Független sajtótermék
A mai második részben csupa katonadologról lesz szó, ami egy háború idején nem is csoda. Az ám, csakhogy ezek kifejezetten orosz katonák dolgai, ami kissé bonyolítani fogja a helyzetet, ugyanis Oroszhon a Csodák Földje, ahol kevésbé érvényesek nem csak a jog, de a fizika és a logika törvényei is, így aztán sokkal több minden eshet meg, mint amit el tudunk képzelni.
Ne tagadjuk le, hogy volt egy rossz, sőt, nagyon rossz éjszakánk. A tegnap esti hír, miszerint orosz rakéta csapódott be egy lengyel határ menti településen, vagyis egy NATO-ország területén, és ölt meg két embert, nem volt sem kellemes, sem megnyugtató, hiszen a katonai szövetség az ötödik cikkely értelmében erre válaszcsapással reagálhatott volna.
A mai második rész csak egy témával foglalkozik, de azzal alaposan, ugyanis kiváló eszmefuttatást találtam a Novaja Gazeta Europában, ami választ ad egy nagyon komoly kérdésre. Azt már tudjuk, hogy kivonultak az oroszok Herszonból. Azt még nem teljesen tudjuk, hogyan tették, sok még a fehér folt, a homályos elem – de a legkevésbé azt tudjuk, hogy miért tették?
“Szele Tamás: Mese a három daliáról és Putyin cárról” bővebben
Ma kicsit rövidebb lesz az ukrajnai harcterek híreinek összefoglalója, mint az megszoktuk, de oka van ennek: eggyel kevesebb a harctér! A herszoni offenzíva teljes sikerrel járt, a város felszabadult, mégpedig egyetlen puskalövés nélkül, a lakosság megünnepelte, most már igazán csak egy magyar biztonságpolitikai szakértő hiányzik, aki elmesélje, mitől is orosz diadal ez a vereség.
A mai második részben két témát kell körüljárnunk, többre nem lesz sem hely, sem idő: az első a belgorodi mészárlás, ami mindennél jobban rávilágít az orosz mozgósítás hibáira, a második a milbloggerek látszólagos feltámadása, ami most, pillanatnyilag ugyan ellentmond a tegnap esti híreknek, de tudjuk, hogy Moszkvában gyorsan pörögnek a kockák.
Ma sok hír lesz ebben a második részben, ami tegnap elmaradt – de nem azért mert feltorlódtak a tegnapi hírek, hanem ma történt rengeteg olyasmi, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Még így is kicsit szűkszavú kell majd legyek időnként, hogy beleférjek a még elolvasható terjedelembe.
Tegnap óta nem tört ki a béke Ukrajnában: az ukrán erők továbbra is haladnak előre, ha nem is olyan öles léptekkel, mint az offenzíva elején, elfoglalták Kupjanszkot, és már az orosz területen álló Valujki katonai célpontjait lövik (bár a határt nem lépték át), az oroszok hősiesen hátrálnak és közben mozgósítani próbálnak, de Luhanszkból már nincs is kit.
Most a háború olyan híreit szedem össze, amelyek mindenképpen kapcsolatosak vele, de mégsem illenének a napijelentésbe, hiszen vagy régebbi, vagy eljövendő, esetleg nem is pont harctéri eseményekkel kapcsolatosak – de fontosak ezek is, néha fontosabbak, mint egy-egy kérészéletű áttörés Bakhmut vagy Szlovjanszk környékén.
Tegnapról mára nem tört ki a béke, Oroszország ukrajnai inváziója továbbra is tart, a hadiszerencse mindkét fél számára forgandó, egyszóval nagy, sorsfordító híreket ma se várjon az olvasó, ellenben úgy néz ki, hogy az orosz fél mintha Herszon környékén több hangsúlyt fektetne a politikai harcra, mint a katonaira, és már ez is valami.
Mára hivatalosan is véget ért a „hadműveleti szünet” Oroszország Ukrajna elleni inváziójában, de ennek ellenére sem történtek nagy, meghatározó dolgok a harctereken. Hiába, lomha dolog egy hadsereg, pláne kettő, idő kell nekik, míg megmozdulnak. De azért zajlanak a harcok, csak úgy, mint eddig, és az orosz hátország sem csendes.