Független sajtótermék
Röviden szeretném informálni a Zóna olvasóit, miért is szünetel a lap megjelenése. Az a helyzet, hogy az okok valóban műszakiak és kicsit sem anyagi, pláne nem politikai természetűek: a lapot majdnem egyedül készítettem éveken keresztül – bár Gaál Péter kolléga hathatós segítségével – és ez nem kevés időbe került.
Ez a mai második rész kicsit hosszú lesz, de érdemes elolvasni. Arról szól, hogy miképpen akarja a Kreml talán nyílt háború nélkül ugyan, de mégis a vazallusává tenni Moldovát, milyen módszereket alkalmaz már évek óta, miket tervez és milyen céljai vannak abban a szegény kis országban. És okuljunk belőle, mert más országok is járhatnak így. Például mi magunk.
Egyfelől egy totális diktatúra előkészítése folyik, arra az esetre, ha már végképp nem tudják kezelni, amit eddig se tudtak, de kitartott.
Ez a mai második rész arról fog szólni, hogy vannak helyzetek, mikor nem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk, mikor a tolvajt lopják meg, a szélhámost csapják be, a propagandistának hazudnak, és ettől a fontos merény kifordul medriből s elveszti tett nevét, amint azt Hamlet dán királyfi mondta egy szintén zavarba ejtő helyzetben.
Manapság sokan tanakodnak arról, mi lesz a háború után, mikor az Oroszországi Föderáció elbukik. Arról ugyanis nem lenne érdemes gondolkodni, mi lesz, ha nyer, azt tudjuk: újabb és újabb háborúk, míg vagy nem veszítenek, vagy körbe nem érik a Földet. De mivel erre nem képesek, előbb vagy utóbb csak veszíteniük kell.
A mai második rész kriminális lesz, ugyanis valóban bűncselekményekről lesz szó benne – a háborúhoz semmi köze, de híven mutatja be, hogyan működik a mai orosz társadalom, amelyben bárki bármikor bármiért vádlottá válhat, ha pechére akár csak egy kicsit is hasonlít egy évtizedekkel korábban elkövetett bűntény gyanúsítottjára.
Ez a mai második anyag kivételesen nem véres vagy szenzációs lesz, bár ahogy vesszük. Akad majd benne mindenféle, ami bulvárnak ingere: hadakozás, paráznaság, házasságtörés, misztika, bálványok, sőt, még kultúra is. Mert mégiscsak kulturális hír a történet alapja. Azt írja ugyanis az orosz sajtó, hogy új etno-operát mutatnak be Saman (Jaroszlav Dronov) popénekes főszereplésével.
Ez a mai második rész arról fog szólni, hogy miként állnak az orosz fegyveres erők harckocsikkal. Az történelmi közhely, ami még babonává is változott, hogy korlátlan mennyiségben áll a rendelkezésükre, erről egyáltalán nincs szó, sőt, fogynak ki belőlük, ahogyan minden másból is: azért hegesztenek össze sufnituning szintjén mindent bármivel és küldik a harctérre, ennek volt a példája tegnap a „Frankentank” is.
Ma ez a második rész csodafegyverekről fog szólni. Ne számítson senki olyasmikre, mint a Poszeidon torpedó, a Kindzsal hiperszonikus rakéta vagy a Burevesztnyik, a „repülő Csernobil”, ezek a gyakorlatban meglehetősen kevéssé léteznek, leginkább a számítógépes animációkban fordulnak elő. Most rendes, működő eszközöket veszünk elő.
Ez a mai második rész arról szól, hogy sikerült megoldani az Oroszországi Föderáció összes problémáját, mindenestől. Még csak nem is nekem sikerült, hanem a Roszsztat statisztikai intézetnek, nekem csak annyi a tisztem, hogy egy kis rugalmasságra noszogatom az orosz intézményrendszert, bár azt hiszem, nem kell nekik kétszer mondani a dolgot.