Független sajtótermék
Ma Szilveszter van, ez évente általában egyszer előfordul, így most nem lesznek háborús és válságövezeti hírek, egy napot kibírunk nélkülük, ellenben kicsit visszatekintünk az elmúlt évre: lehet, hogy volt ennél pocsékabb a történelem folyamán, sőt, biztos, de hogy a mi életünkben nem, az is hétszentség.
A mai második rész rövid lesz, ugyanis közeledik az év vége, mindenki szeretne kicsit lazulni, szeretné jól érezni magát, borzalmakkal ugyan most is tudnék szolgálni, kesernyésen rossz politikai hírekkel is, borúlátó elemzéssel nemkülönben, de most miért rontsam el bárkinek is a jó kedvét? Mosolyogjunk inkább egy kicsit.
Oroszország tegnap tömeges rakétatámadást intézett Ukrajna ellen – már megint – a támadás arányához képest mérsékelt sikerrel, ami azért fontos, mert utána az orosz védelmi minisztérium megüzente a világnak: „Sosem fogunk kifogyni a Kalibr cirkáló rakétákból!” Az Iszkanderekről, Kindzsalokról és a H-sorozatról érdekes módon nem üzentek semmit.
Iránban kisebbfajta csoda történt: nem, nem mondott le Khamenei, nem is vonták vissza a kötelező hidzsábviseletet előíró törvényt, azok nagyobb csodák lennének, de most, hogy már 430 ezer rial egy dollár, a vezetésnek feltűnt, hogy mintha gyengélkedne a nemzeti valuta. Nosza rajta, akkor meg kell erősíteni, mondhatta Ebrahim Raisi elnök, és – lecserélte a jegybank vezérigazgatóját.
Valami azt súgja a kristálygömb mélyéről, kávéscsészék zaccából és egyéb hasonlóan komoly forrásokból, hogy Bakhmutnál olyan egy héten belül komoly meglepetés várható. Mondjuk a szakértői elemzések is ezt mondják, tehát így már sokkal könnyebb jósolgatni, de tényleg nagyon valószínű, hogy a végletekig kimerült orosz alakulatok fel fogják adni az állóháborút.
Khamenei rendszere kezd lassan már utolsó eszközéhez, a szómágiához folyamodni: tegnap ugyanis megállapították, hogy „vége van a tiltakozásoknak”, csak erről elfelejtettek szólni a tiltakozóknak, így azok folytatták tevékenységüket, ha nem is zavartalanul. Az iráni társadalmat nem lesz könnyű olcsó, nyilvánvaló hazugságokkal becsapni – legfeljebb felidegesíteni lehet őket ezen a módon.
Ez a mai második rész a hólabda-effektusról szól. Ahogy hólabdából lesz a lavina, úgy lesz politikai doktrína egy kötekedésből. Tegnap már poénkodtam egy kicsit azon, hogy Lavrov külügyminiszter szerintem szándékosan agresszív TASZSZ interjújában utalt arra, hogy a „gonosz amerikaiak” meg kívánják gyilkolni az angyali Putyin elnököt.
Valahogy az az ember érzése, hogy Lavrov orosz külügyminiszter olyasféle bűvész, aki akkor is elvárja a tapsot, ha nem húz ki semmiféle nyulat a kalapból, sőt, ha se nyúl, se kalap, de még mutatvány sincs: úgy gondolja, neki mindenképpen jár a taps. Ilyen értelemben nyilatkozott tegnap a TASZSZ-nak, egy feltehetően erős épületben, mert nem szakadt rá semmiféle födém, mikor a világot kezdte el fenyegetni.
Irán sorsa egyre nehezebbre fordul. Míg a tiltakozók egyre kevésbé bizonytalankodva keresik útjukat, a rendszer valóban tömeges kivégzésekre készül. Legalábbis erre utal az a jogi csűrcsavar, amivel a tüntetéseken való részvételt „Isten elleni harc” helyett „lázadássá” próbálják átminősíteni. Az elsőért ugyanis nem mindig jár halálbüntetés, a másodikért minden esetben kötelező azt kiszabni.
Ma rövid lesz ez a második rész és amolyan összedobált: sokféle hír kerül egy helyre, ahogy ez az egész háború is elég sokszínű, végtelenül bonyolult folyamat, nem nevezhetjük sem logikusnak, sem koherensnek. Illetve nevezhetjük, csak akkor nem lesz igazunk.