Független sajtótermék
Iránban mindig is volt nemzetiségi probléma – ahogyan vallási is, hiszen az ország népei távolról sem ugyanahhoz a felekezethez tartoznak – de a kisebbségi jogok körül most kezd fellángolni a vita, ugyanis bár egyik népcsoportnak sincsenek szeparatista tervei (talán a kurdok egy szűk körét kivéve) de mindegyik követeli azokat a jogait, amelyeket a mostani rendszer tökéletesen semmibe vesz.
Nem lehet mindig az ukrajnai megszállásról írni, az embernek elvileg van egy teljesen hétköznapi, polgári élete is, amiben jár-kel, bevásárol, intézi a dolgait, még ha fejben félig-meddig máshol jár is.
Nem vagyok híve az oktalan trágárságnak a sajtóban, az erős kifejezéseknek megvan a maguk helye, és ha túl sokat használjuk őket, elkopnak: mindazonáltal van, amikor nem lehet másként fogalmazni.
Kesernyésen kávézgat az ember így, a Magyar Kultúra Napjának reggelén, de hát milyen legyen a kávé, ha nem keserű? A kultúra sem édesíti meg, nincs abban a helyzetben, hogy édesítsen: örül, ha megmarad.
Ember legyen a talpán, aki manapság kiigazodik az Árpádok, Karolingok, királyok és szentek labirintusában a Kárpátok alatt, most én mégis megpróbálom valahogy érthetően elmagyarázni, mi zajlik a történész- és régészvilág egy részében, és ez miért nagyon, de nagyon rossz.
Pihen pár napja a jegyzeteim között ez a téma, most, hogy szombat van és én egy enyhe meghűlést kúrálgatok, volt időm alaposabban is belenézni Békés Márton dolgozatába, melyet Schmidt Mária „Látószög” című blogján publikált, és azt kell mondanom: ijesztőbb, mint akárhány Kövér László-interjú. Pedig az sem épp a teletubbyk cukiskodása.
Én tegnap azt hittem, hogy megoldottam a Kásler-titkot, erre fel délután kötöttek rá még egy jó nagy csomót, most oldozhatom azt is. Hogy az EMMI minek dönget nyitott kapukat, azt nem tudom, de ők akarták, hogy mélyebben belemenjek a kérdésbe: akkor most meg is kapják.
Hölgyeim és uraim, kedves barátaim, Magyarországon kulturális forradalom zajlik. Éspedig már a második vagy harmadik hulláma, ami azért elég rossz hír a kultúrára nézvést, ugyanis most már megint mindenki bele fog szólni, de azért mégis leginkább azok, akiknek semmi közük hozzá.
Az újságcsináló ember jobban teszi, ha nem tervezi meg a munkáját. Harmadik napja rakosgatom össze a boszniai válság adatait, negyedik napja az aktuális afganisztáni helyzetet és minden nap jön valami, ami fontosabb ezeknél. Hölgyek, urak, vegyenek nagy levegőt, aki áll, üljön le, aki ül, maradjon úgy: folytatják az Elk*rtukat!
Nem szoktam mottót használni, ellentétben sok kollégával, aminek egyszerűen tördelési okai vannak: a Zóna sablonjába nagyon nehéz (vagy talán lehetetlen) volna beilleszteni az alcímet. De most mégis idekívánkozik, nem bírom nem leírni, sőt külön sorba teszem, hogy érvényesüljön az örökbecsű, halhatatlan poén:
„Tudod ezek miért lopnak? Hagyománytiszteletből.”