Akinek munkája a fényképezés, és gyűléseken, tüntetéseken, ünnepeken sem szórakozásként fotózik – a tömegben, és nem VIP emelvényen – közelről és pontosan érzi az emberek ritmusát, hangulatát, vitalitását vagy enerváltságát, úgy, mint a rockbanda basszusgitárosának hangfala előtt álló rajongó a zene erejét.
Szele Tamás: Marina Ovszjannikova hőstette
Nehéz dolog ma, március 15-én hírösszefoglalót írni, hiszen míg nálunk nemzeti ünnep van, a szomszéd országban véres, pusztító katonai megszállás zajlik, rengeteg áldozattal mindkét oldalon – nem tehetek róla, úgy érzem, ízléstelen dolog volna ilyen időkben a Békemenet közhelyeivel rabolnom az olvasók idejét.
Szele Tamás: Égigérő vascsicsergő
Azt már látom, hogy nem lesz unalmas év az idei. Minden lesz, csak szürke és egyhangú nem, viszont baromi fárasztónak ígérkezik, meg kell hagyni.
Gaál Péter: Interludium
Gaál Péter: Jóska, levelet hozott a pósta
„A baloldal meg a magyar nyelvvel sincs tisztában , kihajtani csak az állatokat szokták,a CÖF csak az mondta, hogy leszbékemenet aki egyet ért a céljaival az menjen…”
Gaál Péter: Alavju bébi (valóság nagybátyám)
Az a kép a néniről és tábláról, igen. Csak nem bébi, hanem valaki más. A Valaki. Aki lehet bébi is, természetesen.
Gaál Péter: Most, hogy szünet van
… levonhatunk némi tanulságot. Mindenekelőtt azt, hogy ne akarjanak pontosak lenni. Ez különben sem tanácsos, és nem is megvalósítható, de annyira se akarjanak, amennyire mégis.
Szele Tamás: A Békemenet kicsiny titkai
Törököt fogtam, kérem, nem ereszt. Az ereszt amúgy is a Szájer fogta, róla volt szó épp elég, ez az én törököm a Békemenet, amit szívesen hagynék a búbánatos jófenébe, elvégre sem ingem, sem gatyám – de nem lehet. Ahogy valami mással foglalkoznék, azonnal tesznek valamit, amit nem hagyhatok szó nélkül.
Szele Tamás: Szégyen, gyalázat, ostobaság, nonszensz
Akkor sem írok az előválasztásról, ha mindenki a feje tetejére áll. Ennek az az oka, hogy semmi értelme olyasmiről írni, amihez nálam saját vélekedése szerint mindenki jobban ért. Írok inkább más dolgokról, bár azokhoz is jobban ért mindenki, ostobaságokról, abszurditásokról, szégyellnivalókról.
“Szele Tamás: Szégyen, gyalázat, ostobaság, nonszensz” bővebben
Szele Tamás: Kávéházak alkonya
Olvassa az ember a híreket, és döbbenten veszi tudomásul, hogy Budapestet sújthatná akár egy, a Richter-skála szerint hetes erősségű földrengés is, az a magyar sajtóban nem jelenne meg.