Szele Tamás: Sztrelkov és Szolovjov

A mai második részben három témát veszünk elő, egyik szőke, másik barna, harmadik meg csodaszép… ja, nem, viszont mindhárom nagyon, nagyon orosz, csodásan tükrözi annak az országnak a mostani állapotát, hangulatát, sőt, lesz olyan is, amin szórakozhatunk egy keveset. Vagy sokat, én mindenképpen nagyon röhögtem a híren.

Az első hír arról szól, miszerint a Kreml elismerte, hogy Putyin rendes éves beszédére a Szövetségi Gyűlésben már csak 2023-ban kerülhet sor. Korábban egy forrás a TASZSZ-nak arról beszélt, hogy a beszédet jövőre halasztják. „Ami azt az üzenetet illeti, hogy lehetséges-e a jövő évi beszéd – természetesen lehetséges. Ez egy meglehetősen nyilvánvaló igazság” – mondta Dmitrij Peszkov elnöki szóvivő újságíróknak. Az is kiderült, hogy Putyin nem tervezi, hogy részt vesz az idei hokimeccsen a Vörös téren.

Az utóbbi időben Putyin több hagyományos, újságírók részvételével zajló nyilvános rendezvényen is megtagadta a részvételt. December 12-én Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője bejelentette, hogy egy évtized óta először nem lesz nagyszabású éves sajtótájékoztató. Ráadásul 2022-ben nem volt „közvetlen vonal” (össznépi, betelefonálós műsor) Putyinnal – előtte 21 év alatt csak egyszer maradt el az esemény.

Ezzel az a baj, hogy Vlagyimir Putyin legutóbb 2021 áprilisában mondott beszédet a Szövetségi Gyűlésben, ám az orosz alkotmány szerint az elnöknek évente beszédet kell mondania, tehát most Putyin azt az alkotmányt sérti meg, amit ő maga mondott tollba.

Megfigyelhető, hogy a háború kezdete óta kerüli az olyan szerepléseket, ahol kérdezhetnének tőle, ha mégis rákényszerül arra, hogy ilyenen vegyen részt, megrendezteti, kizárólag megbízható, betanított beszélgetőpartnerek jelenhetnek meg rajta, szóval van egy fogadásom, hogy a háború végéig – ami a dolgok jelen állása szerint az ő vége is lesz remélhetőleg – nem sokat látjuk őt nyilvánosan fellépni. Ha beszédeket mond is majd, csak videofelvételről láthatja a világ.

Mindenesetre a perében szerény, de létező vádpont lesz majd ez a mulasztásos alkotmánysértés.

A második hírünk inkább gazdasági jellegű, de természetesen katonai fontossága is van: kiderült, hogyan szerzi be az Oroszországi Föderáció azokat a chipeket, alkatrészeket, amelyeket nem vásárolhat meg a szankciók miatt. Természetesen csempészetből.

A háború kitörése óta Oroszország a szankciókat úgy kerülte meg, hogy – törökországi, hongkongi és észtországi vállalatokon keresztül – növelte az elektronikai és félvezető-szállításokat.

Az ukrajnai orosz inváziót követően – 2022 áprilisától októberéig – Oroszország számítógépeket és egyéb elektronikai cikkeket importált összesen 2,6 milliárd dollár értékben az orosz vámhatóságok adatai szerint.

A Reuters és a brit Royal United Services Institute (RUSI) vizsgálata szerint ebből az összegből legalább 777 millió dollár olyan nyugati vállalatoktól származik, amelyek mikrochipjeit az Ukrajnában használt orosz fegyverekben találták meg: az amerikai Intel, AMD, Texas Instruments, Analog Devices és a német Infineon.

A vizsgálat szerzői szerint a félvezetőket Oroszországban kevéssé ismert vállalatok szállítják, amelyek közül néhány orosz állampolgárokhoz köthető. Törökországban a márciusban bejegyzett Azu International és a Smart Trading Ltd, amelynek alapítója, Grigorij Grigorjev szeptemberben szemináriumot tartott Moszkvában „Hogyan találjunk alternatív szállítási módokat Oroszországba”, foglalkozik ezzel az üzlettel.

Azért a csempészetet szemináriumon tanítani – hogy ez mennyire orosz!

Április 1. és október 31. között az észt Elmec Trade vállalat 17 millió dollár értékű elektronikai terméket szállított Oroszországba a váminformációk szerint. Alekszandr Fomenko, a vállalat vezérigazgatója elmondta, hogy cége minden szankciót betartott, és hogy az Oroszországba szállított árukat régi szerződések alapján szállították, amelyek többsége 2021-ben jött létre.

A hongkongi székhelyű Pixel Devices, amelyet az orosz Kirill Noszov alapított, elektronikai termékeket szállít Oroszországba. A Reutersnek elmondta, hogy segített bejegyeztetni a vállalatot, de nem dolgozik neki.

Oroszország ukrajnai invázióját követően az Egyesült Államok, az Európai Unió és más nyugati országok hatóságai korlátozták a mikrochipek Oroszországba történő szállítását. Az Intel és az AMD februárban felfüggesztette termékeinek szállítását.

És akkor most következi a Nap Híre. Készüljenek fel, nagy röhögés következik.

Úgy áll a helyzet, hogy Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin két legelkötelezettebb aranykulcsos udvari seggnyalója, és háborús uszítója, Vlagyimir Szolovjov propagandista és Igor Girkin (Sztrelkov) összevesztek. Régebben sem kedvelték egymást, irigykedett a cári alfél miatt egyik a másikra, másik az egyikre, de most Szolovjov túlment minden határon. Élő adásban esett a különben háborús bűnökért és terrorizmusért elítélt Sztrelkovnak, aki pár hónapja egy poltikai botrány idején látványosan „hadba vonult”, hogy aztán onnan múlt héten bosszúsan térjen vissza, ugyanis nem engedték harcolni. Idézzük Szolovjov ékes, mi több, veretes szavait – veretesek, mert ezek miatt nagy verést kaphat.

Sztrelkov elment harcolni, összeszarta magát, és visszajött. Nos, ha tényleg harcolni akartok, menjetek Wagnerékhez. Sztrelkov hősi pátosszal távozott, most pedig kiderült, hogy nem mehetett a frontra. Csatlakoznod kellett volna a Wagnerekhez, hogy megmutasd nekik, mit is érsz valójában. És most egy kibaszott stratéga – elbaszta Szlavjanszkot, visszagurult Donyeckbe, ott majdnem kivégezték árulásért, elmenekült onnan is – megpróbált visszatérni. Ez egy hazafiatlan blogger, aki a főparancsnokságnak magyarázza, hogyan kell harcolni. Miért nem mutatta meg ő maga? Miért szarta össze magát? Nos, most blogolni fog nekem valamit. Hol voltál, hol mutattad meg magad? Ülj le, ne hozd magad zavarba, nézz szembe nyugodtan az öregkoroddal. Összeszartad magad. Elmentél a frontra, és úgy jöttél vissza, hogy nem voltál ott. Pont.”




Kétségtelen, hogy Sztrelkov állandóan kritizálja a védelmi minisztériumot és a hadvezetést, bár neki speciel tényleg vannak harctéri tapasztalatai (is, mert FSZB-tiszt volt különben) és aki emögött Prigozsin befolyását és pénzét érzi, talán nem téved nagyot. Most azonban felvette a kesztyűt az éltes haramia és visszaüzent:

Készen állok bármilyen nyilvános vitára vele, amelyet bármilyen semleges platformon tartanak (vagyis nem ő vagy a szponzorai által szerkesztett). Bármilyen témában, amit ő fel akar vetni… Az egyetlen feltétel részemről az, hogy a vitákat élőben kell közvetíteni, és ráadásul semleges szereplőkkel kell rögzíteni. Nem is számítok válaszra. Mert ez a gyáva és végletesen álnok figura nem fogja kockáztatni a „hírnevét”, melyet mint az Oroszországi Föderáció „aranynyelvűje” szerzett. De ha mégis hajlandó a nyílt vitára, annyira talán csak biztos magában, hogy abban a reményben egyezik bele, hogy élő adásban „szétzúzhatja” ellenfelét.”

Sírva kérem a vitázó feleket, könyörgök, sőt, egyenesen követelem: tartsák meg azt a vitát élőben és közvetítsék is! Én ezt ki nem hagyom, élmény lesz látni, ahogy az orosz média két legnagyobb élő szégyene felmossa egymással a stúdiót. Mint a verbális pengeváltásból láthattuk, a vita hangneme olyasmi lesz, mintha Magyarországon Bayer Zsolt vitatkozna – saját magával, nem tudok a honi kormányoldalon hozzá foghatóan trágár lingváris alfélhigiéniai specialistát mondani.

Hogy az milyen szép lesz, mikor ez a két parazita propagandista szétgyalázza egymást élő adásban, azt én el nem tudom mondani, csak képzelni bírom egyelőre. De látni akarom és hallani is, mindenáron. Azt sajnálom, hogy nem karddal vagy pisztollyal esnek egymásnak, de vegyük tekintetbe: egyikük sem párbajképes, ahhoz úriembernek kéne lenni, nem udvari valagpucolónak, tárca nélküli, végbél körüli miniszternek. És különben is: a párbaj Oroszhonban Puskinoknak, Lermontovoknak jár, nem ilyeneknek, akik alatt sír az anyaföld.

Ennyi fért a mai második részbe, holnap folytatódik a krónika.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!