Független sajtótermék
Tegnap nem voltak a Zónán hírösszefoglalók, ugyanis nap közben műszaki hibákkal kellett szembesülnöm, melyek estére elhárultak ugyan, de sok értelme nem lett volna tegnap este kitenni azt a hírmennyiséget, ami pár órán belül úgyis elavul – ma pedig, lévén hétfő, az ISW megint elméleti napot tart, bár néhány fontosabb információ így is belefért a napi jelentésükbe.
Kezd kiviláglani, tulajdonképpen mit akar elérni Putyin, csak az a baj, hogy ez nem haditerv, hanem erőlködés. Fenntartva a bakhmuti „lomha húsdarálót” (ennek a jelenségnek már ez marad a neve) és időről időre megismételve a tömeges rakétatámadásokat offenzívát készít elő Kijev ellen, csakhogy nem azért, hogy elfoglalja – ahhoz most kevés lenne az ereje.
Hétfő van és mivel nem voltak ma komolyabb harci cselekmények, Kagan professzor úr és csapata az ISW-nél úgy döntött, ma ismét elméleti foglalkozást tartanak az érdeklődők számára, bár azért a legfontosabb aktuális híreket is összefoglalták a végén – most, mikor a legfrissebb jelentések szerint is viszonylagos a csend, egy ilyen valóban nem árthat.
Az orosz hadsereg ez idő szerint sikeresebben harcol az ukrán civil lakosság, a családok és otthonaik ellen, mint amennyi győzelmet Ukrajna hadseregével szemben elkönyvelhet az utóbbi hat hétben: a harcmezőn sok tízezer embert veszítettek már az oroszok, a hátország rombolása közben természetesen egyet sem.
Oroszország Ukrajnában már két háborút vív: egyet az ukrán hadsereg, egyet a civil lakosság ellen. Az elsőben bizony nem áll a legjobban, de a második megy, mint a parancsolat, hiszen a civilek nem tudnak sem védekezni, sem viszonozni a támadást.
Oroszország agresszivitása egyre nő, önérzete még inkább dagad, hadseregének létszáma viszont lassú ütemben bár, de csökken. Így inváziós terveit előbb-utóbb kénytelen lesz lehetőségeihez igazítani, de messze van még az a pillanat: egyelőre tombol a harc és az orosz nemzeti büszkeség, meg persze őrült fenyegetőzések röpködnek a levegőben.
Akkor lássunk neki a hírek „aprajának”, ami nem is mindig annyira apraja, mert időnként, tekintve, hogy úgyis orosz vonatkozásúak, Nágyja, vagyis Nagyezsdája. Könnyen átsiklik az ember kulcsfontosságú információkon is két rakétatámadás között, és utólag már csodálkozhat, ha nem vette észre időben azt a pár sort, ami esetleg sorsdöntő lehet.
Hogy a végén kezdjem: természetesen Trockij elvtárs megbízásából ölték meg Kirov elvtársat. Ezek a trockisták ilyenek, mindenhová beférkőznek, sőt, az ember észre sem veszi, és egyszer csak arra ébred, hogy maga is trockistává változott. Jaj, bocsának, tévedtem olyan majdnem kilencven évet. Vagy mégsem tévedek?
Ukrajna orosz inváziójának százharmincegyedik napját írjuk, a frontok mozgásban vannak, az események zajlanak, a hegyek vajúdnak, aztán hol egeret szülnek, hol elefántot. Micsoda képzavar – mi egyebet szülhetne egy hegy, mint másik hegyet? Bár ebben a háborúban minden lehetséges.
Az Ukrajna elleni orosz invázió továbbra is tart és nem kizárt, hogy Fehéroroszország is érintetté válik a harcokban: az orosz diplomácia egyre vadabb arcát mutatja a világnak, egymást érik a hajmeresztő nyilatkozatok, csak remélni lehet, hogy nem mindegyiket gondolják komolyan. Békéről egyelőre szó sincs.