Gaál Péter: Nyelvbotlások

Navracsics Tibor brüsszeli tárgyalópartnerei kokainista gazemberek, mondta Lázár János Lendvai Ildikó interpretálásában. Biztos nyelvbotlás volt, élcelődik Ildikó. Az, az, hogyne volna az.

Ahogy a fajkeveredés a tusnádfürdői zagyvaságban, személyesen a Capo di tutti capi által elkövetve. Azért a Horthy-szobor csak becsusszant végül a Parlamentbe is, egészen biztosan a Don tudtával és beleegyezésével, megkockáztatom, akaratából. Ezek után a „fajkeveredés” a numerus clausus és a további zsidótörvények (a cigányokat és más nációkat ne is említsük) szép emlékével együtt némileg bajosabban tekinthető nyelvbotlásnak. Már csak azért sem, mert… ismerik, ugye? Letartóztatják a székely legényt, mert megölt egy románt. „Véletlen volt, biztos úr! Éppen szalonnázni készültem. Elővettem a bicskámat, hogy vágok egy katonát, erre odajött az a román, megbotlott, és beleesett a késbe. Aztán még hatszor.”

No de a kokainistázó Lázár? Annak csak botolhat a nyelve? Hiszen régi barátai… pardon, elvtársai… pardon, üzlettársai, Ibizától Brüsszelig, Brüsszeltől Budapestig… azok a véreres szemek… Hogy is van ez egy másik viccben?

Egy férfi ül a vonaton, hatalmas, sötét monokli van a szeme alatt. Arra jön egy másik férfi, szintén hatalmas monoklija van, leül.

Megszólal az első:

Micsoda véletlen! Mindkettőnknek ilyen csúnya, nagy monokli van a szeme alatt! Megkérdezhetem, ön hogyan szerezte?

Erre a másik:

Voltaképpen egy freudi elszólás volt az oka. A jegypénztárnál álltam sorba, amikor megláttam egy hosszú, szőke hajú kalauzlányt, akinek olyan nagy mellei voltak, amilyet még életemben nem láttam. Meg akartam kérdezni, hogy merre van a mellékhelyiség, de véletlen az csúszott ki a számon, hogy: „Melle van, nagy, a szentségit!” Erre benyomott egyet. És maga hogyan szerezte a monokliját?

Hát igazából nekem is egy freudi elszólás volt az oka. Reggel

a feleségemnek azt akartam mondani, hogy „Drágám, töltenél még egy kis kávét?”, és véletlenül az csúszott ki a számon, hogy: „A k*rva anyádat, te kövér p*csa, te b*sztad el az egész életemet!”

A jó bajtárs nem csak hozott bajból dolgozik, hanem, ha nincs olyan, csinál.