Független sajtótermék
Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról a legrosszabb hírt tudom mondani: nem történt semmi különös. Mármint azon kívül, hogy patakokban folyik a vér, emberek halnak meg, egymást érik a háborús bűnök, és lassan erre érzéketlenné válunk. Sajnos kezdjük megszokni, ez benne a legrosszabb. Nem volna szabad.
“Szele Tamás: Háborús bűncselekmények és a moszkvai divat” bővebben
Oroszország Ukrajna elleni inváziójának hatvanegyedik napján semmi jóról nem lehet beszámolni. A frontvonalak ugyan mozdulatlanok, de a harcok tombolnak, most már mindkét hátországban is, és a békekötésre alig van remény. Szándék is kevés – de remény szinte semmi.
Ma szinte csak tömeggyilkosságokról lesz szó, ez egy ilyen háború – meg persze annak az esélyeiről, hogyan fog folytatódni, mert az még nem világos. Soha nem is volt az, sőt, tulajdonképpen pont ez a baja az Ukrajna elleni orosz inváziónak: hogy teljesen érthetetlen, mi a célja.
Ma nagyon rossz napunk van, tényleg azt kérném, hogy csak az erős idegzetűek olvassák el az ukrajnai orosz megszállás krónikájának ezt a részét, mert bizony borzalmas dolgokról lesz szó – megpróbálom fokozatosan adagolni az információkat, de így is szörnyű hírek érkeztek, még engem is megviselnek, ezek a dolgok sajnos megszokhatatlanok.
Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról egyre sötétebb hírek érkeznek, lassan ott tartunk, hogy már nem csak a megtörtént, de a várható tömegmészárlásokról is lehet tudósítani…
A mai hírösszefoglaló három téma köré csoportosul: az első sajnos az egyre romló magyar–ukrán diplomáciai viszony, a második az ENSZ Biztonsági Tanácsának tegnapi ülése, melyen Zelenszkij elnök meglepő javaslattal élt, végül pedig kitérek az orosz fegyveres erők viselt dolgaira, különös tekintettel a magántulajdon szentségére.
Ma megint a Kijev környéki mészárlásokkal kell foglalkoznom, ugyanis a történelem egyik legaljasabb rágalomhadjárata kezd kibontakozni az ügy körül, ami a leghidegvérűbb, legtárgyilagosabb embert is felháborodásra készteti, és egyúttal lerántja a leplet Oroszország egyetlen valódi csodafegyveréről: a dezinformációról, magyarul hazugságról.
“Szele Tamás: Hazugságpolitika és hazugságdiplomácia” bővebben
Ma szinte teljes egészében a Kijev környéki mészárlásokról próbálok beszélni, de sajnos a tegnapi események fényében szót kell majd ejtenem a magyar vonatkozásokról is, mert – vannak.
Én, kérem, tudom, hogy ma Magyarországon országgyűlési választásokat tartanak, és illenék azzal foglalkoznom. Nem fogok. Ugyanis a mi választásainktól nem állt meg a háború a vérmosta Ukrajnában, nem szűnt meg az orosz invázió, és olyan bestiális kegyetlenkedésekről érkeztek hírek, hogy azokat elhallgatni is bűncselekmény volna.
Tegnap sem enyhült a harcok intenzitása Ukrajnában, és minden jel arra utal, hogy ez még jó ideig így lesz: egyik hadviselő fél sincs irigylésre méltó helyzetben, és a tervezett béketárgyalások is mintha zátonyra futnának, bár még azt is nehéz megmondani, tulajdonképpen mi a helyzet velük kapcsolatban. De lássuk, mit tudunk.