Azért valamit, jelesül az újságírást mégis egész jól művelheti a nem-kormánypárti sajtó, erre két jelből következtetek: egyrészt, mert bizonyos, nagyon kormánybarát körök akkor sem tudják néhányunk után csinálni, ha megfeszülnek – nyomják, erőltetik, de ami kijön, az szánalmas űrgyűrűfütty csupán a szent célhoz képest – másrészt meg már kezdik egészen komolyan követelni, hogy ne írjunk.
Szele Tamás: Békés Márton kultúrharca
Kérem, a jelek szerint nincs mese: Békés Márton a jövő Szakács Árpádja. Csak a réginél könnyebben kezelhetőbb, jobban kézre áll, nem hajlamos az elszabadulásra és nem szorul be sorozatlövés közben, meg nem melegszik túl a csöve.
Szele Tamás: A paranoia kultúrharca
Pihen pár napja a jegyzeteim között ez a téma, most, hogy szombat van és én egy enyhe meghűlést kúrálgatok, volt időm alaposabban is belenézni Békés Márton dolgozatába, melyet Schmidt Mária „Látószög” című blogján publikált, és azt kell mondanom: ijesztőbb, mint akárhány Kövér László-interjú. Pedig az sem épp a teletubbyk cukiskodása.
Szele Tamás: Teáskanállal a Himaláját
Az ember nézi a mai magyar kultúrát, közbeszédet, és állandóan ugyanaz a kérdés motoszkál benne: mire jó ez az egész?