Ma mintha pihent volna a Kreml boszorkánykonyhája, kevés politikai jellegű hír érkezett, és a hadszíntereken sem ért senkit különösebb meglepetés: ha lehetne olyant mondani egy háborúra, hogy „csendes nap volt a mai”, hát mondanám, de nem lehet, mert ma is hullottak a katonák például Bakhmut környékén, mint a legyek.
Szele Tamás: Népszerűségi mutatók
Ha én Khamenei ajatollah volnék, mostanság a világ minden kincséért sem indulnék szépségkirálynő-választáson és kerülném a valóságshow-kat is, mert ahogy a legújabb statisztikai adatokat elnézem, úgy kiszavaznának a villából, hogy turbánom sem érné a földet. Vagy csak az, de a lábam már nem. Valami miatt nem túl népszerű az Iszlám Köztársaság Iránban.
Szele Tamás: A világgá ment szobrok
A mai második rész különös szintézise lesz a katonai és külpolitikai témáknak, kissé összefolynak benne Oroszország és Irán ügyei (mily meglepő: mindkét állam mély válságban van és mindkettő a háborúskodástól várja a helyzete megoldását) és megtudjuk, miféle különös események zajlanak mostanság Herszonban, ideértve az elkószáló köztéri szobrok esetét is.
Szele Tamás: Sojgu marsall ármádiája
Ma kicsit rövidebb lesz a hírösszefoglaló második része, de nem azért, mert ne lenne hír, hanem azért, mert még nincs kész, jelenleg is háborúellenes tömegtüntetések zajlanak az összes orosz nagyvárosban – nem kis részben a sorozások embertelen módjának köszönhetően – most tartanak olyan hatszáz őrizetbe vett tüntetőnél, de messze még az este.
Szele Tamás: Értelmetlen hadműveletek
Ukrajnában folytatódnak a hadműveletek, éspedig pont úgy, ahogy az utóbbi időben megszoktuk: az ukránok haladnak, közepes tempóban az orosz erők viszont rejtelmes akciókkal múlatják az időt olyan települések környékén – Bakhmut és a donyecki falvak – amelyek számukra nem igazán lehetnek fontosak.
Szele Tamás: Tömegsírok, rakéták, próbababák
Ma szinte csak tömeggyilkosságokról lesz szó, ez egy ilyen háború – meg persze annak az esélyeiről, hogyan fog folytatódni, mert az még nem világos. Soha nem is volt az, sőt, tulajdonképpen pont ez a baja az Ukrajna elleni orosz inváziónak: hogy teljesen érthetetlen, mi a célja.
Gaál Péter: Gólya, gólya, Gliwice
„Az oroszoknak sem kell Ukrajna, csupán a régi orosz területekre és a Fekete-tenger ellenőrzésére van szükségük, valamint arra, hogy a NATO támaszpontok minél távolabb kerüljenek a határaitól. ‘Isten azért hozta létre a háborút, hogy az amerikaiak megtanulják a földrajzot.’ (Mark Twain)”
Szele Tamás: Kormányközeli furcsaságok
Ma, mikor épp hetven éves Mark Hamill, elég időszerű, ha úgy fejezem ki magamat, hogy hatalmas zavart érzek az Erőben. A magyar kormánypárt mozdonya elvileg a síneken rohan a fényes és boldog nemzeti jövő felé, de a vonat személyzetéből páran elég különösen kezdenek viselkedni.
Gaál Péter: Anonymusról, Pióker Ignácról és más csacskaságokról
E hétre nemigen várjanak tőlem többet, már le sem írom, miért. Ez az új ötlet viszont annyira szánalmasan dühítő, hogy egy hangyányit – koncentrálhatnám a hangya egy bizonyos testrészére, de az annak méretben és jellegben megfelelők inkább a Parlamentben ülnek – foglalkoznunk illik vele, tányértörés helyett.
“Gaál Péter: Anonymusról, Pióker Ignácról és más csacskaságokról” bővebben
Szele Tamás: Zóna – a következő menet
Ez a nap is eljött, pedig sokan hitték, hogy végleg megszűnt a lap, az oldal. De újrakezdjük, felkelünk a földről, a bíró még csak kilencig számolt és mi már tápászkodunk felfele, jöhet a következő menet. Nagyobb baj, hogy segédfogalmunk sincs, ki ütötte ki a lapot és miért: az előző támadáskor még voltak elképzeléseim, de most csak tanácstalanul vakartam a fejemet.