Szele Tamás: Putyin és az asszonyok

Ma ez a második rész egy kis kitérőt leszámítva az elején, egy igen érdekes kérdést fog boncolgatni: Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin és a nők viszonyát, de mindenkit megnyugtatnék: nem lesz szó az orosz elnök magánéletéről, az kizárólag rá tartozik. Ezek teljesen másféle nők. Politikailag nők.

De előbb lássuk, milyen isteni szikra pattant ki ma a cár atyuska fejéből. Azt már Lenin is megmondta, hogy „A művészetek közül számunkra legfontosabb a film”, ami érthető, tekintve az írástudatlanság akkori arányát a Szovjetunió népességének körében. De Putyinnak is igen fontos lehet, mert utasította a kulturális minisztériumot, hogy az orosz mozikban biztosítsa a „különleges katonai műveletnek” és a „neonáci és neofasiszta ideológia terjedése elleni küzdelemnek” szentelt dokumentumfilmek vetítését. A minisztériumnak kötelessége továbbá hazafias dokumentumfilmek fesztiválját szervezni. Az erre vonatkozó javaslatokat a kulturális minisztérium vezetőjének, Olga Ljubimovának 2023. február 1-jéig kell elkészítenie.

Az orosz elnöknek a katonák édesanyjaival folytatott novemberi találkozója nyomán a kormánynak adott utasítások azt is kimondják, hogy a védelmi minisztériumnak segítenie kell az orosz dokumentumfilmeseket a „különleges művelet” bátorságot, bátorságot és hősiességet tanúsító résztvevőiről szóló filmanyag elkészítésében.

Ezenkívül a kulturális minisztériumnak és az oktatási minisztériumnak 2023. április 1-jéig kell „köztereket, műtárgyakat és iskolai múzeumokat” létrehoznia a „különleges művelet” résztvevőiről, és órákat tartani erről a témáról az orosz iskolákban.

Hát, mondja bennem a félig már eltemetett alkalmi forgatókönyvíró, ezt át tetszett gondolni? Ugyebár, a harcokról orosz oldalon mostanáig csak a Kreml médiája forgathatott, eleinte ők sem, aztán valameddig igen, később megint megtiltották, mert a videókból kiderült, hol állomásoznak az alakulatok és szétlőtték őket, külföldieket meg eleve közel sem engednek. Az ukránok eleinte semmiben sem akadályozták a forgatócsoportokat, aztán súlyosan megsebesült, meg is halt pár kolléga, akkor megszigorították ők is a forgatási feltételeket, bár teljesen soha nem tiltották meg a munkát, de most már náluk sem lehet kirohanni egy kamerával az első vonalba és forgatni a hadmozdulatokat. Tehát erről a háborúról viszonylag kevés dokumentumfilmben is használható mozgókép áll rendelkezésre, ami mégis, azt bizony meg kell venni, a valaki fel akarja használni, azt a készítők élete kockáztatásával vették fel, annak ára van, nem is kicsi. Jó, mondjuk az orosz állam kifizeti. Mindenesetre kész filmek nincsenek még.

Ellenben már előre sajnálom a forgatókönyvírót, aki nem írhatja le a „háború” szót egy háborús dokumentumfilmben, helyette mindenhol „különleges katonai műveletet” kell írnia, és ez azért meg fog látszani a párbeszédeken is… például:

– Hogy van, Ivan Ivanovics, bátyuska?

– Hej, Szergej Alekszandrovics, nehéz ám diadalmas időket él át szegény Oroszország-anyácska mostanában.

– Nehéz időket?

– Különleges katonai műveletes időket. A különleges katonai műveletes évek duplán számítanak.

– Az már igaz, Ivan Ivanovics. Mintha magam mondtam volna.




Szóval, kicsit döcögni fog minden dialógus, de, hogy szebb legyen a helyzet, még sietni is kell, ma van január harmadika, és Putyin asztalán ott kell feküdjenek a forgatókönyvek február elsején. Ami azt jelenti, hogy se rendesen megírni őket nem lehet, se tisztességesen felkészülni rájuk, szóval olyanok is lesznek, amilyenek. De hiszen nem is az a cél, hogy jók legyenek: az a cél, hogy minél demagógabbak, ostobábbak legyenek, de legyenek. Ilyenformán mindegy is, hogy a háborúról vagy a hibrid kukorica termelésének módszereiről forgat az ember valami pocsékat.

Hanem jöjjenek most már a nők. Konkrétan: az asszonyok. Még konkrétabban: az özvegyasszonyok.

Putyin mindig is szerette a nőtársaságot – ahogy a legtöbb heteroszexuális férfi – de ő politikára is felhasználta a hölgykoszorút. A háború kitörése után az első nyilvános szereplése épp az orosz légitársaságok női repülőszemélyzeteivel tartott találkozó volt, szegény utaskísérők csak pislogtak, alig merték feltenni a nekik kiosztott kérdéseket. Nevezetes volt még 2022 novemberének végén az a találkozó, amit „a különleges katonai műveletben részt vevő katonák édesanyjaival” tartott. Azért volt nevezetes, mert még anya is csak mutatóban akadt közöttük, ellenben a megjelentek között majdnem mindenki megbízható pártasszony volt, egyesek közülük kifejezetten pártbanyák, akiket vagy az Egységes Oroszországtól, vagy az Összoroszországi Népfronttól delegáltak. Erre azért volt szükség, mert ősszel megerősödött a „Katonaanyák és -feleségek Tanácsa” nevű mozgalom, amelynek aktivistái bírálták a mozgósítást és a különleges művelet sikertelen taktikáját. Tagjainak többsége mozgósított oroszok vagy sorkatonák rokona.

A sorkatonák anyái és feleségei számos jogsértésről számolnak be a mozgósítás során: a kiképzetlen mozgósítottak és sorkatonák frontra küldéséről, az egyenruhák és felszerelések ellátásának zavarairól, valamint a lakhatással és az élelmezéssel kapcsolatos problémákról.

November 28-án a VKontakte a főügyészség kérésére letiltotta az Anyák és Feleségek Tanácsának oldalát. November 29-én vált ismertté, hogy a Tanács alapítója, Olga Cukanova ellen büntetőeljárás indult.

Szóval, eddig ott tartottunk, hogy voltak a valódi katonaanyák és -felességek, meg voltak a politikaiak, Putyin szolgálatában, velük találkozott, velük mutatkozott, nem az igaziakkal.

Hanem most, hogy még a szentpétervári sirályok is azt vijjogják a Néva fölött, miszerint napokon belül újabb, minden eddiginél nagyobb mértékű mozgósítás várható, megint elkél az asszonyi segítség. De érkezik is. December másodikán jelent meg a Telegramon a „Katonaözvegyek” nevű csatorna, és a tevékenységük több, mint érdekes. Általános mozgósítást követelnek! Tegnapi, tehát január másodikai kiáltványukban szó szerint ez áll:

Arra kérjük Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin elnököt, hogy engedélyezze az orosz hadsereg számára a határainkon kialakult helyzetnek megfelelő nagyszabású mozgósítást. Oroszországban több tízmillió hadköteles korú férfi van – van kire támaszkodnunk, akivel szembenézhetünk az ellenséggel. De mit tehetnek az embereink, akik otthon ülnek, hozzáértő parancsnokság, utánpótlás és egyenruha nélkül? A mozgósítás az, ami lehetővé teszi számukra, hogy megmentsék magukat.

Kérjük elnökünket, legfőbb főparancsnokunkat, hogy tiltsa meg a hadköteles korú férfiaknak, hogy elhagyják Oroszországot. És ehhez teljes erkölcsi jogunk van: a mi férjeink is meghaltak, amikor megvédték ezeket az embereket, de ki fog megvédeni minket, ha ők elszöknek? Oroszország Katonaözvegyei – a nagyobb mozgósításért! Oroszország a mozgósításért! Ez a mi kérésünk, a mi döntésünk, a mi követelésünk. És hisszük, hogy a hatóságok meghallgatnak minket!”




Izé. Azt még odaírhatták volna, hogy „mi már özvegyek vagyunk, legyen minél több nő özvegy!” és akkor világos lett volna, mit akarnak. Kik ezek az asszonyok? Lássunk csodát: nem tudni. A bemutatkozásuk szerint a Katonaözvegyek „minden özvegy projektje”, létrehozói neve nem kerül nyilvánosságra. Az ezt követő híradások megemlítik, hogy „Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök adminisztrációja aktívan segít abban, hogy a kormányzati szervektől válaszokat kapjunk kérdéseinkre”, tehát eléggé kormányközeliek kell legyenek.

A csatorna egy másik híre az Összoroszországi Népfront által szervezett #MYVMESTE kampányt hirdette, amely a katonák, köztük a mozgósítottak megsegítésére irányul. A kampányról szóló információkat az orosz Munkaügyi és Szociális Védelmi Minisztériumhoz intézett megkeresésre adott válaszként tette közzé Irina Vlagyimirovna Vdovina, állítólag az Oroszországi Katonaözvegyek képviselője. Igen ám, de a hölgy vezetékneve oroszul „özvegyet” jelent, tehát ez bizonyosan álnév, nem tudtunk meg sokat róla. A csatorna közzétett utalásokat egy hír kapcsán mely arról szólt, hogy a bíróság elutasította egy Wagner-harcos özvegyének keresetét az orosz hatóságok ellen (özvegyi nyugdíj ügyében), ebben az esetben Anasztaszija Kaszevarova orosz propagandistára hivatkoztak, akit a csatorna „nagy tiszteletben” tart, és bírálták a szentpétervári hatóságok döntéseit.

Írtak magukról olyant is, miszerint:

Mi vagyunk azok, akik nem bújtatták gyáván a férjüket gyerekek és szoknyák mögé. Mi vagyunk azok, akik mérhetetlenül büszkék vagyunk elesett férjeinkre!”

de volt rá eset, hogy a finom lelkű, bánatos özvegyekből nem a négy elemi tört ki, hanem a kettő, mikor a Meduzát szidták:

Támogatjuk az elnökünket és a különleges műveletet! Nem panaszkodunk, nem zsörtölődünk, és nem hagyjuk, hogy bárki morgolódjon vagy gyáva legyen! Nem tört meg bennünket a férjeink halála, és nem ijedünk meg attól, hogy „nincs elég forrás mindenkinek”? Kapjátok be, szerencsétlenek! Minket nem lehet megtörni!”

Hm, nem túl nőies kommunikáció, de hát katonaözvegyek, volt kitől megtanulják a katonás modort.


Na jó, legyünk komolyak: dehogy katonaözvegyek, dehogy özvegyek, valószínűleg még csak nem is nők. Ez egy fedett művelet, létrehoztak egy fiktív, álcivil egyesületet a megfelelő szervek, aminek a kérését Putyin kegyesen meghallgathatja és eleget tehet nekik, tekintve az orosz anyakultuszt, a jónép nem fogja kétségbe vonni a döntés érvényességét, ráadásul ez sokat árt a létező nőszervezetek renoméjának. Még támogató szervezete is van ezeknek a fiktív, politikai özvegyeknek: épp ma mondott beszédet Szamarában a makijivkai tűzben elesett mozgósítottakról megemlékező gyűlésen a 2. Vörös Zászló Összfegyvernemi Gárdahadsereg úgynevezett „női tanácsának” elnöke, Jekatyerina Kolotovkina, különben Kolotovkin tábornok neje. A hölgy nem mellékesen a Hősfeleségek projekt elindítója és vezetője, valamint a humanitárius segélyeket a frontra küldő Csillag és Líra Alapítvány ügyvezető igazgatója. Lássuk, mit mondott!

Nem maradt más választásunk. Sem mi, sem a férjeink nem akartunk háborút. De az egész Nyugat ellenünk szövetkezett. Azért gyűlt össze, hogy elpusztítson minket, minket és a gyermekeinket. De biztosíthatom önöket, hogy a férjeink és fiaink ezt nem fogják megengedni. Ma beszéltem a férjemmel (Andrej Kolotovkin). Velünk együtt gyászol. A 44. ezred nem az ő parancsnoksága alatt állt. Neki is nagyon nehéz. Tudja, a különleges katonai művelet kezdete óta először kértem, hogy bosszulja meg az anyák, a vigasztalhatatlan özvegyek, az árvák könnyeit.”





Katonaözvegyek”, „Hősfeleségek”, „Csillag és Líra”… csupa álcivil mozgalom, csupa mesterséges kreatúra. Jekatyerina Kolotovkináról a fotó alapján legalább tudjuk, hogy nő, a putyinista nőmozgalmak többi tagjával kapcsolatban még ennyiben sem lehetünk biztosak. Csak abban, hogy most egy nagyon ócska, nagyon demagóg trükköt látunk, aminek semmi köze a valódi nőmozgalmakhoz. Elképzelem, ahogy két FSZB-s találkozik a Lubjanka téren:

– Jó napot, Mitrofan Nyikitics, még a nőmozgalomban van?

– Igen, most épp tüzérözvegy vagyok, hadnagyi rangban, azért is növesztem a bajuszomat.

– Csak így tovább, Mitrofan Nyikitics, csak így tovább, nemsokára együtt gyászoljuk férjeinket.

– Csak nem, Alekszej Pavlovics? De hiszen maga a skandináv osztályon volt…

– Igen, de Stockholmban megbuktam, érdemeim elismerése mellett áthelyeztek a nőmozgalomba.

– Érdemei elismerése mellett?

– Igen (szendén pislog, megsimogatja kecskeszakállát), képzelje, kineveztek Hős Anyának!

Én csak azt tudom kívánni Vlagyimir Vlagyimirovicsnak, hogy soha másféle nő ne szeresse, csak az ilyenek, de ezek aztán rajongjanak érte egyfolytában, ne is hagyjanak neki nyugtot egy percig sem.

Ennyi fért a mai második részbe, hagyjunk munkát holnapra is.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!