Független sajtótermék
Most nagyon komolyan mondom, hogy a következőket tényleg csak erős idegzetű felnőttek olvassák, némi itallal a kezük ügyében. Kellhet menet közben egy-két korty erős. Megjelent ugyanis az ukrán Stratégiai Kommunikációs és Információbiztonsági Központ jelentése a Harkivi Területen elkövetett orosz háborús bűnökről.
Most már feltétel nélkül meg kell bíznunk az Institute for the Study of War prognózisaiban, mert biztos, hogy látják a jövőt, még ha fordítva is.
Khamenei ajatollah és az iráni rendszer minden autokráciák útját járja, ami egyre fokozódó erőszakkal van kikövezve: olyan spirál ez, amiből nem lehet kitörni és mindenképpen a pusztulásba vezet. Minden és mindenki tehet most már az általuk elkövetett hibákról: a fiatalok, a munkások, a sajtó úgy általában, és majdnem a teljes népesség is.
A mai második rész nagyjában-egészében Ramzan Kadirov dzsihádjáról fog szólni, ami egyedülálló a világtörténelemben, ugyanis minden, csak nem dzsihád. Ellenben annál inkább orosz birodalmi propaganda, és ezt senki sem tudja jobban a mélyen vallásos csecseneknél, akiket viszont elküld a háborúba. Rossz véget fog érni.
A Herszoni Területen egyre különösebb dolgok történnek, kezd úgy kinézni, hogy azért telepítik ki a valódi civil lakosságot, hogy a helyükre civil ruhába öltözött, frissen mozgósított orosz katonákat költöztessenek, ami abban az esetben, ha az ukrán hadsereg elhiszi, miszerint civilek, mocskos hadicsel, a nemzetközi egyezmények felrúgásával.
Az iráni rendszer düledezik és a tiltakozók már nem is titkolják, hogy nem reformokat szeretnének, hanem rendszerváltást, kerül, amibe kerül. Akár az életükbe is: a rendfenntartó szervek döbbenten számolnak be arról, hogy az elfogott, átlagosan 17 év körüli tüntetők többsége azt mondja, nincs már semmi vesztenivalója, a végletekig elszánt.
Ma nagy dolgokról szól ez a második rész, pontosabban két nagy dologról és egy látszólag kisebbről, de az a kisebb annyira szomorú, hogy felér fél tucat világpolitikai ármánykodással is. Valóságos orosz népballada, a sötétebb századokból, bár a mostaninál sötétebb a helyzet Oroszországban csak akkor volt, mikor a mongolok vagy a németek szállták meg az országot.
A frontok állnak Ukrajnában, vagy csak nagyon keveset haladnak, olyasféle állóháború kezd kialakulni, mint nyáron, csak most az őszi raszputyica és a téli fagyok is közelednek, szóval nem lesz ebből béke idén, ahogy a dolgok kinéznek. Ez a moszkvai bojárok hatalmi játszmáit kicsit sem zavarja, egymással már remekül tudnak harcolni, az ukránokkal már kevésbé.
Iránban egyre puskaporosabb a helyzet, a rendfenntartók és a tüntetők közötti összecsapások egyre véresebbek, egyre kegyetlenebbek: nagyon rossz állapotban lehet Khamenei rendszere, ha már tizenkét éves gyerekektől fél, de annyira, hogy le is löveti őket a demonstrációk során, mesterlövészekkel, a környező házak tetejéről.
Ha az állam nem azért van, hogy az elesetteken segítsen, és az elesetteket illetően a szerepe gyakorlatilag – végső esetet kivéve – a dirigálásra korlátozódik, akkor felmerül a kérdés, hogy miért van egyáltalán?