Szele Tamás: Putyin, a bloggerek bábja?

Jelentem, ma nincs jelentés. Illetve van, csak sajnos nem nevezhető annak a minden részletre kiterjedő, gondosan ellenőrzött harctéri hírösszefoglalónak, amit mindenki megszokott, ugyanis az ISW a lehető legrosszabb pillanatban döntött úgy, hogy „elemző különkiadást” ír az események összefoglalója helyett.

Ráadásul, mivel tegnap este fél tizenegy után öt perccel zárták le, ez az elemzés itt-ott már túlhaladott is, néhány állítását azóta cáfolták az események, másokat viszont megerősítettek, szóval a magam részéről csillag alatt fogom közölni, ahol hiba van a kréta körül. Ami azt illeti, hogy mi történt a harctereken, afelől keveset tudok mondani. Ugyan elég alaposan körülnéztem, mivel tudnám pótolni az ISW tudósításait, de a mai nap különleges, a harctér a hátországba költözött, a fél napon keresztül tartó, Ukrajna egész területét (pontosabban: nagyobb városait) sújtó orosz rakétatámadás minden hírt elnyomott, a megbízható forrásokban szinte semmit sem találok a frontokról, találok azonban sok mindent a megbízhatatlanokban, az egyik vagy másik irányban elfogultakban, például a nemsokára szóba kerülő orosz katonai bloggereknél – csak hát az nem igaz. Hazugság pedig nem fog megjelenni a Zónában, míg én vagyok a főszerkesztő, szóval annyit tudunk meg a harctéri eseményekről, amennyi ennek az írásnak a végén lesz, az megbízható, azt még az ISW rakta össze. De többet inkább nem írok – még hallgatni is jobb, mint hazudni.

Akkor lássuk, hogyan látták a helyzetet az ISW elemzői tegnap este?

Ez a kampányértékelő különkiadás az október 9-i Kercsi-szoros hídján történt robbantásra adott orosz belföldi válaszlépésekre és az orosz parancsnoki láncon belüli változásokra összpontosít. Az ukrán erők október 9-én tovább haladtak a Szvatove–Kreminna autópálya felé. Ezeket a fejleményeket röviden összefoglaljuk, és holnap részletesebben foglalkozunk velük.

A Kercsi-szoros hídja elleni támadás a közelmúltbeli orosz katonai kudarcokkal és részleges mozgósítással párosulva közvetlen kritikát vált ki Vlagyimir Putyin orosz elnökkel és a Kremllel szemben az orosz háborúpárti nacionalista közösségből. Néhány katonai blogger, akik ezt a közösséget képviselik és megszólítják a Telegramon, bírálta Putyin és a Kreml kudarcát, hogy a nagyobb eseményekkel nem foglalkozik nyíltan, megjegyezve, hogy kihívás Putyin mögé felsorakozni, amikor a kormánya a titkolózásra támaszkodik. Mások megjegyezték, hogy Putyin következetesen elmulasztotta kezelni az olyan eseményeket, mint a Moszkva cirkáló elsüllyesztése vagy az Azovsztal harcosainak fogolycseréje, akiket a Kreml a mariupoli csata óta következetesen démonizált. Néhány blogger szerint Putyinnak meg kell torolnia a Kercsi-szoros hídján történt robbanást, nehogy a hallgatását „gyengeségnek” tekintsék. Azok a bloggerek, akik nem bírálták Putyint, inkább Dmitrij Medvegyev, a Biztonsági Tanács elnökhelyettesének hallgatását nehezményezték a robbanást követően, miután többször is nyilvánosan azt állította, hogy a krími híd megtámadása orosz „vörös vonal”. Putyin közvetlen bírálata e közösség részéről szinte példa nélküli. A katonai bloggerek és más nacionalista figurák továbbra is elsöprő támogatásukat fejezik ki Putyin ukrajnai céljai iránt, és eddig a kudarcokat és bukásokat az orosz katonai parancsnokságra vagy az orosz védelmi minisztériumra fogták.

Ezek a háborúpárti táborból érkező kritikák azt jelezhetik, hogy egyre nagyobb kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy Putyin képes-e teljesíteni az Ukrajna „denácifikálására” tett ígéretét, és alááshatják-e Putyin vonzerejét a fő választói körén belül. Putyin február 24-én indított inváziójával kapcsolatban megfogalmazott célkitűzései mély visszhangra találtak a nacionalista közösség körében, amely szilárdan vallja Oroszország történelmi és kulturális felsőbbrendűségének ideológiáját, valamint az egykori Szovjetunió és az Orosz Birodalom területeinek ellenőrzésére való jogát. A közelmúltbeli katonai kudarcok miatt azonban néhány katonai blogger aggályosnak találta Putyin elkötelezettségét ezen ideológia mellett, sőt egyes katonai bloggerek azzal vádolták, hogy még a 2022. februári teljes körű inváziót megelőzően sem tartotta magát az ideológiához. Egy blogger október 7-én megjegyezte, hogy undorodik az orosz politikai elittől, beleértve Putyint is, amiért a 2014-es Euromajdan forradalom után rögtön nem sikerült elfoglalni Ukrajnát, és mert egy „csúnya különleges katonai műveletet” hajtottak végre, amely csak még inkább egyesítette az ukránokat és a Nyugatot Oroszország ellen.

A bloggerek elégedetlensége Putyin képtelensége miatt, hogy nem képes saját „vörös vonalait” érvényesíteni, abban gyökerezik, hogy nem sikerült megfelelően megteremtenie a tájékoztatási körülményeket Ukrajna teljes körű inváziója előtt. Putyin az inváziót megelőzően vörös vonalakként határozta meg a NATO bővítését és a stratégiai fegyverrendszerek, köztük nukleáris fegyverrendszerek Ukrajnába szállítását, de az invázió kezdete óta nyilvánosan nem módosította ezeket a „vörös vonalakat”. A bloggerek így a Medvegyev által deklarált „vörös vonalakra” támaszkodtak, amelyeket Putyin nyilvánosan nem erősített meg, nemhogy érvényt szerzett volna nekik – ez a tény csak még nagyobb csalódást okozott. A Kreml kezdettől fogva teret engedett a zavarnak a saját háborús elképzeléseivel kapcsolatban, ami veszélyeztetheti a Kreml további támogatását azok körében, akik számára a legszélsőségesebb és leggrandiózusabb célok tetszenek.

Más orosz nacionalisták, propagandisták és megbízott tisztviselők a biztonsági szolgálatokat és az orosz védelmi minisztériumot hibáztatják, ami hosszú távon alááshatja Putyin rendszerét. A Komszomolkaja Pravda újságírója és Viktor Baranec orosz tartalékos ezredes a Kercsi-szoros hídján történt robbanásért az orosz biztonsági szolgálatokat tette felelőssé, akiket „árulóknak” nevezett. Baranec kijelentései kritikák hullámát váltották ki a bloggerek körében, sőt egyesek azzal vádolták, hogy a cenzúrát szorgalmazza, és külföldi ügynökökkel áll kapcsolatban. Vlagyimir Szolovjov orosz propagandista nyíltan azzal vádolta az orosz Védelmi Minisztériumot, hogy csak haszontalan nyilatkozatokat ad ki ahelyett, hogy ténylegesen visszaszerezné a kezdeményezést a harctéren. A Kreml talán megduplázza az orosz Védelmi Minisztériummal szembeni ismert milbloggeri ellenszenvet, hogy a katonai vezetést bűnbakként használja fel a katonai kudarcokért.

A háború menetének és az ukrán képességeknek a megítélése is változik, és az oroszok durva ébredésen mennek keresztül. Orosz források felismerték, hogy az ukrán déli ellentámadás jelentős fenyegetést jelent az orosz erőkre Dél-Ukrajnában. Ez a felismerés jelentős eltérés a propagandisták, bloggerek és az orosz védelmi minisztérium által hónapokig hangoztatott korábbi narratívától, miszerint az ukrán ellentámadás a Herszoni Területen lehetetlen vagy kudarcot vallott. Az orosz források megváltoztatják a narratívájukat, és azt állítják, hogy az ukránok nem lennének sikeresek a NATO közvetlen közreműködése nélkül, ezzel azt az állítást terjesztve, hogy Oroszország igazából az erős nyugati blokk ellen harcol, nem a gyenge Ukrajna ellen. A nyílt forrásból elérhető információk alapján nem világos, hogy ezek a kifogások hogyan hatnak a hazai közönségre, de a hirtelen eltérés a hónapok óta tartó nyilatkozatoktól, miszerint Ukrajna képtelen előrenyomulni délen, némi aggodalmat kelthet az orosz közvéleményben, amelyet már amúgy is foglalkoztatnak a mozgósítási félelmek.

Az információs téren belüli orosz hangok azt követelik, hogy az orosz hadsereg a Kercsi-szoros hídjának felrobbantását a harctéri kezdeményezés visszaszerzésével és az ukrán infrastruktúra elleni rakétakampány folytatásával torolja meg. Szolovjov Vlagyimir Lenin kijelentését idézte, miszerint „a háborút vagy valóban kell vívni, vagy egyáltalán nem szabad vívni”, és az ukrán kritikus infrastruktúrára mért tömeges csapáskampányra szólított fel. Bloggerek és meghatalmazott tisztviselők visszhangozták Szolovjov kijelentéseit, megjegyezve, hogy félnek a krími híd elleni ismételt támadástól.

Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy az információs térben az orosz hangok egyre inkább tudatában vannak annak, hogy a háború nem megy jól, támadják a Kreml hallgatási stratégiáját, és Putyin nyilvános részvételét követelik a háborúban. Egy katonai blogger még azt is megjegyezte, hogy most van itt az ideje a „radikális, gyors és sürgős változásnak” Oroszországban. Nem világos, hogy Putyin képes lesz-e teljes mértékben eleget tenni ezeknek a változásra vonatkozó követeléseknek. Putyin megpróbálhatja kezelni vagy elhárítani ezeket a kritikákat az orosz Biztonsági Tanáccsal október 10-re tervezett találkozóján.* A Kremlben a sürgős változás szükségességének az információs térben való megfogalmazása veszélyt jelenthet Putyin számára, ha nem tudja végrehajtani a háború menetének érdemi megváltoztatásához szükséges változtatásokat.

*Itt kell megjegyeznem, hogy az orosz Biztonsági Tanács ma délben tényleg összeült a Kremlben, és Putyin bejelentette nekik azt az általános és Ukrajna teljes területét pusztító rakétatámadást, amely már reggel óta zajlott, bosszúként a kercsi hídon történt robbantás miatt. Tehát ez volt a válasza a kritikákra, vagyis szó szerint engedelmeskedett a nem túl értelmes, ám annál radikálisabb katonai bloggereknek és nacionalistáknak! Ne higgyük tehát, hogy Putyin vezeti a híveit: azok tolják őt maguk előtt.

A mai eset világosan mutatja, mennyire játékszere lett a virtuális véleményvezéreknek, akik azzal irányítják, hogy „elvárják tőle”, mit tegyen. Így már értelmet nyernek a vezérkart személycserék is: Dvornikov kicsit sem volt gyengébb kezű parancsnok, mint a most helyére kerülő Szurovikin, de mi van, ha valamelyik blogger – mondjuk Girkin-Sztrelkov vagy „Murz, a harci macska” személy szerint ellenszenvesnek találta és addig mószerolta a blogján, míg ki nem sikerült intrikálnia a helyéről? Nem, Putyin nem „határozott államférfi”, hanem – valószínűleg a világjárvány és az amiatt elrendelt izolációja óta – egy hiszékeny hetvenéves bácsi, aki képes volna megrendelni akármilyen bóvlit online, ha kicsit győzködnék.

Putyin folytatja magas rangú katonai parancsnokainak átcsoportosítását, valószínűleg azért, hogy elterelje magáról a felelősséget, és hogy újjáélessze a lelkesedést a háborút támogató szélsőséges közösségben. A Kreml október 8-án bejelentette, hogy Szergej Szurovikin hadseregtábornok vette át az egész „különleges katonai művelet” parancsnokságát, ahogy Putyin nevezi az Ukrajna elleni folyamatban lévő invázióját. Az orosz háborúpárti, nacionalista közösség ujjongott a bejelentés miatt. A Jevgenyij Prigozsin által irányított Wagner Group katonai magáncéghez kapcsolódó Telegram-csatorna azt találgatta, hogy további változások fognak következni. A csatorna azt állította, hogy a Kreml a kercsi híd incidense miatt a jövő héten Szergej Sojgu védelmi miniszter és Valerij Geraszimov vezérkari főnök, hadseregtábornok leváltását is tervezi, és bizonyítékot nem szolgáltatva hozzátette, hogy Sojgu helyére Alekszej Djumin, a Tula terület kormányzója, Geraszimov helyére pedig Alekszandr Matovnyikov altábornagy, a vezérkari főnök helyettese kerül.**

**Gyanús, hogy hasonlóan „önbeteljesítő jóslatot” látunk, mint a mai rakétatámadás esetében, amit szintén a milblogger szféra és a Kadirov-Prigozsin-klikk követelt ki.

Az orosz háborúpárti nacionalista közösség irracionális lelkesedéssel fogadta Szurovikin kinevezését. Úgy tűnt, hogy egyes bloggerek Szurovikin kinevezését annak bizonyítékaként értékelték, hogy Putyin végre egységes parancsnokságot hoz létre a teljes katonai művelet irányítására, és hogy Szurovikin még az orosz vezérkari főnöknél is nagyobb hatalommal rendelkezhet. Ezek a kommentárok Szurovikin kinevezését annak folytatásaként ábrázolják, amit úgy látnak, hogy Putyin elveszítette az orosz Védelmi Minisztérium és vezérkar iránti bizalmát, és az általuk preferált totálisabb és brutálisabb parancsnoki és háborús stílus felé fordul. Ezek a reakciók furcsák, tekintve, hogy Szurovikin egy hagyományos orosz tábornok, aki állítólag július óta irányítja az orosz hadműveleteket Dél-Ukrajnában, és ebben a szerepkörben aligha tüntette ki magát dicsőségesen, mivel az ottani orosz erők nem szereztek érdemi területet, sőt, parancsnoksága alatt jelentős veszteségeket szenvedtek el Nyugat-Herszonban.

A háborúpártiak abban a hiedelemben bíznak, hogy Szurovikin állítólagos „keménysége” elegendő lesz ahhoz, hogy megváltoztassa a háború menetét. Az egyik militarista blogger olyan vezetőként dicsérte Szurovikint, aki határozottan cselekszik – „parancsnoksága alatt azonnal le tudnak repülni a fejek a vállakról”, és „nem csak áll a ceremónián a hülye parancsnokokkal.” Más militaristák szintén dicsérték Szurovikin keménységét. Bizarr az az elképzelés, hogy Szurovikin „keményebb”, mint elődje, Alekszandr Dvornikov hadseregtábornok, vagy bármely más magas rangú orosz parancsnok. Dvornikov, akárcsak Szurovikin és az összes többi orosz katonai körzetparancsnok, vezető beosztásban szolgált Szíriában, ahol rendkívüli brutalitással harcoltak. Dvornikov „Szíria mészárosa” néven vált ismertté a kegyetlenség miatt, amellyel a parancsnoksága alatt álló orosz erők háborút vívtak. A katonai bloggerek hasonló módon ünnepelték Dvornikovnak az ukrajnai orosz csapatok parancsnokává való kinevezését is, amit a jelek szerint elfelejtettek. Az orosz csapatok ukrajnai harcainak brutalitását korlátozó bármilyen korlátozás vagy Putyin döntései, vagy az orosz képességek eredendő korlátai miatt következett be – nem pedig a korábban parancsnokságot viselő orosz tábornokok engedékenysége miatt.

A háborúpártiak által annyira kedvelt „keménység” ráadásul egy szovjet korszakbeli személyiségjegy, amely a szovjet állampolgárok és különösen a katonák brutalizálásának eredménye. Félelmet kelt az alárendeltekben, ami gátolja a problémák vagy kudarcok őszinte jelentését, hazugságra és a hiba elhárítására ösztönöz, és a parancsok végrehajtásának olyan robotszerű megközelítését eredményezi, amely hozzájárult az oroszok eddigi ukrajnai kudarcaihoz. Ha Szurovikin valójában még toxikusabb vezető, mint elődei, akkor csak súlyosbítja Oroszország katonai problémáit.

Prigozsin olyan interjúkat adott, amelyek megerősíteni látszanak a Kreml széttöredezettségéről és esetleges tisztogatásokról szóló nyugati és orosz bennfentes beszámolókat. Prigozsin a bejelentésre adott válaszában dicshimnuszt mondott Szurovikinről. 1991-ben, az augusztusi puccs idején felidézte, hogy Szurovikin beugrott a tankjába, és „rohant, hogy megmentse a hazáját”. Az a puccs akkor történt, amikor keményvonalasok egy csoportja megpróbálta átvenni a hatalmat Mihail Gorbacsov kommunista pártfőtitkártól, és megakadályozni, hogy megtegye a következő lépést a Szovjetunió felbomlásában. A tüntetők az utcára vonultak Moszkvában Gorbacsov és politikája mellett, és Szurovikin igyekezett elnyomni őket. A parancsnoksága alatt álló egységek akkoriban három civilt öltek meg. Prigozsin megjegyezte, hogy Szurovikinnek 1991-ben igaza volt a Szovjetunió megőrzésére tett erőfeszítéseiben, és hogy Prigozsin maga is a rossz oldalon állt másokkal együtt, akiket a Nyugat ígéretei megtévesztettek. Prigozsin hozzátette, hogy sokan, akiket szintén megtévesztettek, nem látták meg a fényt, mint ő, és sötéten megjegyezte, hogy azok, akik tönkretették a Szovjetuniót, ma is élnek és virulnak Oroszországban.

Putyin nem tudja megtenni azt, amit keményvonalas választói követelnek – megnyerni a háborút. A magas rangú parancsnokok cserélgetése nem fogja megoldani azokat a rendszerszintű problémákat, amelyek az orosz hadműveleteket, logisztikát, védelmi ipart és mozgósítást az invázió kezdete óta akadályozzák. A bűnbakok csak ideig-óráig tudják elterelni a Putyinról szóló kritikát, és a Putyin vezetésével szembeni közvetlen kritika megjelenése a legelkötelezettebb keményvonalas választói körében valószínűleg a jövőbeni elégedetlenség előjele ebben a körben.

Az eszkaláció, legyen az hagyományos vagy nukleáris, nem oldja meg Putyin problémáit. Ha az orosz erők képesek lesznek kiterjeszteni támadásaikat az ukrán lakossági központok vagy kritikus infrastruktúrák ellen, vagy ha Putyin hajlandó taktikai nukleáris fegyvereket bevetni Ukrajna ellen, akkor csak abban reménykedhet, hogy ezáltal egy időre megállíthatja az ukrán ellentámadásokat. Az ilyen támadások nem teszik lehetővé, hogy csapatai meghódítsák Ukrajnát és elérjék azokat a célokat, amelyeket a szélsőséges háborúpárti orosz nacionalisták követelnek. Olyan nyugati válaszlépéseket válthatnak ki, amelyeket az orosz keményvonalasok érveik megerősítésének tekintenének – de azon az áron, hogy tönkreteszik Oroszország megmaradt katonai erejét és képességét arra, hogy bármi valós értéket elérjen. Mi történhet, ha Putyin elveszíti az elképzelései iránt leginkább elkötelezett választói csoport támogatását? Nehéz megmondani.

A folyamatban lévő katonai műveletek kulcsfontosságú fordulópontjai október 9-én:

• • • Az ukrán csapatok tovább nyomultak előre az Oszkil folyótól keletre a Luhanszki Terület irányába, és behatoltak Sztel’makhivkába (Szvatovától mintegy 18 km-re nyugatra) Az orosz erők sikertelen támadásokat indítottak Burdaka ellen a Harkivi Terület orosz határán, valamint Terni ellen Limantól északkeletre.
    • Orosz források arról számoltak be, hogy az orosz hadsereg megkísérelt támadást indítani Ternovi Podi irányába (Herszon várostól mintegy 30 km-re északnyugatra). Ukrán források arról számoltak be, hogy az oroszok továbbra is tüzérséggel, rakéta-sorozatvetőkkel és légi járművekkel vették célba az újonnan felszabadított településeket Herszon megye északi részén.
    • Ukrán források arról számoltak be, hogy az ukrán haderő több mint 30 támadást vert vissza Bakhmut és Avdiivka térségében. Az orosz egységek sikertelen támadást indítottak Donyeck városától délnyugatra.
    • Az orosz csapatok cirkálórakétákkal támadták Zaporizzsja város lakónegyedeit.
    • Egy orosz katonai blogger azzal vádolta Észak-Oszétiát és Vlagyikavkazt, hogy hanyagságból és a regionális tisztviselők személyes érdekei miatt nem teljesítették a mozgósítási parancsokat.
    • Ukrán források arról számoltak be, hogy az orosz megszálló hatóságok Herszon területről a Krímbe, Sztarobilszkból pedig Luhanszk városba költöztetik a családjaikat.

Ez volt az elemzés, de maradjanak még a Zónán, jön a második rész, konkrétabb hírösszefoglalóval.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!