Független sajtótermék
Irán sorsa egyre nehezebbre fordul. Míg a tiltakozók egyre kevésbé bizonytalankodva keresik útjukat, a rendszer valóban tömeges kivégzésekre készül. Legalábbis erre utal az a jogi csűrcsavar, amivel a tüntetéseken való részvételt „Isten elleni harc” helyett „lázadássá” próbálják átminősíteni. Az elsőért ugyanis nem mindig jár halálbüntetés, a másodikért minden esetben kötelező azt kiszabni.
Helyreállt a világ rendje, újból érkeznek az ISW és a CTP jelentései, de nagyon nem érdemes örvendezni, mert a kétnapos, összevont iráni összefoglalóban egy jó hír nem sok, annyi sem akad. Csodálatos látni, amint a minden szempontból bukott rendszer sem nem hajlandó, sem nem képes meglátni a tulajdon végét – pedig nincs évszázados múltja, csak 43 éve terpeszkedik az iráni nép nyakán.
Iránban némiképp megélénkültek a tüntetések, tiltakozások és ezzel egy időben tudatosabbá váltak a demonstrációk szervezői is. Tegnap kulcsfontosságú ideológiai döntést hoztak azzal, hogy kimondták: az is lehet hívő muzulmán, aki ellenzi az Iszlám Köztársaságot, mint államformát, és helyette szekuláris államot szeretne bevezetni.
Iránból ellentmondásos hírek érkeznek. Készülődik mától egy három napos, az eddigieknél jóval szervezettebb tüntetés-sorozat de ezzel egy időben halálos ítéletek kiszabása, sőt, végrehajtása is várható, tehát sem a tiltakozók nem engednek, sem a rendszer nem enged, aminek a vége elkerülhetetlenül frontális ütközés lesz.
Különleges a mai nap, ugyanis Iránból véletlenül érkezett egy jó hír is. Meg több rossz, de a jó hír nagy jelentőségű: a mai nap folyamán az iráni főügyész bejelentette, hogy feloszlatják az „erkölcsrendőrséget”. Nem teljesen, ne ünnepeljen még senki, de az utcákon többet nem fognak járőrözni. Ez az első komolyabb repedés a rendszer falán.
Iránban megindult a leszámolás, bevetették a Forradalmi Gárdát a tüntetők ellen, és várható a reguláris hadsereg (az Artesh) egyes alakulatainak bevetése is. Az éles lőszer használata civilek ellen, ami még néhány napja megdöbbentette a világot, most már általánossá vált, illetve egyre gyakrabban használnak könnygázt és ideggázt is.
“Szele Tamás: Irán – leszámolás, reform, forradalom?” bővebben
Khamenei ajatollah még mindig nem látja, mekkora problémával kellene szembenéznie: a legújabb intézkedései továbbra is erőszakosak és elnyomóak, csak épp így hamar odáig fajulhat a helyzet, hogy az elnyomottaknak már nem lesz veszítenivalójuk: és akkor megállíthatatlanok lesznek.
Iránban kevés dolog változott tegnap óta, ami mégis, az sem a javára: a keményvonalasok sürgetik az elfogott tüntetők halálos ítéleteinek meghozatalát és végrehajtását, a tüntetők, tiltakozók szervezkednek, legközelebb 11-én várható nagyobb megmozdulás, közben pedig megjelentek a parazita szervezetek is, melyek ki akarják használni a demonstrációk népszerűségét.
Khamenei rendszere egyre elvetemültebb módszereket vet be, mint majd látni fogjuk, már a holtakat sem hagyják nyugodni, de a vele szemben állók indulatait ez csak felkorbácsolja: a rendszer bukása elkerülhetetlennek tűnik, már a mérsékeltebb kormánypárti politikusok is kompromisszumkeresésre szólítják fel a vezetést, de mindhiába.
Teherán továbbra is háborúra készül, csak még azt nem döntötte el Khamenei, hogy kit támadjon meg: Szaúd-Arábiát vagy mégis inkább Azerbajdzsánt, bár mindkét esetben parázs fogadtatásra számíthatna. Az azeri hadsereg morálja a karabahi sikerek után igen magas, a fegyverzete is megfelelő – de Szaúd-Arábiát sem kell félteni.