Oroszország inváziója továbbra is zajlik Ukrajna ellen, lassan már úgy érezhetjük: évek óta tart, pedig még csak 103 napja kezdődött. Más kérdés, mennyi minden történt ez alatt az idő alatt – és mennyi bonyodalom származik majd még a mostani harci cselekményekből és diplomáciai húzásokból.
Az kétségtelen, hogy az orosz katonai nagyhatalom legendájának most ássák a sírját, éspedig – mint a megsemmisült 35. Összhaderőnemi Hadsereg esetében láttuk – ásó nélkül. Mélyül az magától. Ma mindenesetre a harctéri helyzet ismertetése után – melyet mint mindig, most is az ISW jelentése alapján adok közre – foglalkozni fogok azzal, mennyire vesztették el az orosz erők Ukrajnában a propagandaháborút (Magyarországon ugyanis nyerésre állnak), bemutatom ennek az egyik eszközét, ugyanis tegnap este a Rosszija 1-es csatornán megint atomháborúval fenyegetőztek, aztán előveszek egy nagyon érdekes dokumentumot, amiben egy kifejezetten militarista és oroszbarát blogger (már volt róla szó a Zónában: „Murz, a harci macska”) írja le, mi is a helyzet valójában a legyőzhetetlen orosz hadsereg háza táján. Egyelőre annyit, hogy nem sok jó.
De lássuk mindenekelőtt a harctéri híreket.
Az ukrán erők június 5-én folytatták az orosz állások elleni korlátozott és lokális, de sikeres ellentámadásokat Ukrajna-szerte, beleértve Szeverodonyeck nagy területeinek visszafoglalását – a Luhanszki Területen található városét, amelynek elfoglalására a Kreml erőinek nagy részét összpontosította. Egy orosz Telegram-csatorna azt állította, hogy az ukrán csapatok ellentámadást indítottak Harkiv városától északra, ami azt jelzi, hogy az ukrán erők továbbra is nyomást gyakorolnak az orosz védelmi vonalakra az orosz határ közelében. Az ukránok valószínűleg megpróbálják kihasználni a Szeverodonyeckre való folyamatos orosz összpontosítást, hogy ellentámadásokat hajtsanak végre más előrenyomulási tengelyeken. Annak ellenére, hogy az orosz erők továbbra is felszerelést és csapatokat ontanak Szeverodonyeck-Liszicsanszk térségébe, az ukrán erők sikeres ellentámadást hajtottak végre Szeverodonyeckben az elmúlt 48 órában, és visszaszorították az orosz csapatokat a város keleti külterületére és a déli településekből. Az ukrán ellentámadás nyomása valószínűleg továbbra is a Luhanszki területre irányítja az orosz erők figyelmét, és így sebezhetővé teszi az orosz védelmi erőfeszítéseket Harkiv területen és a déli tengely mentén. Az ukrán alakulatok sikeres ellentámadásra való képessége Szeverodonyeckben, a Kreml jelenlegi kiemelt műveleti területén, tovább jelzi az orosz erők csökkenő harci erejét Ukrajnában.
A harcokban állítólag június 5-én elesett Roman Kutuzov orosz vezérőrnagy. Az orosz Telegram csatornák arról számoltak be, hogy Kutuzovot a Luhanszki terület Mikolajivka közelében (Popaszna közelében) ölték meg június 5-én. Kutuzov valószínűleg a Donyecki Népköztársaság 1. hadtestének parancsnoka volt halála idején. Egyes források arról számoltak be, hogy Kutuzov az 5. Összevont Fegyveres Hadsereg (CAA) parancsnoka volt halála pillanatában, de ez valószínűleg helytelen – Kutuzov 2017 és 2019 között az 5. CAA megbízott parancsnokaként szolgált, és jelenleg Alekszej Vlagyimirovics Podilov vezérőrnagy az 5. CAA parancsnoka. A magas rangú orosz parancsnokok feltűnően nagy veszteségeket szenvedtek az ukrajnai harcok során, és valószínűleg ez így lesz a jövőben is, mivel az orosz hadvezetés továbbra is közvetlenül a frontvonalhoz telepíti a katonai vezetést. Kutuzov halálát még nem erősítették meg, de ez lenne legalább a hetedik tábornok halála Ukrajnában a háború kezdete óta.
Az orosz erők június 5-én több mint egy hónapja először hajtottak végre rakétacsapást Kijev ellen. Az ukrán védelmi minisztérium tanácsadója, Vadim Gyenyiszenko kijelentette, hogy az orosz erők egy Tu–95-ös repülőgépről öt H–22-es cirkálórakétát lőttek ki Kijevre a Kaszpi-tenger irányából, amelyek a Kijev külvárosában lévő Darnyica vasúti kocsiszerelő üzemet találták el. Az orosz védelmi minisztérium azt állította, hogy ez a csapás más kelet-európai országok által Ukrajnának szállított T–72-es harckocsikat célzott, de a célterületről készült képek megerősítik, hogy a rakéták a darnyicai üzemet találták el. Nem világos, hogy az orosz erők szándékában állt-e a külföldről szállított ukrán harckocsikat eltalálni, de elvétették, vagy a Kreml megpróbálja elhomályosítani a szándékolt célt. Ez a Kijev elleni támadás valószínűleg azt jelzi, hogy az orosz erők továbbra is az ukrán infrastruktúrát veszik célba Ukrajna nem kritikus területein, hogy megzavarják az ukrán logisztikát, miközben ők maguk jelentős veszteségeket szenvednek Donbásszban.
Az orosz katonai bloggerek június 5-én továbbra is számoltak az orosz erők utánpótlás-toborzásának nehézségeivel. Alekszandr Hodakovszkij orosz militarista blogger azzal vádolta a „hazafinak álcázott hangoskodókat”, hogy képmutató módon általános mozgósításra szólítanak fel, miközben lejáratják az orosz katonai vezetést, és elüldözik azokat, akik önként fegyvert ragadnának Oroszországért. Hodakovszkij az általános mozgósításról szóló, mindent átható nyilvános diskurzust hibáztatta azért, hogy az emberek „túlgondolják a helyzetet”, és ezt követően kevésbé hajlandóak katonai szolgálatra jelentkezni, ezáltal az orosz katonai vezetést arra kényszerítik, hogy ténylegesen be kelljen jelenteni az általános mozgósítást. Alekszandr Szladkov orosz haditudósító azt állította, hogy az Ukrajnában lévő orosz csoportosulás „kizárólag hivatásos hadsereg”, amelyet nem sorkatonákból állítanak fel, miközben egyidejűleg a hátvédek és harci szakszolgálatokra vonatkozó egészségügyi követelmények eltörlését követelte annak érdekében, hogy mozgósítani lehessen azokat, akiknek orvosilag alkalmatlannak kellene lenniük. Ezek és az orosz katonai szakemberek más megjegyzései azt jelzik, hogy az orosz katonai közösség egyre inkább tudatában van a mozgósítási kísérletek fenntartásával kapcsolatos problémáknak, és a különböző szereplők igyekeznek megosztani a felelősséget, mivel az orosz műveletek továbbra is akadoznak.
A tegnapi nap rövid összefoglalója:
Az ukrán ellentámadások Szeverodonyeckben visszafoglalták a város nagy részét, és kiszorították az orosz csapatokat a város déli külvárosából.
Az orosz erők folytatták az Izjumtól délkeletre és Limantól nyugatra a Szlovjanszk felé való közeledésre irányuló erőfeszítéseket, de továbbra sem valószínű, hogy jelentős haladást érnek el Szlovjanszk környékén, mivel továbbra is Szeverodonyeck élvez prioritást.
Az ukrán csapatok a jelentések szerint korlátozott és helyi ellentámadásokat hajtottak végre Harkiv városától északra.
Az orosz erők továbbra is tartották védelmi vonalaikat és tüzet nyitottak az ukrán állásokra a déli tengely mentén.
Az ukrán erők valószínűleg megölték Roman Kutuzov orosz vezérőrnagyot Popaszna közelében.
Akkor lássuk közelebbről a kelet-ukrajnai frontot.
Az orosz erők folytatták az Izjumból Szlovjanszk felé való előrenyomulást, és június 5-én korlátozott, sikertelen támadásokat hajtottak végre. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők sikertelen szárazföldi támadásokat hajtottak végre Bohorodicsnye és Dovhenke településeken, Izjumtól 35, illetve 25 km-re délkeletre. Az orosz erők emellett fokozatos előrenyomulást hajtottak végre Limantól északnyugatra, Szvjatohirszk környékén, mintegy 30 kilométerre közvetlenül északra Szlovjanszktól, és a jelentések szerint 15 kilométerre haladtak előre Szlovjanszkig. Az orosz erőfeszítések célja ezen a területen valószínűleg az, hogy összekapcsolják az Izjumtól délkeletre történő előrenyomulást a Limantól északra és nyugatra lévő orosz hadműveletekkel, és mindkét tengely Szlovjanszk felé konvergáljon. Az orosz erők azonban továbbra sem valószínű, hogy ezen a fronton számottevő előrenyomulást érnek el, mivel az orosz csapatok továbbra is Szeverodonyecket helyezik előtérbe más hadszínterek rovására.
Az ukrán erők június 5-én újabb ellentámadásokat hajtottak végre Szeverodonyeckben, megállítva az orosz előrenyomulást és visszafoglalva a város nagy területeit. A Luhanszki Regionális Államigazgatás vezetője, Szerhij Hajdaj kijelentette, hogy az ukrán erők az elmúlt két napban Szeverodonyeck 70%-át visszafoglalták az orosz erőktől, és hogy az oroszok már csak a város keleti külterületét ellenőrzik. Egy orosz Telegram-csatorna továbbá közölte, hogy egy korlátozott ukrán ellentámadás kiszorította az orosz csapatokat Szeverodonyeck déli külterületén fekvő falvakból, Szirotnából és Liszna Dajcsából. Az orosz erők továbbra is tüzérségi, aknavetős és rakéta-sorozatvetőből indított csapásokat hajtottak végre a műveletek támogatására Szeverodonyeckben, Liszicsanszkban, Toshkivkában és Usztyinyivkában. Az ukrán ellentámadások Szeverodonyeckben valószínűleg arra kényszerítik az orosz parancsnokokat, hogy további egységeket és felszerelést kössenek le a területen, hogy megállítsák a sikeres ukrán erőfeszítéseket, melyek visszaszorítják az orosz erők több mint egy hétig tartó térnyerését.
Az orosz erők folytatták a légi, tüzérségi és szárazföldi támadásokat Bakhmuttól keletre, de június 5-én nem tettek megerősített előrenyomulást. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz erők 20 egységnyi, meg nem határozott fegyverzetet és katonai felszerelést szállítottak át a veszteségek pótlására Bakhmut térségében, ami azt jelzi, hogy az orosz erők veszteségeket szenvednek a Bakhmuttól északkeletre lévő földi kommunikációs vonalak (GLOC) ellenőrzésének megszerzésére irányuló folyamatos erőfeszítéseik során. Az orosz erők folytatták a támadásokat Bakhmut keleti ívén Bilohorivka, Mihailivka és Dolomitne térségében. A Donyeck város-Avdiivka térségében lévő orosz csoportosulás június 5-én nem vett részt megerősített előrenyomulásban.
Az orosz erők a jelentések szerint a június 5-i korlátozott ukrán ellentámadásokat követően Harkiv várostól északra elfoglalt pozícióik megtartásáért küzdenek. Egy orosz Telegram-csatorna azt állította, hogy az ukrán erők ellentámadást indítottak az orosz állások ellen Harkiv megye északi részén, és hogy az ukrán erők megpróbálnak előrenyomulni Zupivka, Turove, Veliki Prokhodi, Ternova, (a harkivi) Rubizsnye és Sztarij Szaltiv területén. Az ukrán erők azonban valószínűleg igyekeznek kihasználni, hogy az oroszok Szeverodonyeckre összpontosítanak, hogy megfontolt ellentámadásokat hajtsanak végre más szektorokban. Az orosz erők folytatták a tüzérségi csapásokat Harkiv város és környéke ellen, és lőtték Cirkuny, Derhacsi, Ruszki és Cserkaszi Tyiski, Sztarij Szaltiv és Kozacsa Lopan településeket.
Az orosz erők június 5-én továbbra is tartották védelmi vonalaikat és továbbra is tüzet nyitottak az ukrán állásokra a déli tengely mentén. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz erők aknázzák az Inhulec folyó partját az ukrán ellentámadásokra számítva a Herszoni Területen, ami azt jelzi, hogy érzik a közelmúltbeli helyi ukrán ellentámadások nyomását a Herszon-Mikolajiv terület határán. Az orosz csapatok folytatták a sikertelen szárazföldi támadásokat Észak-Herszonban Viszokopillja és Kocsubejivka környékén, valamint intenzíven lőtték az érintkezési vonalat Zaporizzsja, Dnyipropetrovszk és Mikolajiv területeken.
Az orosz megszálló hatóságok folytatták a megszállt területek bürokratikus, társadalmi és gazdasági ellenőrzésének megerősítésére irányuló erőfeszítéseket, de június 5-én nem hajtottak végre nagyobb változtatásokat. Petro Andriuscsenko, Mariupol polgármesterének tanácsadója azt állította, hogy a megszálló közigazgatás Mariupolban továbbra sem biztosítja a polgárok számára az alapvető szociális szolgáltatásokat, és a városban továbbra is széleskörűen korlátozzák a vízhez való hozzáférést.
Mint láthatjuk tehát, csak egy nagy különbség van a tegnapi állapotokhoz képest: Szeverodonyecknél rengeteget haladtak az ukránok, és ha bizalmas információim nem csalnak, számíthatunk arra, hogy legkésőbb holnap estig visszaveszik a várost. Ami múlhatatlan politikai presztízsveszteséget okozhat majd Vlagyimir Putyinnak és általában, az Oroszországi Föderáció vezetésének: valamint a hadseregbe jelentkező szerződésesek száma is megcsappanhat tőle.
Különös hír jelent meg ma az Ukrinformon, szó szerint idézném, mert könnyű félreérteni.
„Az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat dokumentumaiban elismeri, hogy a Kreml propagandája nem gyakorol kellő hatást a lakosságra, és vesztésre áll az információs háborúban.
Ez az Ukrán Nemzetbiztonsági és Védelmi Tanács dezinformáció elleni központjának jelentéséből derül ki.”
Ezek szerint nem olvasnak magyar sajtót, kommenteket, nem nézik a magyar közösségi oldalakat – ha nem volnék tisztában azzal hogyan dolgoznak az FSZB olginói központjában, magam is azt hinném, hogy ebben az országban engem és pár ismerősömet kivéve mindenki megveszekedett rajongója Putyinnak és rendszerének. Hiszen pont az is a céljuk, hogy ezt higgyük: arra való az sok komment álprofilokról, amiket aztán a hiszékeny közönség követ. Amennyire látom azonban, más országokban is csak valamivel jobb a helyzet – csak a hír második feléből kiderül, hogy nem ezt nevezik információs háborúnak Kijevben.
„A központ szerint az orosz különleges szolgálatok kidolgoztak egy akciótervet a megszállt területek lakosságának megfelelő „zombifikálására”, ami végül kudarcot vallott.
A terv arra szólította fel az orosz fegyveres erőket, hogy mutatkozzanak „udvarias embereknek”mint 2014-ben, a kommunikációban jelenjenek meg videók, megmentett állatokról készült fotók, az újraegyesítés boldogságától síró veteránokról készült képek, az orosz és a „megfelelő fajta” ukrán katonák közös akcióiról készült videók az ukrán „nácik” és „banderisták” ellen, valamint olyan felvételek, amelyeken a katonák békét hoznak az embereknek új tankönyvek visznek az iskolákba, orvosi felszereléseket adnak át.
Az ukrán és orosz veteránok számos felhívását is fel kellett volna használni, hogy „állítsák meg a nácizmust Ukrajnában, és akadályozzák meg Oroszországban és világszerte.”
A tervben szerepelt az is, hogy azokat is nyerjék meg, akik munkájuk sajátosságai miatt nagy embercsoportokkal állnak kapcsolatban – tanárokat, taxisofőröket, szolgáltató cégek alkalmazottait.”
Nos, az ukrán szolgálatok által elkapott FSZB-jelentés szerint ez a terv vallott teljes kudarcot, ami nem is csoda. Ahol a lakosság szemtanúja a háborúnak, ott minden propaganda kevés, ahol tömegmészárlások, kínzások, nemi erőszaktételek zajlanak, ott nem érdemes cukiskodni, senki sem fogja elhinni a „kedves megszálló” meséjét. Bele se kellett volna kezdeni ebbe a projektbe, ami így, hogy kudarcba fulladt, csak árt a Putyin kegyeiből már amúgyis kiesőfélben lévő FSZB-nek. Mindegy: akárhány pofont kapnak, mind jó helyre megy.
Ettől még a hivatalos orosz kommunikáció nem egyszerűen propaganda, hanem a tömegek nyílt manipulációját szolgálja. Tegnap este Vlagyimir Szolovjov például megint bolygóméretű atomháborúról beszélt a Rosszija 1 televízócsatornán néhány állandó vendégével, köztük Margareta Szimonjannal, éspedig már nem riogatott vele, hanem elintézett dolognak tekintette. Jelezte, hogy ha Ukrajna továbbra is kap bármilyen segítséget, akkora nukleáris eszkaláció várható, hogy azt „csak pár mutáns éli túl a Bajkál-tóban”.
Remélem, senki sem hisz neki. Ez, kérem, manipuláció, ami a mozgósítást szolgálja: ha az orosz átlagpolgár elfogadja kész tényként, hogy jön a világ vége, ráadásul ők maguk fogják előidézni, akkor úgy veszi, hogy nagyjából mindegy, mihez kezd – miért ne jelentkezzen a hadseregbe, hátha legalább győznek egy utolsót, mielőtt eljön az Apokalipszis? A nyugati átlagpolgárban meg éledjen fel a hidegháború évtizedeiben belé ivódott félelem, ha meg vannak ijedve, az már fél győzelem. Szóval, nyugalom: még Szolovjov sem gondolja ezt komolyan, ha nem szeretne annyira élni, nem vett volna luxusvillát Olaszországban, amit most – fájdalom – nem látogathat, pedig jön a nyár.
A végén vegyük elő „Murz harci macska” írását. Először is tudni kell, hogy nem lehet nagyon műveletlen ember, a „Harci Macskák” ugyanis a Sztrugackij-tetsvérek egyik nagyon antimilitarista sci-fi-regényében, a „Fiú a Pokolból” címűben egy elit katonai alakulat a Giganda bolygón. Arról is szól a történet, hogy egy ilyen elit harcost (aki teljesen humanoid) a Gigandát tanulmányozó földiek a halála előtt pár másodperccel megmentenek, elhozzák a földre, meggyógyítják – és kiderül, hogy harc, hadsereg nélkül képtelen élni. Alkalmatlan a békés, hétköznapi életre, fedezéket épít, fegyver készít, egyenruhát varr magának, szóval vissza kell küldeni a háborúba.
Murz is kiszolgált katona (korábban Donyeckben volt önkéntes), aki most nem harcol, de szeretne – erősen militarista és orosz nacionalista, szóval úgy tessék olvasni a sorait, melyek különben igazak, hogy ezt nem demokrata vagy nyugatbarát ember írta, sőt, ellenkezőleg. Ugyanakkor mérhetetlenül haragszik az orosz hadvezetésre, ami szerinte elhibázott és felelőtlen, maximum véletlenül győz, akkor is hatalmas emberi és anyagi áldozatok árán. De lássuk, mit ír – kivonatolva, a teljes írás ide se férne, és a legnagyobb része amúgy is a többi katonai bloggerrel fennálló konfliktusairól szól.
„Először is, mind az LNK népi milíciája, mind a DNK népi milíciája, ha a február 24-i összetételüket vesszük, valójában a háború első heteiben, ha nem napjaiban esett el. Pontosan amiatt haltak meg, amiket én már leírtam az elmúlt években. Rossz kiképzés, rossz felszerelés, silány utánpótlás és silány minőségű, leginkább „importált” tanácsadók, akik szisztematikusan csökkentik a csapatok harckészültségét ahelyett, hogy növelnék azt…
A jelenleg a fronton, a gyalogos századokban szolgáló legénység túlnyomó többsége olyan, aki február 24-e után, vagy a februári „mozgósítás” részeként tért vissza a szolgálatba, vagy került oda először. A „régi” gyalogságunk nagy része, azok, akiknek volt legalább némi szolgálati tapasztalatuk, akik legalább egy kicsit felkészültek arra, ami jön, már halott vagy rokkant. Jelenleg a népi milícia dandárjaiban századnyi nagyságú egységek vannak tele kényszersorozott „csőcselékkel”. Ezeket a századokat őrmesterek, sót, időnként közlegények irányítják, ha a különleges katonai művelet kezdetén viselt rangfokozatukat nézzük.
(…)
Február. Mobilizáció zajlik az LPR-ben és a DPR-ben. Miután jót röhögtek az ukránokon, akik legalább valamennyire kiképezték a tartalékosaikat („Fából készült rohamlövegek! Ha-ha-ha!”), a köztársaságokban mindenkit összeszednek, Moszin-Nagant puskákkal szerelik fel őket, testpáncélt, gyógyszereket nem adnak nekik, és kiképzés nélkül dobják őket a téli mezőkre. A „legszerencsésebbeknek” megtiltották, hogy tüzet gyújtsanak, hogy „az ukrán tüzérség ne mérje be őket”. Hogy fogsz melegedni egy üres mezőn – a te problémád.
Mi szükség volt erre az őrült, vad, szörnyű, nem is tudom, hogyan másképp nevezzem, teljesen felkészületlen mozgósításra? Azért, hogy „csőcselékkel” töltsék meg a frontvonal nyugodt szakaszait, és többé-kevésbé kiképzett csapatokat dobáljanak előre az ukránok ellen. Hogy legalább egyenlő számú támadó és védekező legyen.
Mi szükség volt a támadásra, amely a legjobban képzett, a legtapasztaltabb ukrán erőket foglalta le a Donbásszban? Hiszen egy ilyen hadművelet sikerének esélye nagyon kicsi. Természetesen azért volt rá szükség, hogy az ukrán hadsereg legjobb egységeit ne lehessen átcsoportosítani az orosz erők előrenyomulása ellen. Így a donbásszi milíciák és „csőcselék” a saját vérével vásárolta meg az orosz hadsereg döntő sikerének lehetőségét Kijevben, Csernyihivben, Harkivban. Százával és ezrével haltak meg, mivel rájöttek, hogy a „bajtársaik” előrenyomulnak. „Végül is a srácok jöttek a segítségünkre, együtt kell velük lecsapni!”
Aztán az orosz hadsereg katonai és politikai vezetése hasztalan elherdálja az összes kezdeti sikert Kijevben, Csernyihivben és Harkivban, amit elsősorban a donbásszi gyalogság fizetett meg a vérével. Visszafordíthatatlanul elveszít mintegy félezer harckocsit, főként a legújabb modelleket, és a rendelkezésre álló BMP–3 flotta nagy részét. Monstre mennyiségű drága speciális felszerelést, köztük kommunikációs és légvédelmi rendszereket.
Tehát az orosz fegyveres erők katonai és politikai vezetése február-márciusban nem csak húsdarálóba dobta a donbásszi embereket, hanem ezt érzéketlenül tették, elszarva az összes lehetőséget, amit megpróbáltak megteremteni maguknak…”
„Murz, a harci macska” kissé elégedetlen, és ez nagyon veszélyes: azt azért felfoghatná az orosz hadvezetés, ami egész hadseregeket küld felszerelés híján a biztos halálba, hogy az se jó, amikor a civilek és a pacifisták lázadnak, de igazi baj akkor lesz, ha a katonák teszik.
Márpedig erre van reális esély.
Mára ennyi hír jutott, holnap folytatom a végtelen munkát.
Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!