Hej, száll a trojka a friss havon, künn a pusztában, három pej paripa repíti: Pegasus, Candiru és Predator. Nemezcsizmás muzsik hajtja, nagy bojárok ülnek rajta, mulatoznak, vígan vannak, van vodkájuk, sós heringjük, mégis mind csak hallgatóznak: mit beszél a földjük népe? Nem beszél az, inkább hallgat, füle van nálunk a falnak!
Szele Tamás: A Pegasus, a perec és a KGB
A Pegasus-ügy legújabb fejleményéről tényleg csak egy klasszikus nyócker közmondás jut elsőre az eszembe: „Nekem mondod, pestinek, hogy csíp a poloska?” Márpedig a szoftvert üzemeltető Nemzetbiztonsági Szakszolgálat valami ilyesmivel próbálkozott, csak fordítva.
Szele Tamás: Sokféle Pegasusokról
Akkor ma beszéljünk kicsit a Pegasus-ügyről, éspedig nem azért, mert lenne valami fejlemény vele kapcsolatban, hanem ellenkezőleg, azért mert nincs. Nagyon nincs, gyanúsan nincs, fülsüketítő a csend körülötte, ha elő is kerül, mint a héten történt, annak nem lesz eredménye.
Szele Tamás: Botrány és ellenbotrány
Kérem, ma nagy fába vágom a fejszémet, ugyanis valami olyasmit írok meg, amiről egyelőre szinte senkinek nem lehet fogalma – egy olyan leleplezést, ami még meg sem történt. Van rá egy hajszálnyi esély, hogy el is marad, bár egyelőre úgy látom: ellenbotránnyal van dolgunk.
Szele Tamás: Kedves, drága hallgatók
Őszintén megvallva, kezdem kicsit unni, hogy állandóan írásban kell üdvözölnöm kedves hallgatóimat. Mármint lehallgatóimat. Az elmúlt tizenegy évben többször kellett ezt megtennem, mint annak előtte húsz éven keresztül – ami meg azelőtt volt, az más kérdés. Csak megint muszáj.