Független sajtótermék
Akinek munkája a fényképezés, és gyűléseken, tüntetéseken, ünnepeken sem szórakozásként fotózik – a tömegben, és nem VIP emelvényen – közelről és pontosan érzi az emberek ritmusát, hangulatát, vitalitását vagy enerváltságát, úgy, mint a rockbanda basszusgitárosának hangfala előtt álló rajongó a zene erejét.
Ha valaki nekem tavaly ősszel azt mondja, hogy örülni fogok annak, mikor az Alapjogokért Központ ügyeivel foglalkozhatok, biztos azt hittem volna, hogy megbolondult.
“Szele Tamás: Éljen a magyar hazugság, éljen a haza!” bővebben
Akkor, hölgyeim és uraim, most egy kis háborús sajtómódszertan következik, némely komikus elemekkel. Már amennyire komikusak ezek az elemek, mert valójában tragikusaknak is vehetjük őket.
Akárhogyan magyarázom, nem értik. Mintha a falnak beszélnék. Nem értik jobbról, tulajdonképpen balról sem, itt motyogok magamban középen. Mondjuk bonyolult dolog is a kampányhirdetések ügye, és nem véletlenül az: de mégis soknak találom, amennyit mostanság elhirdetett a magyar politika.
Mocskos ügyről lesz ma szó, kérem, nagyon mocskosról, aminek az a tanulsága, hogy ne legyünk naivak manapság, mert vannak, akik abból élnek, hogy mi elhisszük a szélhámosságaikat. Ráadásul politikai is a történet, szóval gyomor kell hozzá.
Ha az ember egyszer hozzányúlt egy történethez, illik folytatnia, akkor is, ha különösen alakul. Márpedig Posta Imre, a magát Magyarok Felelős Nemzeti Kormányának nevező csoport vezetője – szellemi vezetőjüknek mindenképpen mondható – esete elég meglepő fordulatot vett, így be kell számolnom róla, ha már korábban foglalkoztam vele.
Tulajdonképpen nem kéne velük foglalkozni, csak mégis kell, mert nincsenek kevesen. Feltűnően, hiperaktívan, ostobán politizálnak. Nem is lehet nekik megmagyarázni semmit, hisznek, nem tudnak, tengernyi Nemtudomka verődik össze parancsszóra, hogy aztán egy kis közösségi élmény után szétszéledjenek. Gondolkodni nem szoktak, nem is kell nekik.
A mostani, közelgő világháborút sejtető hangulatban az ember hajlamos megfeledkezni arról, hogy akár lesz Armageddón, akár nem, előtte még mindenképpen eljön az árstop. Az már bizonyosan a nyakunkon van holnaputántól, és a kereskedők tisztában is vannak ezzel.
Mai eszmefuttatásunk nem való a kényes gyomrúaknak, ugyanis kellemetlen tárgya a trágya. Méghozzá olyan trágya, ami kifejezetten metagenomikus.
Tegnapi írásom, melyben egymás mellett vagy inkább egymás után mutattam be az amerikai és orosz álláspontot Ukrajna ügyében (a Meduza.io nyomán) váratlan, bár nem egészen átütő sikert aratott. Ha ez tetszik a nagyérdeműnek, miért ne írjak még ilyesmiket?