Független sajtótermék
Ma bizonyos szempontból fordulóponthoz érkezett jó esetben csak az ukrajnai háború, rossz esetben maga az emberi történelem is, éspedig nem (csak) azért, mert az Oroszországi Föderáció ünnepélyesen, a Kreml giccses díszletei között annektálta a szakadár népköztársaságokat és a megszállt területeket – hanem azért, ahogyan ezt Putyin elnök tette és azért, amire készül.
Soha még annyira nem volt fontos, hogy egy ideje két részre bontottam a háborúval kapcsolatos hírösszefoglalót, mint ma, mert most tényleg fontos lesz, hogy míg ebben az első részben tényleg a harci cselekményekről lesz szó (tegnap este fél nyolccal bezárólag) a másikban jól elkülönítve foglalkozzak a Putyin-beszéddel, mert az elég sok mindent megváltoztat.
Folytatom az iráni eseményeket bemutató napi összeállítást, mert ma is érkeztek hírek, ha nem is sok.
És pekingi tavasz, kajánkodik az Olvasó. Ha élt már, és emlékszik még a nyolcvanas évek popzenéjére, hozzácsaphatja a magyar nyarat, de azt valahogy, mármint a következőt, tudja Isten, nem jó szívvel várom. Ha pekingi lennék, a tavasz gondolatától is ráznám a lábam, mindenesetre.
Ma Oroszországban minden a megszállt területek annexiójáról vagy a mozgósításról szól: mivel pedig ez az írás meg Oroszországgal foglalkozik, nekem sem maradt más lehetőségem, írok az annexióról meg a mozgósításról.
Akinek a nagy és fontos ütközetek hiányoztak az ukrajnai háborúból, az ma örülni fog, mert Limannál mintha vagy katlancsata kezdene kialakulni, vagy, ami valószínűbb, olyan fejvesztett menekülés, mint legutóbb Harkiv térségében, mindenesetre nem jó most arrafelé orosz katonának lenni. Akinek viszont a békesség hiányzik, azzal egyelőre nem szolgálhatok.
Nem túl nagy örömmel értesítem a Zóna olvasóit, hogy mától újabb rovattal gazdagodtunk. Már, ha ez rovat: arról van szó, hogy a helyzet Iránban is kezd válságossá fajulni, már ott is tapasztalnak harci cselekményeket, és mivel az ISW mától az iráni helyzetről is ad összefoglalót, őket követve és az ő jelentésük alapján adok én is.
Miért? Ezt kérdeztem magamtól tegnap. Az előzménye az a bújtatott hír volt, hogy megkezdték az amerikaiak evakuálását Oroszországból.
Ma nincsenek olyan perverz és erőszakos hírek, mint tegnap, ami rendjén is van, mert ránk fér egy kis pihenő, bár szerintem legkésőbb holnapután megint történik valami vérlázító, ma ráérünk azon gondolkodni, merről merre tartanak a dolgok.
Ha az ukrajnai háború folyását nézzük, csak azt mondhatjuk el, hogy harcok vannak ugyan bőséggel, de nem nagy intenzitásúak: mintha mindkét fél a „népszavazások” utáni annexió miatt kitörő csatákra tartogatná az erejét. Mert hogy ez az annexió eszkalálni fogja a mostani háborút az már egészen bizonyosnak tűnik.