Szele Tamás: Dróntámadás, földindulás, Iszfahánban nagy koppanás

Ma nincs CTP (Critical Threats Project)-jelentés Iránról, mert pihenőnapot tartanak az elemzők, de ez már legyen az ő bajuk, ugyanis emiatt maradnak le az egyik igen izgalmas hírről, nevezetesen arról, hogy egy vagy több dróntámadás érte az országot.

Egyben biztosak lehetünk, az iszfaháni katonai létesítményt ért csapást ugyanis Teherán hivatalosan is bevallotta, de a többiről nem tudunk konkrétumokat. Bonyolítja a helyzetet, hogy közben egy 5,9-es földrengés is sújtotta az egyébként is forrongó Nyugat- Azerbajdzsán tartományt, szóval az országban tejes a zűrzavar. Mindenesetre lássuk, mit tudunk.

Január 29-én éjjel hatalmas robbanások söpörtek végig az iráni katonai létesítményeken. A helyi média legalább öt tartományban – Iszfahán, Karaj, Hamadan, Nyugat- és Kelet-Azerbajdzsán – jelentett támadásokat. Ez magában foglalta egy dróngyár bombázását is, amely az USA szerint Oroszországnak szállít eszközöket az ukrajnai háborúhoz.

Annak ellenére, hogy számos videó készült az ország különböző városaiban égő épületekről, az iráni védelmi minisztérium csak az iszfaháni katonai gyárat ért csapást erősítette meg. Hangsúlyozták, hogy a dróntámadás „sikertelen” volt, és senki sem sérült meg: egy drónt a légvédelmi rendszer lőtt le, míg két másik védelmi csapdákba ütközött és felrobbant. Ennek következtében az egyik műhely tetőszerkezete megsérült. A védelmi minisztérium nem pontosította, hogy milyen termékeket gyárt a gyár, és azt sem, hogy ki áll a támadások mögött.

A brit Királyi Közös Védelmi Kutatóintézet (RUSI) szerint a Shahed Aviation Industries, amely a Shahed 131/136 kamikaze drónokat gyártja, Iszfahán közelében található. A város nukleáris létesítményeknek is otthont ad. Októberben Irán megkezdte egy új, 10 megawattos nukleáris kutatóreaktor építését Iszfahánban.

Emellett az iráni állami televízió arról számolt be, hogy tűz ütött ki egy olajfinomítóban az ország északnyugati részén található Tabriz közelében. Állítólag robbanások történtek egy dizfuli légibázison, valamint Hamadan és Resht városokban. Szintén találat érte az Azarshahrban, a Shahid Salimi területen lévő motorolajgyárat – ott több olajtartály is felrobbant. Mallardában megsemmisült egy lőszerraktár.

Helyi lakosok szerint Teheránban is történtek robbanások. Iráni vadászgépek emelkedtek a főváros légterébe, állítólag a kormányépületek és lőszerraktárak elleni támadással összefüggésben.

A helyi hatóságok szerint az olajtermék-tartályok egy része a hőség miatt felrobbant, és ez okozta a tüzet. A motorolaj-finomítóból nem jelentettek haláleseteket vagy sérüléseket. Annyit tudni, hogy az egyik tűzoltóautó lángba borult.

Az IRNA iráni állami ügynökség később bejelentette, hogy a közösségi médiában megjelent, iráni városokban történt robbanásokról szóló állításokat „Izrael szándékosan terjesztette egy médiatámadás részeként”. (Kár, hogy a hatóságok utóbb elismerték az iszfaháni támadást, így az IRNA hazugságban maradt).

Ezenkívül egy súlyos földrengés rázta meg Nyugat-Azerbajdzsán tartományt, amely több mint 800 embert sebesített meg, hárman meghaltak és 124-en kerültek kórházba. Ezeket az adatokat Mohammad Sadegh Motamedian tartományi kormányzó közölte. Az 5,9-es erősségű földrengést Khoy város közelében mérték, ahol 175 ezer ember él. Két várost és több tucat falut rongált meg, sok helyen az épületek akár 50%-át is elpusztította.

Egyes médiumok azt állítják, hogy a földrengést egy dróncsapás okozta egy „titkos” gyár ellen Irán és Azerbajdzsán határán. Ezek az egyes médiumok egészen bizonyosan tévednek, ugyanis nincs olyan emberi hatalom vagy eszköz, ami képes volna ekkora földmozgást okozni, ideértve a hidrogénbombát is.

A támadásokért még senki sem vállalta a felelősséget. Az Al Arabiya meg nem nevezett forrásokra hivatkozva azt írta, hogy a csapások egy izraeli különleges művelet részei voltak, válaszul a hét halálos áldozatot követelő jeruzsálemi terrortámadásokra. Tel-Aviv azonban nem tett erről hivatalos nyilatkozatot. Ezzel egyidejűleg Izrael elkezdte megerősíteni a hadsereget és a rendőrséget, valamint egyszerűsíteni a fegyverek beszerzésének rendszerét.

Azonban az izraeli sajtó kissé kétértelműen számol be az eseményekről: az Intellitimes című izraeli blog szerint egy szombati iszfaháni dróntámadás célpontja a védelmi minisztériumhoz tartozó „iráni űrkutatási intézet” volt.

Míg az iráni hatóságok azt állítják, hogy az egyik „lőszergyártó központ” elleni dróntámadás „sikertelen” volt, addig az Intellitimes szerint a célpont „az Iszfaháni Anyag- és Energialaboratórium” lehetett.

A jelentés azt is hozzátette, hogy a támadás időzítése nem volt véletlen, és azon a napon hajtották végre, amikor Ali Khamenei, az Iszlám Köztársaság legfőbb vezetője meglátogatta az iráni ipari vívmányok, köztük a drónok eredményeinek kiállítását.

Két évvel ezelőtt az egyik iráni urán-finomító centrifugaüzem elleni támadást ugyanazon a napon hajtották végre, amikor Haszan Róháni elnök megnyitotta az iráni atomenergetikai vívmányokat bemutató kiállítást – tette hozzá a blog, melynek azért nem feltétlenül hinném el minden szavát, bár lehet akár még valami igazuk is.

Ezzel szemben a mértéktartóbb Jerusalem Post nyugati és külföldi hírszerzési forrásokra hivatkozva azt írta, hogy Irán állításával ellentétben a „fejlett fegyverfejlesztő” létesítmény elleni támadás „kirobbanó siker” volt.

A dróntámadásért hivatalosan még senki sem vállalta a felelősséget. A gyanú szerint Izrael és az Egyesült Államok áll a támadás mögött. Egyes médiumok az éjszakai iráni támadással összefüggésben felhívták a figyelmet Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnöknek az iráni robbantások előtt órákkal tett nyilatkozatára. Netanjahu szombat este azt mondta, hogy Izrael „számos azonnali lépést” fog tenni a terrorizmus elleni küzdelem érdekében.

Én magam azt sem zárnám ki, hogy tekintve, miszerint a kis drónoknak nagyon rövid a repülési idejük, ha ezeket használták a lőszergyár ellen, akkor biztos, hogy a közelből indították őket. Ez nem feltétlenül zárja ki annak lehetőségét, hogy külföldi ország állt a támadás mögött, de mindenképpen azt bizonyítja, hogy néhány iráni ember hajtotta végre.

De az is elképzelhető, hogy valamelyik „szomszédsági ifjúság” hozzájutott valahonnan pár tucat kis, civil drónhoz, megbuherálták, átépítették őket és most próbálták ki az új fegyvert. Biztosat egyelőre senki sem tud, kevés a hír, sok a híresztelés.


Viszont még a dróntámadások sem rettentik el a drákói ítéletektől a bíróságokat. Irán továbbra is kemény ítéleteket hoz a tüntetők ellen.

Az iráni rezsim továbbra is kemény büntetéseket szab ki, beleértve a korbácsolást és a hosszú távú börtönbüntetéseket újságírók, diákok, tanárok, ügyvédek és más tüntetők ellen.

Nazila Maroufian újságírót két év börtönbüntetésre ítélték, 15 millió tomán (közel 350 USD) pénzbírsággal sújtották, és öt évre megtiltották neki, hogy elhagyja az országot „propaganda és hazugságok közzététele miatt Mahsa Amini apjával készített interjú formájában” vádjával.

Mahsa Aminit, egy 22 éves kurd nőt szeptember közepén megölték a rendőrség őrizetében, mert nem viselt megfelelő hidzsábot, és halála hetekig tartó országos tüntetésekhez vezetett az Iszlám Köztársaság ellen.

Egy másik újságírót, Vida Rabbanit 11 év börtönre ítélték. Édesanyja levelet írt a főbírónak, amelyben azt írta, hogy „Vida most 33 éves, fiatal életéből 11 évet rács mögött kell töltenie, önkényesen, elfogultság alapján hozott ítélet alapján”.


Másrészt az amerikai székhelyű Emberi Jogi Aktivisták Hírügynökség (HRANA) arról számolt be, hogy Zahra Mehrabit, a Teheráni Egyetem hallgatóját, az országos tüntetések egyik letartóztatottját öt év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte egy forradalmi bíróság.

Az Amnesty International arra is figyelmeztetett, hogy Arshiya Takdastan 18 éves tüntetőt, akit az észak-iráni tüntetések során tartóztattak le, „Isten elleni háború” és „földi korrupció” vádjával kétszeres halálbüntetésre ítélték.

Az Amnesty felhívta a figyelmet Mehdi Mohammadifar, egy 19 éves tüntető ügyére is, aki szintén kettős halálos ítéletet kapott.

És a kisebb kihágások esetén is nő a szigor. Már megint előkerülőben van a hidzsábok ügye. Az iráni rendőrség még mindig SMS-figyelmeztetéseket küld a nőknek, ha nem viselik.

Az iráni rendőrség szerint még mindig küldenek figyelmeztető SMS-eket a női sofőröknek a nem megfelelő hidzsáb miatt, mivel a hidzsáb levétele bűncselekménynek számít.

Mehdi Hajian, az iráni rendőrség szóvivője szombaton azt mondta, hogy az SMS-eket azoknak a járműtulajdonosoknak küldik, akik nem viselnek megfelelő hidzsábot a járművükben.


Az IRGC-hez kötődő Fars hírügynökségnek adott interjújában Hajian hangsúlyozta, hogy az iszlám büntető törvénykönyv szerint a rendőrségnek „kötelessége” szöveges üzeneteket küldeni azoknak a járműveknek, amelyek utasai nem viselik a kötelező hidzsábot.

Az elmúlt hetekben a közösségi média felhasználói arról számoltak be, hogy az iráni népnek a klerikális vezetők elleni felkelése idején tartott szünet után a rendőrség újra elkezdte figyelmeztetni a nőket szöveges üzenetekkel. A gyakorlat néhány éves, és korábban a figyelmeztetett nőknek el kellett menniük egy rendőrőrsre, és alá kellett írniuk egy fogadalmat.

Mahsa Amini szeptember közepén őrizetben bekövetkezett halála után sok nő tiltakozott a kötelező hidzsáb ellen, és megtagadta a fejkendő viselését nyilvános helyeken.

Január 10-én az Iszlám Köztársaság ügyészi hivatala utasítást adott ki, amelyben utasította a rendőrséget, hogy határozottan lépjen fel a „hidzsábeltávolítás” ellen.

Az irányelv szerint a hidzsáb eltávolításának fő büntetése tíz naptól két hónapig terjedő szabadságvesztés, de a bíróságok pénzbüntetés és kiegészítő büntetések megfizetésére is ítélhetik a letartóztatottakat.

Külpolitikai szempontból pedig új konfliktus bukkant fel a láthatáron, ezúttal Teherán és Kabul között. Egy iráni törvényhozó azzal fenyegetőzött, hogy ha a tálibok nem engedik át a Hirmand folyó vizét Iránba, akkor minden afgán állampolgárt kiutasítanak a határ menti tartományból.


Mohammad Sargazi, aki a tartományt képviseli az iráni parlamentben, szombaton az ILNA hírügynökségnek elmondta, hogy az elnök afganisztáni ügyekkel foglalkozó különleges tanácsadóját utasították, hogy közvetítse az afgán kormánynak: amennyiben a tálibok nem adnak engedélyt arra, hogy Irán megkapja a vízből a határon átfolyó részt, Teherán kiutasítja az afgánokat.

Bár több millió afgán él Iránban, az iráni kormány még nem reagált a képviselő követelésére.

Az iszlám köztársasági hatóságoknak már korábban is voltak nézeteltéréseik Afganisztánnal a Hirmand folyó kérdésében, de mióta a tálibok visszaszerezték a hatalmat Kabulban, a vita eszkalálódott.

Teherán és a tálibok viszonya a kapcsolatok rendezésére tett diplomáciai kísérletek és a határmenti feszültségek keveréke.

Az előző afgán kormány a Nimroz tartományban lévő Kamal Khan gát 2021-es felavatása után leállította a víz áramlását Irán felé. A gát felavatásakor Ashraf Ghani volt elnök a Hirmand vizéről szóló 1973-as megállapodás iránti elkötelezettségét fejezte ki, nyilvánvalóan arra utalva, hogy Kabul a vizet olajra akarja cserélni.


Szisztán-Beludzsisztán Irán leghátrányosabb helyzetű régiói közé tartozik. A Mahsa Amini őrizetben történt halálát követően az országot sújtó legutóbbi országos tüntetések során a tartományban több mint 100 tüntetőt öltek meg a rezsim erői.

Látjuk tehát iráni szempontból a sérelmet: az aszály sújtotta tartománynak szüksége volna a vízre, minden áron. De afgán oldalon – mint azt az Arab News megírta – szintén van panasz, nem is kevés.

Mintegy 3 millió afgán él Iránban, többségüknek nincsenek papírjai.

Az Iránban élő afgán menekültek számos nehézséggel, többek között az iráni hatóságok által elkövetett visszaélésekkel szembesülnek.

A tálib kormányzat aggodalmát fejezte ki Teheránnak az Iránban élő afgán menekültek által tapasztalt nehézségek miatt – közölte egy tisztviselő vasárnap, mivel a szomszédos országból folyamatosan érkeznek jelentések a rossz bánásmódról.

Irán évtizedek óta több millió afgánt fogad be, akik a hazájukban zajló fegyveres konfliktus elől menekülnek.


Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának 2022-es adatai szerint közel 600 ezer afgán útlevéllel rendelkező személy él Iránban, és mintegy 780 ezren vannak menekültként regisztrálva, miközben 2,1 millió afgánnak nincsenek okmányai.

A nyugati szomszédba átkelő afgánok száma 2021 óta nőtt, amikor a tálibok átvették az ország irányítását, és a kormányzatukra kirótt nemzetközi szankciók szétzúzták a gazdaságot. Azóta sokakat erőszakkal visszatoloncoltak Afganisztánba, és egyre több a jelentés arról, hogy az iráni biztonsági erők bántalmazzák őket.

Ebben a hónapban a közösségi médiában terjedő videók új megvilágításba helyezték az afgán menekültek iráni megpróbáltatásait. Legalább egy klipben félmeztelen afgán férfiak láthatóak, akiket egymáshoz láncolva, a homokban térdelve, sírva és könyörögve mutattak, miközben övvel korbácsolják őket. Tavaly óta más felvételek is napvilágot láttak, amelyeken nemcsak az iráni rendőrség, hanem bűnbandák és emberkereskedők által elkövetett bántalmazásokról is beszámolnak.

Kétségtelen, hogy az afgánok számos problémával szembesültek a szomszédos Iránban” – mondta Abdul Mutalib Haqqani, a menekültügyi és hazatelepítési minisztérium szóvivője vasárnap az Arab Newsnak.

Beszéltünk iráni tisztviselőkkel… és megosztottuk velük az afgánok ilyen jellegű aggodalmait és problémáit” – tette hozzá Haqqani. „Az egyik probléma az, hogy nagyszámú afgánt erőszakkal kiutasítottak Iránból”.


Az Amnesty International tavaly augusztusban közzétett jelentése szerint az iráni biztonsági erők legalább 11 afgánt „törvénytelenül megöltek”, amely az afgánok erőszakos hazatérését és kínzását is dokumentálta.

Tavaly áprilisban az afgán menekültek iráni bántalmazását bemutató videofelvételek tüntetéshullámot indítottak el az iráni diplomáciai képviseletek ellen Kabulban és Heratban.

Ezek a jelentések azonban nem tántorították el az afgánokat attól, hogy Iránban keressenek jobb életet, mondta Dr. Azad társadalmi aktivista, aki a nyugati Herat tartományban él.

Herat lakosainak mintegy 80 százaléka szegénységben és gazdasági problémák közepette él” – mondta az Arab Newsnak. „Herat tartomány minden családjának egy-egy tagja a szomszédos Iránba utazik, hogy munkát találjon, hogy el tudja látni a hozzátartozóit.”

Azok, akiknek van útlevelük, és azok, akiknek nincsenek okmányaik, mind különböző problémákkal szembesültek az iráni hatóságok részéről.”

Az iráni afgán menekültek problémái azonban sokrétűek, és nem mindig közvetlenül az iráni tisztviselőkkel kapcsolatosak, mondta Attaullah Khogyani, egy Teheránban élő afgán aktivista.

Az afgán menekülteknek sok problémájuk van Iránban. Néha letartóztatják és nagyon csúnyán megverik őket, majd a letartóztatás után erőszakkal kiutasítják őket Afganisztánba” – mondta Khogyani, akinek munkája a menekültek jogaira összpontosít, az Arab Newsnak adott telefonos interjújában.

Vannak olyan csoportok, amelyek elrabolják az afgánokat, majd pénzt kérnek tőlük, elveszik az útlevelüket és más törvényes okmányaikat is” – tette hozzá.

Iránnak a víz kéne, az afgánknak emberséges bánásmód… mindenkit komoly sérelmek értek, minden adott egy lokális háborúhoz, bár pár nappal ezelőtt még úgy volt, hogy Azerbajdzsánt támadják meg, azelőtt meg úgy, hogy Izraelt, szóval Irán állandóan a háború szélén táncol.

Dróntámadás, földrengés, halálos ítéletek, terror, emberkereskedelem, aszály… akinek ennyi jó kevés, azt érje gáncs és megvetés, mára ennyi iráni hír jutott, de maradjanak a Zónán, mert rövidesen érkezik az ukrajnai és oroszországi események összefoglalója is.