Független sajtótermék
Sírva kérném az illetékeseket, hogy fogadják meg a tanácsomat: ne gömb alakú üvegcirkuszt tessék építeni Budapesten a Nyugati mellé, hanem bolondokházát, arra sokkal nagyobb, mondhatni égető a szükség. De ki vagyok én, hogy hallgassanak rám?
Kicsit meglepődhettek tegnap a jó budai polgárok és budapesti újságcsinálók, mert titokzatos események zajlottak az esti, majd éji homályban, melyeket akkor még senki sem tudott megmagyarázni, most már mintha derengene valami, de a megoldástól egyelőre messze járunk.
Olyan hírtől zeng a magyar sajtó, ami igazából nem hír, mert majdnem minden részletét ismertük már – ismertük, csak elfelejtettük. És, hogy miért zeng a sajtó olyasmitől, ami legnagyobb részt nem újság, hanem óság? Csak azért, mert tájékoztatták róla, és mert – a kollégák is elfelejtették, hogy volt már szó a Nyugati körüli ügyekről.
Ilyen nagy szabadság, egyenlőség és testvériség még sosem volt Hunniában, mint most: kormánynak és ellenzéknek egyaránt megvan a maga szenzációja. Az ellenzéké a Pegasus-ügy, melyben valószínűleg magam is érintett vagyok, a kormányé Cseh Katalin üzleti ügyei meg a nemüket váltó óvodások, akiket még senki sem látott.
Meg a lekérés is, hölgyválasz nincs. Egyéb válasz sincs, mert szájat befogni és tovább szolgálni, ahogy az első világháborúban mondták.
Valami nagyon különös dolog zajlik a MÁV berkeiben, valami, ami a megszokottnál is érthetetlenebb, átláthatatlanabb, és csak akkor érzékeljük, hogy egy folyamat tanúi vagyunk, ha sorba rakjuk az eseményeket. Mindenesetre érdemes átgondolni, mik történtek mostanság a Magyar Államvasutakkal.