Gaál Péter: Két felesleges tanács Önöknek (hisz úgyis tudják)

1. Mielőtt bármit elolvasnának, ne a címet nézzék meg először, hanem az impresszumot. Utána már olvasniuk sem kell.

2. Az, amit Hamvas Béla „kenyőcs” névvel illet, nem csak közvetve, hanem közvetlenül is vonatkozik a tartalmakra. Itt is, ott is. Aki itt Piroska, az ott a farkas. Aki itt Jancsi vagy Juliska, az ott a vasorrú bába. Aki itt a jó tündér, az ott a patás ördög, népi nevén Pokolbéli Gyurka.

Ha már elkövették azt a hibát, hogy beleolvastak valamibe, az előző pontban leírtakat figyelembe véve kalkulálják hozzá a szituációt. Ha menekültekről vagy migránsokról olvasnak, ugyanúgy, mint amikor az ukrajnai háborúról olvasnak. Például azt írja valaki, hogy „Zelenszkij a legnagyobb ukrán oligarcha.” Legyen. És akkor mi van? Caius Mariusig a római hadseregbe való felvételnél is vagyoni cenzus működött. Csak egy meghatározott vagyoni szint felett vettek fel katonákat, mégpedig közkatonákat is, azzal a nem ostoba megokolással, hogy az fog harcolni, akinek van mit megvédenie. (A proletárokat bevonó Marius rendszere annyiban különbözött ettől, hogy ő egy jövőbeni mézesmadzagot lógatott be, a zsoldon kívül a veteránoknak járó juttatásokat és egyéb előnyöket, mondjuk a polgárjogot, amit például megfelelő szolgálati idő letöltéséhez kötve a francia idegenlégió is alkalmaz mindmáig.) Nemzeti hősünk, a különben meglehetősen kétes jellemű horvát Zrínyi Miklós maior nagyjából ugyanezért (újonnan összeharácsolt birtokai védelmében) vállalta el Szigetvár várkapitányságát.

Akkor Zelenszkijtől mit várunk? Arról az apróságról nem is beszélve, hogy a golyóknak, repeszeknek édes mindegy, mennyi pénze van annak, aki az útjukba kerül. Egyébként ma más időket élünk, mint kétezer-száz évvel ezelőtt. Minden pénzt ki lehet menekíteni mindenhonnan (szerintem kedves prominenseink is szorgosan gyakorolják), már a rómaiak idejében is volt hitellevél, sőt erszények is voltak, amelyekben tetemes mennyiségű arany és drágakő elfért, talán nem az összes, de annyi biztosan, amennyiből külföldön is főúri módon meg lehetett élni. Éltek is, például amikor valakit száműzetésbe küldtek. Még strómanok is voltak, képzeljék el.

Alapjaiban minden megvolt, ami ma megvan, már a bibliai Prédikátor is megmondta.

Zelenszkij tehát bízvást felvehette volna a nyúlcipőt már az elején, ha nagyon akarja. De nem vette. Ha az amerikaiak embere, ha nem. Ez a szituáció: az életveszély. Bármennyi is van a zsebében, és ő bárkinek a zsebében is van.

Még annyit hozzátennék a háborúsdihoz – valakivel beszéltünk róla a minap –, hogy a Puzsérék által is emlegetett, diktatúrákra jellemző kontraszelekció (ahol a kiválasztás alapja nem a kvalitás, hanem a lojalitás) se ilyen egyszerű, a művészeteket illetően éppúgy, mint a katonásdit illetően. Az athéni művészet Periklész korában virágzott, a római Augustus korában. Nagy Frigyes porosz király, Nagy Katalin cárnő éppúgy nem voltak demokraták, ahogy a mindenkori római pápa sem. És Napóleon? Akinek az idejében minden katona a tarsolyában hordta a marsallbotot? Ő is a tarsolyában hordta előtte. Ez a köztársasághoz kötődik, az már a császársághoz. Sztálin és Hitler idejében se volt másként, pedig ők igazán nem ellenezték a szervilizmust, ráadásul marsallnak lenni is életveszély volt alattuk.

Itt se kell minden egyszerűnek látszó magyarázatnak azonnal bedőlni, bár kétségkívül könnyebb.

A világ nem egyszerű, ha tetszik, ha nem. Legyen szép, őszi napjuk.