harctéri helyzetet szokás szerint, aztán bemutatom azt is, ki mennyit ért meg belőle (mindenki annyit, amennyit akar) és szót ejtek arról, hogy nem minden orosz híve ennek a mészárlásnak.
A tegnapi erőműostrom után, ami elég nagyot változtathatott volna Európa történelmén és népsűrűségén, bár szerencsére a legrosszabbat sikerült elkerülni, ma másféle, talán valamivel enyhébb szörnyűségek borzolják az idegeinket. De azért ezek is épp elég fejfájást okoznak.
Ami elromolhat, az el is romlik, mondta Murphy, és csak csodálni lehet előrelátását: ugyan igaz ez mindenre, kőbaltától gőzgépig, de azóta fokozottabban igaz, amióta van Facebook. Most is rá kell jönnünk, mi történt a British Medical Journal és a közösségi oldal viszonyával, mert már terjednek a legendák, mesék, mítoszok.
Valaha, a nyomtatott, papíralapú korban minden sajtótermék impresszumának különösen fontos része volt az a mondat, miszerint „kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza”. Jobb helyeken néha nem csak gondolatban, de írásban is hozzátették: „hanem kitömjük velük a cipőnket esős időben”.