Az ukrajnai orosz invázió kilencvenhetedik napján ott tart, ahol a kilencvenhatodikon tartott és a kilencvennyolcadikon fog: dúlnak a harcok, semmi sem dőlt még el, a háború hosszú lesz és véres.
Szele Tamás: Háború és propaganda
Szele Tamás: Az ellopott álhír esete
Oroszország Ukrajna elleni inváziójáról, melynek végét még távolról sem látni, nem is sejteni, egyet mindenképpen elmondhatunk: toxikus, szennyező folyamat, szó szerint is, fizikailag is, mentálisan is, amire ma alaposabban ki fogok térni.
Szele Tamás: Az utolsó rakéták
Oroszország Ukrajna elleni inváziójának nyolcvanötödik napján cseppet sem enyhébb a helyzet, mint a nyolcvannegyediken volt: a háború zajlik, véresen, kegyetlenül, most már csak az a kérdés, ki meddig bírja munícióval és emberrel?
Szele Tamás: Terminátorok, hóhérok, tábori becsüsök
Oroszország Ukrajna elleni inváziója több szempontból fordulóponthoz érkezett, és meg kell mondanom, a lehető legrosszabb jelek mutatkoznak. A megszállás eseményei ürügyként szolgálhatnak egy nyíltan véreskezű zsarnokállam kiépítéséhez, aminek már végképp nem lesz köze a világ többi részéhez. Ennek a jogi alapjai már formálódnak.
“Szele Tamás: Terminátorok, hóhérok, tábori becsüsök” bővebben
Szele Tamás: Putyin parancsnok háborúja
Egyre különösebb Oroszország ukrajnai inváziója – legyünk pontosak, mivel hadüzenet nélkül zajlik, akkor sem nevezhetjük háborúnak, ha az – és a krónikás dolgát nem könnyítik meg az alacsonyan, ám nagyobb, sűrű rajokban szálló álhírek sem, melyeket nem egy magyar orgánum népszerűsít minden forráskritika nélkül.
Szele Tamás: Potemkin háborúja
Négy nap szabadság után folytatom az ukrajnai orosz megszállás krónikáját. Jó alkalom volt ez a kis kiesés arra, hogy hátralépve némi távolságból tekinthessem át a képet, inkább a folyamatokra, mintsem a napi harci cselekményekre, eseményekre koncentrálva.