Független sajtótermék
Ha minden jól megy, Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin február 21-én, az Orosz Szövetségi Gyűlés előtt tartott, meghatározó fontosságú beszédében nem mond majd semmit a világon. Ugyanis jót nem tud mondani, rosszat nem akar, beszélnie most már muszáj, annyit halogatta, hogy azt találgatják a muzsikok, tőlük fél-e vagy a bojároktól? Szóval beszélni fog, mert nem tehet egyebet.
Az ukrán légvédelem egyre biztosabban szedegeti le az iráni drónokat, a tegnapi tömeges támadásban például mindegyiket sikerült semlegesíteniük, szóval nem tudom, érdemes-e még rendelnie ebből a játékból Moszkvának, mert kezd nem lenni haszna. A rakétákat is ügyesen hárították el – 55-ből 47-et lőttek ki – szóval Szurovikin harcmodora kezd csődöt mondani, bár már nem ő a főparancsnok.
Prigozsin végleg kiesni látszik az elnöki kegyekből, de csak a kegyekből esett ki, az ablakon egyelőre még nem: valószínűleg egészséges életösztönnel óvakodik a magas épületek látogatásától, de kieshet ő szuterén ablakából is, ha nagyon muszáj lesz neki… mindenesetre mostani helyzetében lehet, hogy szembefordul Putyinnal, ami érdekes helyzetet teremthet.
Ha hajlamos volnék a misztikára, azt mondanám, tegnap este különös éleslátás szállhatott meg, mikor az orosz álcivil nőszervezetek kérdésének szenteltem egy írást, de nem misztikára, hanem logikára vagyok hajlamos, és mivel tudom, hogy az ISW-nál egy nap átfutási ideje van minden hírnek, abban, hogy ők is megerősítették tegnapi nézetemet, csak annyit látok, hogy – ugyanazokat a híreket olvastuk.
Vlagyimir Vlagyimirovics még mindig sebzett Makijivkáját nyalogatja, de már lesi, kit hibáztathat a kaszárnyának és lőszerraktárnak használt iskolaépületben elszállásolt több száz mobik (mozgósított) haláláért. Nem, természetesen nem azt a „zseniális” parancsnokot, aki a lőszer mellett helyezte el a legénységi állományt, őt semmiképpen nem szabad megbüntetni, még okozhat egy csomó kárt, őt békén kell hagyni.
Ahogy karácsonykor sem volt fegyvernyugvás a harctereken, úgy nem volt szilveszterkor sem, bár egyre kevesebbet puffant a tüzérség Bakhmutnál, erősen fogy a lőszer, és egyre többet puffognak a közhelyek az orosz hátországban. Aki nem hiszi, hallgassa meg, olvassa el Putyin vagy Sojgu újévi beszédeit, de nem nálam, mert én ezzel meg nem kínzom az olvasót.
Oroszország tegnap tömeges rakétatámadást intézett Ukrajna ellen – már megint – a támadás arányához képest mérsékelt sikerrel, ami azért fontos, mert utána az orosz védelmi minisztérium megüzente a világnak: „Sosem fogunk kifogyni a Kalibr cirkáló rakétákból!” Az Iszkanderekről, Kindzsalokról és a H-sorozatról érdekes módon nem üzentek semmit.
Valami azt súgja a kristálygömb mélyéről, kávéscsészék zaccából és egyéb hasonlóan komoly forrásokból, hogy Bakhmutnál olyan egy héten belül komoly meglepetés várható. Mondjuk a szakértői elemzések is ezt mondják, tehát így már sokkal könnyebb jósolgatni, de tényleg nagyon valószínű, hogy a végletekig kimerült orosz alakulatok fel fogják adni az állóháborút.
Putyin valami rosszban, de legalábbis furcsában töri a fejét, olyasmiben, amit máskor ezerszer átgondolna és aztán el is vetné: mintha az oligarchák vagyonának és termelőeszközeinek, gyárainak államosítására készülne szorult anyagi helyzetében. Persze lesz olyan oligarcha, akire ez nem vonatkozik, például Prigozsin, de ő is furán érezheti magát, mert hangosan szónokol az elit ellen (csak akkor nem tudom, melyik társadalmi osztályhoz tartozik).
Azzal szeretném kezdeni, hogy boldog és mindenekelőtt békés karácsonyt kívánok a világon mindenkinek. Sajnos a háború nem maradt abba az ünnep alkalmából, aminek az is lehet az oka, hogy az ortodox karácsony január hetedikén lesz, ha jól számolom, így aztán ha van ünnep, ha nincs, a harcok folynak és be is kell számolni az eseményekről, nincs mese.