Hogy ne csak a magyar kormánypártot és az oroszokat kritizáljam. „Podoljak a Telexnek adott interjújában azt mondta, Oroszország egy agyaglábakon álló kolosszus, ami képes ledőlni.” (444, Mihajlo Podoljak Zelenszkij tanácsadója)
Nono. Nono, bár sokszor valóban úgy tűnik. Ez egy régi mantra. Napóleon is beugrott, Hitler is beugrott neki.
Legutóbb éppen ő mondta.
Nem keverendő az elbizakodottság az óvatos optimizmussal. Bár én az utóbbit se szeretem. Soha nem értettem, hogy például egy országgyűlési képviselőválasztás előtt miért kell egy nyilvánvalóan pengeélen táncoló társaságnak úgy kommunikálnia, mintha már nyert is volna. Meghatványozza vele a bukás esélyét. És ha bukik, a csalódott választókban úgy fog lecsapódni, hogy hazudtak nekik. Tarlós földbe döngöli Karácsonyt. MárkI-Zay ezt és ezt teszi majd miniszterelnökként. Amikor győzedelmes harci szekereink végigdübörögnek New York főutcáján.
Ja, ez speciel a Dunántúli Napló volt, 1944 őszéről.
„Az oroszoknak végük”, mondta Heinz Guderian tábornok Hermann Hoth tábornoknak a kijevi (!) csata után, 1941-ben. „Valóban úgy fest”, mosolygott Hoth. Ők pedig a korabeli német tábornoki kar krémjéhez tartoztak. A legtehetségesebbek és legképzettebbek egyikei voltak, akik mindketten már az első világháborúban kiemelkedtek a többiek közül. Egyikük se szűkölködött meglepő tapasztalatokban.
Nem azt mondom, hogy Oroszország megnyeri ezt a háborút. Hosszú távon biztosan el fogja veszíteni. Ennek minimális feltétele, hogy az orosz határt ne lépje át egyetlen idegen hadsereg sem. Nem az annektálások utáni orosz határt, hanem az az előttit, ha már Hruscsov elb.szta a Krímmel.
Ki gondolta volna akkor, hogy nem mindegy?
Még a Krímben meg lehetne egyezni, ha ez is belátná, meg az is belátná, amit nem fognak tenni. Ha szegény Nagy Katalin és testi-lelki jó barátja, Patyomkin herceg tudta volna, aki akkor még nem volt cirkáló, sőt falu sem. Ha én tatár lennék, ilyenkor ugyanúgy eszembe jutna a történelem, ahogy nekem is eszembe jutott most, abból is Hermann Göring válasza a magyar–román huzakodásra Erdély magyar vagy román voltát illetően: nem érti, mondta a Reichsmarschall, hogy mit kell ezen vitatkozni, amikor Erdély sokkal inkább német.
De az ajtó berúgását is el szokták mostanában sütni, szintén Hitlertől, ha tudják, ha nem. „Az egész rozzant akol összedől.” Rozzantnak rozzant, akolnak akol, bár nem minden része, én még olyan gazdagságot keveset láttam, mint a mai Szentpétervárott, pedig azok még a szovjet idők voltak Leningráddal. Az nem a transzszibériai vasút, csak egykor onnét indult ki (ma Moszkvából).
Nem dől az össze olyan könnyen, ha akol, ha kolosszus. S ha egyszer igen, akkor saját magától fog összedőlni. A rugdosás csak…
…erősíti. Ez a világ, evolúcióstól már csak ilyen.