Szele Tamás: Három szakáll

Ma vegyes lesz a második rész, mert régen volt már ilyen, meg azért is, mert nem nagyon akadt olyan nagy téma, amit teljes írást érdemelt volna, akadt ellenben több kicsi. És nem is lesz olyan nagyon vegyes, mert mindhárom hírben van egy közös vonás: csupa-csupa szakállas emberekről szólnak: Szolzsenyicinről, Ramzan Kadirovról, Kirill pátriárkáról.

Sőt, mi több, szakállas ember is írja, mert nekem is van olyan: mikor hosszabb, mikor rövidebb, attól függ, elfelejtek-e borbélyhoz menni, mert én magamat nem borotválom az ügyetlen ujjaimmal, az is biztos, soha nem is akartam, huszonéves koromban pár évig használtam villanyborotvát, de aztán arról is lemondtam. Legfeljebb néha hajléktalannak nézik az embert.

De lássuk, mi a baj Szolzsenyicin szakállával? Azzal semmi, az írásával, konkrétan a „Gulag szigetcsoporttal” annál inkább. Putyin pártja, az Egységes Oroszország ki akarja dobatni a tantervből. Bizony, mint a Meduza írja:

Az Egységes Oroszország törvényhozója azt javasolta, hogy a „Gulag szigetcsoport” című kötetet vegyék ki az iskolai tananyagból. A párt azt válaszolta, hogy ez nem kérdés.”

Azokat az irodalmi műveket, amelyek „nem állták ki az idő próbáját, és nem felelnek meg a valóságnak”, mint például Alekszandr Szolzsenyicin Gulag szigetcsoportja, el kell távolítani az iskolai tananyagból, mondta Dmitrij Vjatkin, az Egységes Oroszország frakció első helyettes vezetője az Állami Dumában:

Az iskolai irodalmi programban idén szükséges változtatásokat hajtanak végre, és legalább néhány szovjet szerző művének, köztük Alekszandr Fagyejev „Az ifjú gárda” és Jurij Bondarev „Az égő hó” című művének vissza kell térnie az iskolai tananyagba. Azokat a műveket, amelyek nem állták ki az idő próbáját, amelyek nem felelnek meg a valóságnak, „pletykák változatai”, ahogyan Viszockij írta és énekelte, kétségkívül ki kell zárni az iskolai tananyagból. Itt a pedagógiai és kulturális szakemberek szakvéleményére, valamint a szülői és tanári közösségek véleményére fogunk támaszkodni.”

Vjatkin hangsúlyozta, hogy a Duma nem kívánja „megvonni a vállát”, hanem helyre kívánja állítani a történelmi igazságosságot a szovjet művek tekintetében, amelyek elősegítik a hazaszeretet érzését és megőrzik a történelmi emlékezetet.

Mint A Gulag szigetcsoport történelmi elemzése, amelyet még nem vettek ki, bár nem hiszem, hogy sokáig lesz az iskolai tantervekben, kimutatta, sok tényt „légből kapott”, kitalált Alekszandr Iszajevics. A történészek minden tényt ellenőriztek. Megpróbálkozott azzal, hogy ezért irodalmi díjat kapjon – saját hazájának sárba tiprásáért.”

mondta Vjatkin.

Ellenben Olga Kazakova, az Állami Duma oktatási bizottságának elnöke azt mondta, hogy Alekszandr Szolzsenyicin „A Gulag szigetcsoport” című művének az iskolai tantervből való eltávolításának kérdése „nem merült fel és nem is kellene felvetni”. „Ez nem került szóba sem az Egységes Oroszország programjában, sem a párt állami duma-frakciójában. Ezt nem vitatták meg sem a Duma illetékes bizottságában, sem a szakmai közösséggel” – mondta Kazakova nyilatkozatában.

Alekszandr Szolzsenyicin A Gulag szigetvilág című regényét, amely a Szovjetunió elnyomásáról ás büntetőtelepeiról szól, 2009-ben Vlagyimir Putyin utasítására vették fel a kötelező tananyagba. A regény részleteit a középfokú (teljes körű) általános műveltségi szakirányú irodalom tantárgy keretében tanulmányozzák.

2023 januárjában Putyin azt mondta, hogy a szovjet klasszikusok, például Alekszandr Fagyejev „Az ifjú gárda” és Nyikolaj Osztrovszkij „Az acélt megedzik” című műveit vissza kell helyezni az iskolai tananyagba.

Elképzelem, hogy holnap, mire sikerül lefordítsák a hírt, a magyar kormánymédiában szétosztják a Fagyejev-köteteket és azt is elképzelem, ahogy már írja egyik-másik buzgóbb mócsing Szolzsanyicin cáfolatát… mondjuk nem a kötet alapján, azt egyik sem olvasta, a magyar jobboldal mindig ugyanazt a pár Szolzsenyicin-sort idézi, azt is egymástól. Mindenesetre Alekszandr Iszajevics bírálata nem lesz olyan nehéz feladat, mint mondjuk Osztrovszkij dicsérete, az utóbbit tapasztalt emberre kell bízni.

Lépjünk tovább a másik szakállas emberhez, Ramzan Kadirovhoz. Ő most nagyon haragszik. Említettem már tegnap is, hogy sajátos elképzelései vannak sok mindenről, de tegnap időm sem volt kifejteni, meg le is ragadtam a kádiknál és ulémáknál: Kadirov a cseccsen nemzet szakállát is félti. Félti a betiltástól. A Moscow Times járt utána:

A csecsen vezető „provokációnak” nevezi a szakálltilalmat az orosz hadseregben”




Ramzan Kadirov, az oroszországi Csecsenföld vezetője szerdán dühösen reagált Viktor Szoboljev állami duma-képviselő azon kijelentésére, miszerint az orosz hadseregben fel kell számolni az ápolatlanságot és a katonák borotválatlanságát, ami szócsatát váltott ki a két férfi között.

A kormánypárti Telegram-csatornákon a hét elején jelentek meg olyan hírek, amelyek szerint az Ukrajnában harcoló orosz katonáknak le kellett borotválniuk a szakállukat.

Bár az állításokat Denisz Pusilin, az önhatalmúlag kikiáltott Donyecki Népköztársaság orosz szeparatista tisztségviselője, valamint Akhra Avidzba, a „Pjatnaszka” önkéntes egység abház vezetője gyorsan megcáfolta, Szoboljev az RBK hírügynökségnek adott, szerdán megjelent interjújában tovább védte az intézkedést.

Ez egy alapvető katonai fegyelmi követelmény” – idézte az RBK Szoboljevet, aki a Duma védelmi bizottságának tagja.

Amikor egy katonát látnak a civilek, annak példásan kell kinéznie. Ha ápolatlanul és borotválatlanul jár, akkor ez nem válik javára sem emberként, sem katonaként” – tette hozzá a képviselő.

Szoboljev megjegyzéseit gyorsan felkapta Kadirov csecsen vezető, aki azonnal a csecsenföldi származású „önkéntes” katonák elleni támadást, következésképpen iszlamofóbiát vélt felfedezni a moszkvai politikus szavaiban.

Szoboljev pontosan tudja, hogy ki és miért visel szakállt a fronton” – írta Kadirov csütörtökön a Telegramon.

Ezért egészen biztos vagyok benne, hogy ez egy provokáció, amely a Mindenhatóért szent háborút vívó katonák harci szellemét akarja csillapítani… Csapatunk 99,9 százaléka szakállt visel, vigyáz rá, a szunna szerint viseli”

– tette hozzá, utalva a Mohamed próféta szokásait követő életmódra.

Kadirov hozzátette, hogy Szoboljevnek „sok szabadideje lehet”, amelyben az orosz katonai szabályzatot böngészgeti, és azt tanácsolta a helyettesnek, aki altábornagyi rangot visel az orosz hadseregben, hogy vagy új katonai stratégiák kidolgozására összpontosítson, vagy „induljon el a frontvonalra”.

Kadirov kritikájára válaszul Szoboljev az RBK által közzétett külön nyilatkozatában visszavonta korábbi megjegyzéseit.

Szoboljev megjegyezte, hogy korábban meglátogatta a csecsen ezredet, és úgy találta, hogy annak minden katonája „kifogástalannak” és „jól felszereltnek” tűnik.

Azt követelni tőlük, hogy borotválják le a szakállukat, butaság lenne” – tette hozzá Szoboljev.


Nálam harcedzettebb, komoly, harctéren eltöltött szolgálati éveket maguk mögött tudó ismerőseim jelezték, hogy a szakállviselet tilalmának nem valami vénkisasszonyos oka van a katonaságban és nem is mindig volt tilos: lám, I. Vilmos császárnak vagy Ferenc Józsefnek is mekkora volt! Csak az ő idejükben még nem volt gázfegyver. Bizony, azért nem okos, ha a mai katona szakállas, mert nem védi meg a gázálarc, esetleg fel sem tudja venni időben. És nem szigetel az arcán légmentesen. Tehát ez a nagy harctéri borotválkozás az orosz egységeknél mostanság nem arra utal, hogy kitört rajtuk a pedantéria, hanem annak lehet a jele, hogy harci gáz bevetésére készülnek. Legfeljebb a csecsenek is kapnak belőle.

A harmadik szakállas, mint mondtam, Kirill pátriárka, ő akkora híve a háborúnak, hogy a minap ki akarta hajtani a harctérre az egész pravoszláv egyházat, mindenestől.

Kirill pátriárka úgy véli, hogy az orosz ortodox egyháznak többet kellene tennie az orosz hadsereg megsegítéséért, ezért felszólította az összes egyházközséget, hogy „mozgósítsák híveiket”. A moszkvai pátriárkátus sajtószolgálata közzétette az orosz ortodox egyházfő erre vonatkozó nyilatkozatát.

Ha azt mondjuk, hogy az egyház a népével van, akkor minden egyházközségnek segítenie kell a tűzvonalban lévőknek. Mozgósítanunk kell az egyházközség tagjait, hogy gyűjtsenek javakat, élelmiszert. Keressék a lehetőségeket, gyűjtsenek pénzt, küldjenek csomagokat, ha lehet, menjenek el maguk is, támogassák a katonákat”

mondta a pátriárka az Epifánia-székesegyházban tartott ünnepi étkezésen. Ugyanebben a beszédében az orosz ortodox egyház feje az ukrajnai háborút a Nagy Honvédő Háborúhoz és az 1812-es honvédő háborúhoz hasonlította, amikor „szinte az egész egyesült Európa megpróbálta meghódítani Oroszországot”. A pátriárka szerint most „az egész nyugati világ ismét Oroszország ellen fordult.”

Miért? Mert mi vagyunk az alternatíva, és az alternatíva nagyon vonzó. Oroszország, amely elutasítja a globalizáció legszörnyűbb megnyilvánulásait, világítótorony lett a világ számára. Az emberek Oroszországot olyan országnak tekintik, amely példát mutat a hagyományos értékekhez való hűségre, mint a család, a kötelességtudat, a hazaszeretet”

hirdeti az orosz ortodox egyház feje, hozzátéve, hogy Oroszország, amely határozottan ellenzi a globalizációt, „sok nyugaton élő ember részéről hatalmas szimpátiát élvez.”


Ukrajna orosz megszállása után Kirill pátriárka ténylegesen támogatta a háborút. Prédikációiban gyakran említi a katonai akciókat, és indokolja az invázió okait is. Többek között azt mondta, hogy a háborút külső erők provokálták Oroszország meggyengítésére.

Hát én erre már tényleg csak azt kívánom az ökumené jegyében, hogy fogják egymást kézen Kirill és Kadirov, esetleg kapaszkodjanak egymás szakállába is, aztán ballagjanak ki kettecskén a bakhmuti harctérre, orosz világítótoronynak a gomolygó gázfelhőbe. Szolzsenyicint meg hagyják békén, szenvedett az eleget, vénségére el is borult kicsit az elméje (ő is orosz nacionalista lett öregkorában, de a fontos műveit jóval előbb írta).

Mára ennyi hír jutott, holnap folytatódik a krónika.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!