Független sajtótermék
Nos, a mai második rész teljes egészében kulturális hírekkel foglalkozik. Igen, ilyenkor, háború idején: de olyan kultúra az, amit bemutatok, amilyen. Háborús, haldokló vagy már egyenesen halott is. Nem kiállításmegnyitókról, könyvbemutatókról, hangversenyekről lesz szó most, nagyon nem a lila és rózsaszín ködök világáról.
Bakhmut környékén teljes a zűrzavar, minden forrás mást mond, szinte lehetetlen megállapítani ebben a hírkáoszban, mi a helyzet – az oroszok talán, de csak talán minimális előnyre tettek szert, de olyan áldozatok árán, amelyek kétségessé teszik Bakhmut bekerítésének sikerét. A területen első világháborús típusú lövészárokharc látszik kialakulni, aminek rengeteg áldozata lesz.
Ma kevés a hír Iránból, de ami mégis van, legalább borzalmas. A tüntetések takaréklángon ugyan, de zajlanak – lévén, hogy a labdarúgás Iránban nagyon népszerű, tegnap csak az ment el tiltakozni, aki nem sportrajongó, ez magyarázza, hogy viszonylag kevés demonstrációról lehet beszámolni.
Többször gondolkodtam a napokban, hogy Önök mire lehetnek kíváncsiak. Hát nem arra, amire én, és ezt teljességgel megértem. Különösen megértem, ha egy újságban jelenik meg valami tőlem. Abból nem lesz sláger, hacsak nem változtatok.
Ez a mai második rész ugyan nem csak egy témával foglalkozik majd, de mégis úgy alakult, hogy ma három olyan hír is érkezett, ami valamiképpen mind ugyanarról szól: a Wagner PMC és Jevgenyij Prigozsin sajátos viszonyáról Afrikához. Valami különös kényszerképzettől hajtva ugyanis azt képzelik, hogy afrikai katonákkal fognak győzni Ukrajnában.
Hogy Bakhmut környékén most mi a helyzet, azt tán csak a Jóisten tudja, de amekkora ott a „fog of war”, a háború köde, az sincs kizárva, hogy még Ő sem látja tisztán. Az orosz források ukrán alakulatok „katlanba zárásáról, bekerítéséről” rikoltoznak, az ukrán források ilyent nem említenek, a semleges ISW meg csak ül és vakarja a fejét.
Irán csendesen forrong, mint a kuktafazék, nő benne a hőmérséklet és a nyomás, de egyelőre a gőz még nem dobta szét az edényt, csak annyit tudni, hogy fogja, mert a szelepet eldugaszolták. Mikor hangosabb a rotyogás, mikor csendesebb, de Kahemenei és a Forradalmi Gárda nem hagyják abba a tűz szítását, szóval csak idő kérdése a robbanás.
A mai második részben egyetlen témát járunk körül: azt, hogy miért nem áll szóba Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin orosz elnök senkivel. Hej, galambocskáim, nem volt ez mindig így, évente kétszer is leereszkedett mindenféle emberekhez (több alkalommal azért nem), egyszer télen, decemberben, az volt a monstre éves sajtótájékoztatója, egyszer nyáron, amikor „a nép” kérdezhetett tőle.
Hétfő van, és mint azt már lassan megszokhattuk, az ISW ilyenkor elméleti napot tart, ami nem baj, ugyanis komoly harci cselekményekről, átfogó támadásokról ugyan érkezett hír – a Bakhmutért vívott csata most lép döntő szakaszába, mint azt majd részletezem is – de nem árt egyet hátralépve megszemlélni a „nagy képet” és elgondolkodni a várható eseményeken.
Iránban csitulnak a demonstrációk és egyre hangosabbak a rendszerpárti, vérbosszút követelő hangok, Khamenei és a Forradalmi Gárda vezetése pedig szorgosan dolgozik egy Azerbajdzsán elleni háborún, de azért az iraki Kurdisztánban is elég feszült a helyzet.