Szele Tamás: Mérgezések és kérdőjelek

Ahogyan Moltke mondta, egyetlen haditerv sem éli túl az ellenséggel való találkozást, azt meg már én teszem hozzá, hogy ugyanez érvényes a laptervekre és a hírekre. Tegnap még úgy volt, hogy nem lesz ma CTP-jelentés, ma reggel döbbenten látom, hogy van – igaz, nem jelentés, hanem egy elméleti összefoglaló az iráni diáklányok elleni mérgezéses merényletekről.

Ez is fontos, erre is nagy szükség van, mármint arra, hogy összefoglaljuk, mit tudunk eddig a példátlan eseménysorozatról, ami joggal tartja lázban – főként különös aljassága miatt – egész Iránt. Hiszen, ha belegondolunk, akinek tanköteles korú lánya van, az a mostani helyzetben világos, hogy nem engedi iskolába, ellenben mivel úgy tűnik, hogy a támadássorozat célja a nők oktatásának lehetetlenné tétele, ezzel pont az ismeretlen terroristák kezére játszik. Ugyanakkor nyilvánvaló, hogy mindenkinek első a saját gyermekének az egészsége. Akkor lássuk összesítve, mire jutott a CTP?

Az ISW és a CTP ma különkiadást jelentet meg az iráni iskoláslányok március 4-én és 5-én történt megmérgezésére reagálva.

Az iráni rezsim megengedte, hogy az iráni iskoláslányok ellen országszerte elkövetett, összehangolt támadások eszkalálódjanak. Csak március 4. és március 5. között legalább 300 támadás történt 16 tartományban, ami jelentős növekedés a március 2-i 46 bejelentett mérgezéses támadáshoz és a 2022. november 30-tól kezdődő egyéb szórványos támadásokhoz képest. A 4 hónap alatt eszkalálódó támadások jellege, amelyek elsősorban városi területeken élő, hasonló tünetekről beszámoló iskoláslányokat céloznak, arra utal, hogy szervezett és szándékos hadjáratról van szó, amint azt a CTP korábban már értékelte.

Egy olyan szervezet, amely képes ilyen tartós támadásokat végrehajtani, valószínűleg számos jellegzetes tulajdonsággal rendelkezik. Először is, olyan tagjai vannak, akik vagy széles körben szétszóródtak Iránban, vagy pedig képesek gyorsan mozogni az országban. Ezek a képességek alapvető fontosságúak egy olyan csoport számára, amely két egymást követő napon keresztül naponta több tucatnyi helyszínen, Irán tartományainak több mint felében hajt végre támadásokat. Másodszor, az általa használt vegyi anyagból elegendő készlettel kell rendelkeznie ahhoz, hogy ezeket a támadásokat végrehajtsa. Harmadszor, képesnek kell lennie arra, hogy ezt a készletet eljuttassa a célpontokhoz. Negyedszer, ügynökeinek képesnek kell lenniük arra, hogy észrevétlenül megközelítsék a célpontokat, valamilyen módon eljuttassák a hatóanyagot, és a támadás előtt, alatt vagy után anélkül távozzanak, hogy elfognák őket. Ötödször, az ügynököknek vagy azonosíthatatlannak kell lenniük, beleértve az arcfelismerést is, vagy valamilyen módon védettnek kell lenniük. Hatodszor, vagy hajlandónak kell lennie megkockáztatni, hogy ügynökeit azonosítják, letartóztatják és leleplezik (azzal a további kockázattal, hogy a szervezet kilétét felfedik), vagy pedig biztosnak kell lennie abban, hogy valamilyen okból nem fogják. Hetedszer, az iskolás lányok megmérgezéséből származó előnyöket a megölésük nélkül kell elegendő eredménynek tekintenie a vállalkozással járó kockázatokért.

A szükséges tulajdonságok e listája jelentősen leszűkíti azon szervezetek körét, amelyek ilyen támadásokat hajthatnak végre. Valószínűleg kizárja az olyan csoportokat, mint az ISIS vagy az al-Kaida (amelyek amúgy sem mutattak hajlamot ilyen jellegű támadásokra), valamint a külföldi hírszerző szolgálatokat, az iráni tisztviselők vádjai ellenére. Az iráni kormánynak minden oka megvan arra, hogy azonosítsa, elfogja és leleplezze az ilyen csoportok támadásaiban részt vevő külföldi ügynököket, és ezeknek az ügynököknek nincs okuk arra számítani, hogy továbbra is képesek lesznek iskolák megközelítésére és mérgek célba juttatására anélkül, hogy elfognák őket. Az sem valószínű, hogy egy olyan külföldi hírszerző szervezet, amelynek kiváló álcával rendelkező ügynökei ilyen széles körben szétszóródtak Iránban, kockáztatná, hogy elveszítse őket, és lelepleződjenek azért, hogy iskoláslányokat mérgezzenek meg. A rendelkezésre álló bizonyítékok azonban nem támasztanak alá semmilyen határozott következtetést arra vonatkozóan, hogy milyen szervezet végezhette ezeket a támadásokat.

A rezsim válasza ezekre a támadásokra továbbra is azt sugallja, hogy szándékosan eltűri azokat. A március 4-én és 5-én elkövetett támadások számának és helyszíneinek drámai növekedése ellenére sem változtatott bűnüldözési magatartásán. A rezsim még mindig nem vetette be azokat a biztonsági és megfigyelési eszközöket, amelyeket a Mahsa Amini tüntetések erőszakos elfojtására használt az iskolák védelmére. A jelentések éppen ellenkezőleg, azt mutatják, hogy e berendezések nagy részét vagy kikapcsolták, vagy ha használták is, akkor az iskolások és családjaik visszatartására vagy a fontos információk terjedésének korlátozására használták. Az érintett iskolák közül sokban vannak CCTV biztonsági kamerák. Egy mérgezési tüneteket tapasztaló iskolás lány február 28-án arról számolt be, hogy azt mondták neki, hogy az iskolája kamerái azonban „egy hétig nem működtek.” Egy másik érintett szülő március 5-én panaszkodott az iskolai hatóságoknak, hogy a teheráni Sizdah Aban lány általános iskolában a támadás előtt kikapcsolták a kamerákat. Civil ruhás rendőrök egyes helyeken erőszakkal tartóztatták fel az iskolás lányokat, és vagy megverték, vagy más módon megakadályozták az aggódó szülőket abban, hogy megpróbáljanak belépni egy-egy érintett iskolába. A szülők távol tartásának a vegyi támadásnak kitettnek vélt iskoláktól akkor lenne értelme, ha a hatóságok ezután nem kényszerítenék az iskolásokat arra, hogy vagy benn maradjanak, vagy visszatérjenek oda. Egy alkalommal civil ruhás rendőrök akadályozták meg, hogy a diákok elhagyjanak egy érintett iskolát, miközben a diákok azt kiabálták: „Nem akarunk meghalni!” Máskor azt mondták a diákoknak, hogy a támadás után azonnal térjenek vissza az iskolába. A Rendészeti Parancsnokság (LEC) tisztjei szintén eltántorították az embereket attól, hogy a támadással érintett területekre menjenek és videofelvételeket készítsenek, sőt többször elkobozták a telefonokat. A rendszerellenes Irán International arról számolt be, hogy a biztonsági erők megakadályozták, hogy a szülők orvosi vizsgálati eredményeket kapjanak, amelyek információkat tartalmazhatnak a támadásban használt vegyi anyagról. A biztonsági erők megakadályozták, hogy a szülők orvosi vizsgálati eredményeket kapjanak, amelyek információkat tartalmazhatnak a támadásban használt vegyi anyagról.

Ezek az intézményi reakciók rendkívül rendhagyóak, és alátámasztják azt az értékelést, hogy a rendszer egyes elemei eltűrik a támadásokat. Egy ilyen válsághelyzettel szembesülő kormányzat normális esetben arra összpontosítana, hogy a rendfenntartó erőket gyorsan az iskolákba vezényelje, hogy elrettentse, megállítsa és őrizetbe vegye az elkövetőket. Egy olyan erősen védett hatalom, mint az iráni, általában minden fejlett biztonsági infrastruktúráját az elkövetők gyors azonosítására fordítaná. Amikor egy iskolát feltételezhetően vegyi anyaggal támadnak meg, a szokásos reakció az lenne, hogy mindenkit kiürítenek az épületből, mindenkit, akinek tünetei vannak, ellátnak, tanácsadást és vigaszt nyújtanak a gyerekeknek és szüleiknek, speciális csapatokkal megpróbálják izolálni a hatóanyagmintákat, majd alaposan megtisztítják a létesítményt, hogy biztosítsák, nem maradtak potenciálisan mérgező maradványok. Nehéz elképzelni, hogy bármely civilizált ország megköveteli a gyerekektől, hogy visszamenjenek egy olyan épületbe, amelyet vegyi támadás ért, mégpedig a támadás napján – még kevésbé, hogy megtagadják a diákok távozását. Az ilyen lépésekhez vagy figyelemre méltó nemtörődömségre van szükség a kisgyermekek élete és egészsége iránt, vagy pedig arra a meggyőződésre, hogy a felhasznált szerek vagy eloszlottak, vagy nem is voltak annyira veszélyesek. Tekintettel arra, hogy a rendszer semmilyen jelét nem adta annak, hogy tudja, milyen szer(ek)et használtak, nehéz megmondani, hogy a kormány és a helyi tisztviselők miért bíznak abban, hogy biztonságos a gyerekeket arra kényszeríteni, hogy visszatérjenek az iskolájukba a támadás napján.

Irán-szerte az egészségügyi szakemberek arról számoltak be, hogy a diákok a mérgezés után ugyanazokat a tüneteket tapasztalják. Mahmoud Shehamat, a Yasouj Orvosi Tudományok Egyetemének orvostudományi helyettese, Morteza Khatami, a parlamenti egészségügyi és egészségügyi bizottság alelnöke, valamint Mehrdad Sharifi, a Shirazi Orvosi Tudományok Egyetemének orvostudományi helyettese mind hasonló tüneteket írtak le, amelyeket a mérgezések áldozatai tapasztaltak: fejfájás, szédülés, légszomj, hányinger, hányás és zsibbadás. Úgy tűnik, hogy a legtöbb tanulót, aki mérgezéses tüneteket jelent és orvosi központokba szállítják, néhány órán vagy napon belül elbocsátják. A légszomj mellett a CTP nem figyelt meg olyan tünetekről szóló jelentéseket, mint égő tüdő, súlyos bőrirritáció és könnyező szemek, amelyek arra utalnának, hogy a támadások fojtogató vagy hólyagosító szerek következményei lennének.

Az iráni rendszer válasza ezekre a támadásokra rendhagyó és nehezen magyarázható, hacsak a rendszer tisztviselői nem bűnrészesek abban, hogy legalábbis lehetővé tették a támadások folytatását. A legegyszerűbb magyarázatok megkövetelik, hogy legalább néhány magas rangú kormánytisztviselő valamilyen okból tudatosan hagyja ezeket a támadásokat, de csak közvetett bizonyítékok támasztják alá ezeket. Más magyarázatok még bonyolultabb sémákat igényelnek, amelyek a rendszerellenes – akár külföldi, akár belföldi – szereplőknek tulajdonítanak motivációkat és képességeket, és amelyeket még nehezebb alátámasztani. A rendelkezésre álló bizonyítékok nem támasztják alá, hogy ezeket a támadásokat egy adott csoportnak tulajdonítanák, de úgy tűnik, hogy a rendszer hajlandó volt megengedni, hogy ezek a támadások folytatódjanak. A CTP továbbra is figyelemmel kíséri a helyzetet, és amint újabb információk állnak rendelkezésre, frissíti ezt az értékelést.

Igen, a totális államhatalom egyik nagy rákfenéje a totális felelősség is: ahol elvileg az állam mindent ellenőrzése alatt tart, ott bizony felelős azért is, ha valami baj történik. Akár kicsi, akár – mint esetünkben – nagy. És ha nem hajlandó foglalkozni a bajjal, akkor felvetődik a jogos kérdés, hogy nincs-e köze hozzá. Emiatt parlamenti botrány tört ki tegnap a teheráni országgyűlésben.

Az iráni parlament vasárnap felzúdult, amikor egy törvényhozó megpróbálta megakadályozni, hogy egy másik törvényhozó hangot adjon választói dühének az úgynevezett iskolai „láncmérgezések” miatt.

A jövő évi költségvetési törvénytervezetet vizsgáló ülésen Seyed Ghani Nazari, az északnyugati Ardabil tartományban található Khalkhal képviselője arra használta fel az időt, hogy elmondja választói dühét a körzetében történt diáklány-mérgezések miatt.

A Nemzetbiztonsági és Külpolitikai Bizottság egyik ultrakeményvonalas tagja, Dzsavad Karimi Ghodúszi, aki Nazari mögött állt, folyamatosan félbeszakította őt, miközben más törvényhozók is kiabáltak, hogy elnyomják a hangját. Mohammad-Bagher Ghalibaf házelnök is közbelépett, és arra kérte Nazarit, hogy csak a költségvetési törvényjavaslatról beszéljen.

Ghalibaf úr, mit vár tőlem, miről beszéljek, amikor diákokat szállítottak kórházba Khalkhalban? Kötelességem követelni a kormánytól és az illetékes szervektől, hogy vizsgálják ki. Reggel óta csörög a telefonom, és az emberek arra kérnek, hogy járjak utána az ügynek”

mondta Nazari, miközben más törvényhozók is csatlakoztak a vitához, kiabáltak és Nazari köré gyűltek.

Ghodousi később azt állította, hogy azok, akik a mérgezéses incidensekről beszélnek, „olajat önthetnek az ellenség tüzére”.

A parlament munkacsoportot hozott létre a lányiskolák elleni rejtélyes mérgesgáz-támadások eseteit kivizsgálandó, amelyek mára mintegy 100 városra terjedtek ki.

A keményvonalasok és kormánytisztviselők egyre inkább „diákcsínynek” vagy „az Iszlám Köztársaság ellenségeinek” tulajdonítják a gáztámadásokat.


A hatóságok még nem adtak jelentést az incidensekről vagy a több mint 1500 diáklánytól vett minták alapján tett megállapításokról, akiket az első, november 30-án, a vallásos Qom városában történt incidens óta kórházba szállítottak.

Az ultra-keményvonalas Kayhan újság, amelynek főszerkesztője, Hossein Shariatmadari Ali Khamenei legfelsőbb vezető megbízottja, szombaton azt állította, hogy ellenzéki csoportok, például a Mudzsahedin-e Khalq Szervezet (MEK) követte el a támadásokat külföldi ellenség nevében, és az iráni vallási csoportokra vagy a kormányra hárította a felelősséget. Mint írták:

Érdemes megjegyezni, hogy egyes nyugati kormányok és titkosszolgálatok hosszú múltra tekintenek vissza abban, hogy bűncselekményeket követnek el, és azokat másokra hárítják, beleértve a szunnita szélsőséges zsoldoscsoportjaik által Szíriában elkövetett vegyi támadásokat, amelyekért a szíriai kormányt okolták. A CIA és a Moszad számos biológiai terrorcselekményt követett el”.

Az ilyen állításokat azonban az állampolgárok azzal cáfolják, hogy az „ellenség” miként képes ilyen széles körű támadásokat végrehajtani, ha a kormány ellenőrzése alatt tartja az országot?

Az IRGC-hez kötődő Fars hírügynökség vasárnap azt állította, hogy a szakértők szerint a tizenéves diákok csínytevései vagy a „tömegfóbia” a legvalószínűbb magyarázat a rejtélyes mérgezésekre.


Tekintettel a támadások nagymértékben szinkronizált jellegére, Iránban sokan azzal vádolják a kormányt, hogy közvetlen szerepe van az iskoláslányok megmérgezésében, bosszúból a hidzsáb elutasításáért és az elmúlt hónapokban a „Nő, élet, szabadság” tüntetésekben játszott aktív szerepükért. Még ha egyes fundamentalista csoportok állnak is a vegyi támadások mögött, a kormányt azzal vádolják, hogy eltussolja a bűntettüket.

Egyes rendszerhű elemek bizonyára együttműködnek az elkövetőkkel” – írta Abbasz Akhoundi, Hasszan Rouhani kormányának útügyi és városfejlesztési minisztere a Shargh című szombati lapban.

Néhány egészségügyi szakértő, mint például Dr. Mohammadreza Hashemian, a teheráni Masih Daneshvari kórház tisztviselője, ahol számos áldozatot kezeltek, rámutatott, hogy a támadók által feltehetően használt gázok a jelek szerint különböző vegyi anyagokból állnak, amelyekhez az átlagemberek nem férnek hozzá.

Mint a CTP igen helyesen megjegyezte, egy ekkora, összehangolt támadáshoz igen nagy és jól szervezett apparátus szükséges. Olyan, ami mindenhol jelen van. Iránban elég sok ilyen szervezet akad, nem kevesebb, mint tizenhét szolgálat működik – könnyen lehet, hogy a Baszidzs vagy a Forradalmi Gárda egyik titkos részlege a felelős a mérgezésekért. A tapasztalható jelek mindenképpen gyanúsak.


A közvélemény válaszokat követel, miután az elmúlt napokban civil ruhás biztonsági erők brutálisan megtámadták az Iránban megmérgezett iskoláslányok feldúlt szüleit.

A közfelháborodást és a rezsimhez hűségesek bírálatát követően letartóztattak négy férfit, akiket azzal vádoltak, hogy kegyetlenül megvertek egy nőt Tehransarban.

Videofelvételek terjedtek el szerdán a főváros Teheránhoz közeli lányiskola előtt az anyát ért támadásról, és a közösségi médiát elárasztották a válaszokat követelő követelések.

A rendőrség tagadta, hogy bármi köze lenne az incidenshez, amelynek során több férfi körülvette és bántalmazta a nőt, aki nyilvánvalóan a kormányt vádolta a támadásokért való felelősséggel. Az egyik férfit, aki a hajánál fogva rángatta a nőt, a közösségi média felhasználói a Baszidzs milícia egyik tisztviselőjeként azonosították.

Gyakran nehéz megkülönböztetni a civil ruhás ügynököket a Baszidzs-milicistáktól vagy a lakosság tagjaitól. A civil ruhás erőket, akik a számos hírszerző és katonai szervezet bármelyikéhez tartozhatnak, gyakran látták a kormánypárti polgárőrökkel együtt dolgozni, tüntetőket ütlegelni és letartóztatni, sőt emberek járműveit tönkretenni és kirakatokat betörni.

Egy másik, szombaton a közösségi médiában közzétett videón az látható, amint a civil ruhás erők erőszakkal letartóztatnak két iskolás lányt Karajban, és egy autóba kényszerítik őket, majd elviszik őket.

Miközben egyre több a találgatás a lányiskolákban elkövetett mérgezések elkövetőiről, amelyek novemberben kezdődtek a vallásos Qom városában, és mostanra már több iskolát is elértek országszerte, még a miniszterek is a kormányra mutogatnak.


A múlt héten Younes Panahi oktatási miniszterhelyettes azt mondta, hogy „kiderült, hogy egyesek azt akarták, hogy minden iskolát, különösen a lányiskolákat bezárják”, megerősítve azokat a félelmeket, hogy a rendszer keményen fellép a lányok ellen, akik szeptember óta a Nők, élet, szabadság mozgalom élharcosai. Mint sajtótájékoztatóján elmondta:

Kiderült, hogy a diákok megmérgezésére használt vegyi vegyületek nem háborús vegyi anyagok, és a megmérgezett diákok nem szorulnak agresszív kezelésre, és a használt vegyi anyagok nagy százaléka kezelhető”

Az öt hónapja tartó tiltakozásokat, amelyeket Mahsa Amini szeptemberi őrizetbe vétele váltott ki, akit az erkölcsrendészet azért tartóztatott le, mert nem megfelelően viselte a fejkendőjét, országszerte támogatták az iskolák, és olyan képeket osztottak meg, amelyeken a lányok a legfelsőbb vezető képeit égetik, fejkendőt égetnek és levágják a hajukat.

A szülők több iráni városban gyűléseket tartottak az oktatási hivatalok előtt, tiltakozásul az ellen, hogy a hatóságok nem foglalkoznak a mérgezéses támadásokkal. A tüntetők egy részét a jelentések szerint a biztonsági erők letartóztatták.

Az iskola előtt a nőt bántalmazó támadók felkutatása nehézkes a számos és párhuzamos szervezet létezése miatt – közölte Mohsen Borhani kriminológus, a Teheráni Egyetem jogászprofesszora egy Twitter-bejegyzésben, miután a rendőrség azt állította, hogy a nőt az iskola előtt megverő férfi nem hozzájuk tartozott: „Jaj annak a nemzetnek, amelyik nem tudja, melyik szervezet felelős a megveréséért!”.


Egy másik tweetben Borhani azt mondta a hatóságoknak, hogy ha nem akadályozták volna meg, hogy az emberek videókat készítsenek a tüntetéseken, vagy nem kényszerítették volna a térfigyelő kamerák tulajdonosait, hogy töröljék a tüntetésről készült felvételeiket, akkor több százan lehettek volna felelősek a teheráni iskola előtt a nőt ért támadáshoz hasonló cselekményekért. Hozzátette, hogy a hatóságok nem igazán akarták megakadályozni a lakosság elleni ilyen agresszív cselekményeket.

A közelmúltbeli zavargások során a tüntetők gyakran észrevettek bizonyos ruhadarabokat és kiegészítőket, például baseballsapkát vagy keresztbe vetett válltáskát, vagy akár két karórát, egyet-egyet mindkét csuklójukon, hogy felismerhessék egymást a helyszínen tartózkodó többi tüntetőtől. Egy esetben egy tüntető arról számolt be, hogy a civil ruhás erők aznap mind piros pólót viseltek.

Ahmad Vahidi belügyminiszter január 8-án az Iráni Munkaügyi Hírügynökségnek (ILNA) adott interjújában tagadta, hogy civil ruhás erők lennének a helyszínen, és azt állította, hogy a tüntetőkkel foglalkozó összes biztonsági erő egyenruhás.

A tüntetők azonban azt állították, hogy a civil ruhás erők gyakran négyfős csoportokban, két motorkerékpáron közlekedtek, és sokkolókat, valamint walkie-talkie-kat hordtak maguknál, sőt nyíltan fegyvert is viseltek. Az egyik novemberi teheráni egyetemről készült videón egy civil ruhás ügynök látható, amint pisztolyt vesz elő a táskájából, és lövést ad le.

Ennyit tudunk ma délelőtt a mérgezéses merényletekről, de akadnak fontos hírek az iráni gazdasággal kapcsolatban is.


Irán nemzeti valutája, a rial vasárnap visszanyerte a nemrégiben elvesztett értékének egy részét az ENSZ nukleáris felügyelője, a NAÜ vezetője, Rafael Grossi látogatását követően.

Múlt vasárnap a rial 600.000-ig esett vissza az amerikai dollárral szemben, de pontosan egy héttel később, március 4-én valamivel 500.000 fölött állt, valószínűleg annak a reménynek köszönhetően, hogy az iszlám köztársaság a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel való szorosabb együttműködés mellett dönt, ami egyesek szerint Iránban az Egyesült Államokkal folytatott tárgyalások újrafelvételéhez vezethet.

A fellendülés ellenére a rial árfolyama még mindig 100 százalékkal alacsonyabb, mióta Ebrahim Raisi elnök 2021 augusztusában hivatalba lépett, mivel Irán egyszerre szenved az olajexportból származó bevételek hiányától és a belföldi gazdaság válságától. Bár a rial még emelkedhet egy kicsit, de alapvetően gyenge valuta, amíg Irán nem köt új nukleáris megállapodást a Nyugattal, és a szankciók érvényben maradnak.

Kamran Soltanizadeh, az iráni valutaváltók szövetségének vezetője vasárnap egy másik tényezőt is említett. Elmondta, hogy az iráni központi bank szombati döntése, miszerint a pénzváltóknak engedélyezi a petrolkémiai és ásványi anyagok exportjából szerzett devizák vásárlását, segítette a rial emelkedését a dollárral szemben. Azt jósolta, hogy a rial a következő napokban tovább fog emelkedni a döntés miatt.


A rial 2018 eleje óta tartó hosszú visszaesése nagyrészt az amerikai szankciók eredménye, amelyeket Donald Trump volt amerikai elnök vezetett be, amikor kilépett az Iránnal kötött 2015-ös nukleáris megállapodásból. Akkoriban az amerikai dollár 35 000 rial volt, és folyamatosan emelkedni kezdett, végül a múlt héten elérte a 600 000 rialt.

November óta az Egyesült Államok szigorította az iraki bankok dollárátutalásainak szabályozását, ahonnan Irán csempészett némi valutát, ami segítette, hogy viszonylag stabilan tartsa a riál árfolyamát. Ez az intézkedés tovább gyengítette az iráni valutát.

Irak, amelynek hivatalos kereskedelmi forgalma Iránnal évente mintegy 14 milliárd dollárt tesz ki, az amerikai szankciók miatt nehezen tud fizetni Teheránnak a földgáz- és áramimportért. Úgy tűnik, úgy döntött, hogy Iránnak iraki dinárban fizet, ami csak magában Irakban nem helyettesíthető valuta, Irán pedig elkezdett ott amerikai dollárt vásárolni és hazavinni. Ez december óta dollárhiányt okozott Irakban, és a dinár némileg veszített az értékéből.

Ali Shariati, az Irán-Irak Kereskedelmi Kamara tagja azt mondta, hogy amikor az Iszlám Köztársaság nem tudja dollárban megkapni a pénzét, akkor az lenne igazán jó, ha dinárban kapná meg. Az iraki központi bank ellenőrzi a dinárban történő kifizetéseket, de a legutóbbi tárgyalások szerint az USA érzékeny a dollárok tekintetében, ezért Irak talán azért fizetett dinárban az Iszlám Köztársaságnak, hogy elkerülje a szigorú szabályozási érzékenységet – tette hozzá. Elmondta, hogy az Iszlám Köztársaság nincs abban a helyzetben, hogy valutát válasszon, mivel a dollár árfolyamának megugrása mögött álló egyik ok az Irakból érkező deviza beáramlásának megszakadása volt.


Februárban Fuad Husszein iraki miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter Ali al-Allaq, az iraki központi bank kormányzójának kíséretében találkozott a külügyminisztériummal és a pénzügyminisztériummal is, hogy számos gazdasági kérdésről tárgyaljanak, de az egyik legsürgetőbb kérdés az volt, hogyan lehet megakadályozni, hogy Irán amerikai dollárbevételek tisztára mosására és a washingtoni szankciók kijátszására használja fel Irak banki kapcsolatait az Egyesült Államokkal.

Irán azt állítja, hogy az Irakba irányuló exportja egyre nő, megközelíti a 10 milliárd dollárt, annak ellenére, hogy az Egyesült Államok nyomást gyakorol Bagdadra, hogy állítsa le az arab országból Iránba irányuló pénzcsempészetet.

A helyi média azt is közölte, hogy a rialnak az iráni központi bank beavatkozása segített, amikor múlt vasárnap, február 26-án 700 millió dollárt injektált az Egyesült Arab Emírségek dirhamjaiban a teheráni devizapiacra, és a rial emelkedni kezdett a 600 000-es történelmi mélypontról az amerikai dollárral szemben.

A gazdasági helyzet tehát látszólag javul, valójában viszont már meg is van az az eszköz, aminek segítségével újból rontani fognak rajta. Az iráni parlament jóváhagyta azt a törvényt, amely lehetővé teszi a kormány számára, hogy 3 milliárd eurót juttasson a fegyveres erőknek „az ország védelmi infrastruktúrájának megerősítésére”.

A szerdán elfogadott jogszabály alapján a fegyveres erők vezérkara az ország költségvetési szervezetének jóváhagyása után hárommilliárd euró értékben exportálhat nyersolajat és olajtermékeket kis magánfinomítókon keresztül.

A március 21-én kezdődő következő iráni évre vonatkozó költségvetési törvényjavaslatban a kormány új engedélyeket adott egyes tárcáknak, így az Iszlám Köztársaság fegyveres erői vezérkarának is, hogy a kormány nevében olajat adjanak el, és a bevétel egy részét megtartsák.


A törvényjavaslat 1. jegyzete szerint – amelynek címe „Az olaj és a kormánnyal való kapcsolatai” – az Iráni Nemzeti Olajtársaság köteles „nyersolajat és gázkondenzátumokat” szállítani a végrehajtó szervek által ismertetett szervezeteknek. Ez azt jelenti, hogy a fegyveres erők nyersolajat adhatnak a finomítóknak, és olyan termékeket kaphatnak, amelyeket exportálni kell.

Irán, amely az USA olajexport-szankciók hatálya alatt áll, már korábban is használta ezt a módszert illegális olajszállításokra. A múltban azonban ez nagy korrupciós ügyekhez vezetett.

Jogi szakértők szerint a kormányzati szervek pénzosztásának ez a módszere sérti az alkotmányt.

Továbbra sem világos, hogy az amerikai szankciók közepette ki és milyen feltételekkel fog olajat exportálni. Az iráni keményvonalasok uralta parlament számos tagja az IRGC volt tagja.

Ennyi iráni hír jutott mára, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója is.