Szele Tamás: Vlagyimir Vlagyimirovics és az aranyszobor

A mai második részt egyetlen személynek szentelem, igen, Neki, a Világ Reményének, Oroszország Ragyogásának, vagyis Vlagyimir Vlagyimirovics Putyinnak, ki csak népének él (vagy az Lenin? El vagyok néha tévedve ezek között az orosz félistenek között, végül is mindegy), akinek most már érdemeihez méltó aranyszobra is áll, igaz, Angliában.

“Szele Tamás: Vlagyimir Vlagyimirovics és az aranyszobor” bővebben

Szele Tamás: Putyin és Vaszjuki

Ma megint hírbazár lesz ebben a második részben, de azért mindegyik történetnek van valami sötét, ironikus, fekete humora. Ilyen ez a háború: borzalmas, de kínunkban néha felröhögünk rajta, mert ha a szegény ember nevetni nem tudna, a sírástól meg is fulladna tán.

“Szele Tamás: Putyin és Vaszjuki” bővebben

Gaál Péter: Orosz technikai államcsőd

Azaz fizetne, de azért nem tud, mert ki van zárva a hitelezői bankrendszeréből. Első hallásra észveszejtő nagy öngól. Kölcsönadok neked, és amikor megadnád, büntetésből valahogy megakadályozom, mert haragszom rád. Ki büntet itt, és kit? – csodálkozik az Olvasó.

“Gaál Péter: Orosz technikai államcsőd” bővebben

Szele Tamás: Afgán krónika

A közösségi oldalak legnagyobb baja nem az, hogy mindenki elmondhatja a véleményét, az nem baj. Az már inkább, hogy mindenki el is mondja. A legnagyobb pedig az, hogy ezek a vélemények egyforma betűkkel, szedéssel sorjáznak egymás alatt, így a felületes szemlélő – és manapság minden szemlélő felületes! – számára egyenlő értékűeknek tűnnek.

“Szele Tamás: Afgán krónika” bővebben