Szele Tamás: Háború és propaganda

Az ukrajnai orosz invázió kilencvenhetedik napján ott tart, ahol a kilencvenhatodikon tartott és a kilencvennyolcadikon fog: dúlnak a harcok, semmi sem dőlt még el, a háború hosszú lesz és véres.

Nagy kár, hogy a teljes gőzzel dübörgő propagandagépezet nem képes megnyerni, mert ez az egyetlen olyan orosz fegyvernem, ami példaszerűen működik.

Ma, mint minden nap, ismertetem az ISW napi elemzése alapján a cseppet sem szívvidító harctéri helyzetet, kitérek Joe Biden elnök kissé inkoherens kommunikációjára, aztán elővesszük az orosz háborús propaganda iskolapéldáit, mára három is jutott: ezek az emberek egészen egyszerűen nem képesek úgy hazudni, hogy ki ne lógjon a lóláb.

Mindenekelőtt azonban lássuk a harctéri híreket.

Az ISW felhívja a figyelmet arra, hogy a rohamosan növekvő veszteségek az orosz altiszti karban valószínűleg tovább rontják az orosz képességeket, és a harci morál romlásához vezetnek. Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma május 30-án közölte, hogy az orosz erők pusztító veszteségeket szenvedtek el a tisztek és altisztek körében. Az Egyesült Királyság védelmi minisztériuma arról számolt be, hogy a zászlóalj- és dandárszintű tisztek továbbra is a frontvonalba kerülnek – ahelyett, hogy a hátsó területekről irányítanának és alacsonyabb rangú tiszteknek delegálnák a parancsnokságot –, mivel a magas rangú orosz tisztek „megalkuvás nélküli felelősséget” rónak rájuk egységeikért. A brit védelmi minisztérium továbbá arról számolt be, hogy az Orosz Fegyveres Erőkön belüli professzionalizmus és modernizáció hiánya miatt az alacsonyabb szintű taktikai műveletekért alacsonyabb rangú tisztek felelnek, és hogy ezen alacsonyabb rangú tisztek folyamatos elvesztése megnehezíti a parancsnoki és irányítási munkát, különösen a több más egység túlélőiből összeállított taktikai zászlóaljcsoportokban (BTG-k). Az orosz erők folyamatos demoralizálódása és gyenge irányítása lehetőséget adhat az ukrán erőknek arra, hogy körültekintő ellentámadásokat hajtsanak végre, különösen mivel az orosz hadsereg továbbra is erőforrásokat önt a szeverodonyecki csatába, akár más feladatok rovására is.

Ezen kívül az orosz katonai körökben egyre nő az ellenérzés, mely szerint a Kreml nem tesz eleget a háború megnyeréséért. Igor Girkin (más néven Sztrelkov), az Orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat (FSZB) volt tisztje elítélte Szergej Lavrov orosz külügyminiszter kijelentéseit, miszerint az ukrajnai „különleges művelet” prioritása a Donbássz felszabadítása. Girkin azt állította, hogy a Kreml megfeledkezett a konfliktus ideológiai alapjairól azzal, hogy a konfliktust nem Ukrajna egészére, hanem a Donbásszra összpontosítja. Girkin kifogásolta, hogy a Kreml tisztviselői már nem kérdőjelezik meg Ukrajna létezésének legitimitását, és hogy a „denazifikáció” és a „demilitarizáció” fogalmait elfelejtették. Girkin megbékélési politikával vádolta a Kremlt, és kijelentette, hogy a vereség veszélye egyre nő.

Girkin különvéleménye emblematikus a megfelelő, militarista körökben. Tény, hogy a Kreml a harctéri kudarcok miatt többször is lefelé módosította az ukrajnai háborúra vonatkozó célkitűzéseit. A Kremlnek egyre inkább nem a háború egészét ellenző oroszok elégedetlenségével kell szembenéznie, hanem az orosz veszteségek miatt feldühödött és a háború Kreml általi átrendezése miatt frusztrált katonai és nacionalista személyiségekével. Az orosz tisztviselők egyre kevésbé képesek az invázió ugyanazon ideológiai indoklását alkalmazni az egyértelmű kudarcok láttán, és az Ukrajnán belüli konkrét katonai nyereség hiánya továbbra is szítani fogja a háborúval kapcsolatos belföldi elégedetlenséget.

Az orosz erők folytatták Szeverodonyeck területeinek fokozatos elfoglalását, de még nem sikerült teljesen bekeríteniük a várost.

Az orosz erők az Izjum közelében történő átcsoportosításra összpontosítottak, hogy felújítsák a Szlovjanszk és Barvinkove felé irányuló offenzívákat, és csak kisebb, sikertelen támadásokat hajtottak végre. Fokozatos előrenyomulást hajtanak végre Szlovjanszk felé, és az elkövetkező hetekben igyekeznek megtámadni magát a várost, de nem valószínű, hogy döntő előnyöket érnek el.

A harkivi orosz erők továbbra is arra összpontosítják erőfeszítéseiket, hogy megakadályozzák, hogy egy ukrán ellentámadás elérje a Harkiv és Belgorod közötti államhatárt, bár az ukrán erők az elmúlt napokban nem hajtottak végre jelentős műveleteket a térségben.

A korlátozott ukrán ellentámadás Herszon régió északi részén az elmúlt 48 órában nem szerzett további területet, de megzavarta az orosz hadműveleteket. Az orosz erők több sikertelen támadást indítottak az Inhulec folyó keleti partján lévő ukrán hídfő ellen.

Az orosz erők az Izjum közelében történő átcsoportosításra összpontosítottak, hogy május 30-án felújítsák a Szlovjanszk és Barvinkove felé irányuló offenzívákat, és csak kisebb, sikertelen támadásokat hajtottak végre. Az orosz csapatok a jelentések szerint sikertelen támadást hajtottak végre az Izjumtól mintegy 30 kilométerre délre fekvő Kurulka ellen. Az ukrán vezérkar megjegyezte, hogy az orosz erők egy század Ka–52-es helikoptert telepítettek a térségbe a légvédelem biztosítására, és jelentette, hogy az orosz csapatok nagy mennyiségű (meg nem határozott) fegyvert és felszerelést szállítottak a térségbe, hogy feltöltsék az Izjum körüli harccsoportjukat. Az ukrán vezérkar arról is beszámolt, hogy az orosz erők újjáépítettek egy vasúti hidat Kupjanszk közelében, hogy megkönnyítsék a csapatok és felszerelések mozgását a térségben.

A csapatok folyamatos feltöltése Izjum térségében és a délkeleti előrenyomulásra tett kitartó kísérletek azt jelzik, hogy az orosz erők valószínűleg átrendezik a Szlovjanszk felé való előrenyomulással kapcsolatos kísérleteiket, bár egyre inkább két irányból próbálnak egyszerre előrenyomulni – Izjumtól délkeletre és Limantól nyugatra. A Donyecki Népköztársaság (DNK) csapatai azt állították, hogy május 30-án elfoglalták Sztarij Karavant és Dibrovát, mindkettő Liman és Szlovjanszk között fekszik. Az orosz Telegram-csatornák emellett harcokról számoltak be Raihorodokból, 6 kilométerre északkeletre Szlovjanszktól. Az orosz erők fokozatosan nyomulnak előre Szlovjanszk felé, és az elkövetkező hetekben magát a várost is meg akarják támadni. Az orosz előrenyomulás azonban továbbra is korlátozott, és nem valószínű, hogy a közeljövőben fokozódni fog, különösen mivel az orosz erők továbbra is a Szeverodonyeck elleni támadásokat helyezik előtérbe más haderővonalak rovására.

Az orosz alakulatok május 30-án folytatták a gyalogsági támadásokat Szeverodonyeckben és környékén. A jelentések szerint ellenőrzik a város északkeleti és délkeleti külterületét, és tovább terjeszkednek a városon belül. Ukrán és orosz források arról számoltak be, hogy Szeverodonyecktől délre, Toskivka, Usztyinyivka, Voronove, Borivszke és Metolkine településeken folyamatos harcok folynak, mivel az orosz csapatok folytatják a Szeverodonyeck déli bekerítésére irányuló erőfeszítéseket. A jelentések szerint nagy mennyiségű személyi állományt és felszerelést szállítanak a térségbe, hogy megerősítsék a Szeverodonyeck elleni műveleteket. Egy orosz Telegram-csatorna azt állította, hogy az orosz erők ellenőrzik a Sziverszkij Donyec folyó teljes déli partját, kivéve a folyónak azt a részét, amely Szeverodonyecken keresztül folyik. Ez az információ összhangban van a korábbi jelentésekkel, amelyek a Szeverodonyeck-Liszicsanszk térségében és környékén történő folyamatos, fokozatos orosz előrenyomulásról szólnak.


Az orosz erők folytatták a támadó hadműveleteket Bakhmuttól keletre, azzal a szándékkal, hogy elvágják az ukrán szárazföldi kommunikációs vonalakat (GLOC) Bakhmuttól északkeletre. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz erők Komisuvakában, Novoluhanszkban és Beresztovban harcolnak, amelyek mindegyike Bakhmuttól északkeleti és délkeleti irányban fekvő település. Az oroszok valószínűleg továbbra is a Bakhmuttól északkeletre lévő GLOC-k felé való nyomulásra összpontosítanak, és nem valószínű, hogy megpróbálják elfoglalni magát a várost.

Az orosz tüzérség lőtta az ukrán állásokat Harkiv várostól északra, de május 30-án nem hajtottak végre megerősített előrenyomulást. Az orosz erők rakéta-sorozatvető és tüzérségi csapásokat mértek Odnorobivka, Udi, Ruski Tyiski, Cherkaszi Tyishki, Ruszka Lozova, Pitomnyik, Borscsova, Peremoha, Cirkuny, Sesztakove településekre és Harkiv város Kijevszkij körzetére. Az ukrán vezérkar szerint a tüzérségi támadások célja az államhatár felé történő további ukrán előrenyomulás megakadályozása.

Az orosz erők a korábbi ukrán ellentámadások által elfoglalt pozíciók visszafoglalására és az előretolt célpontok tűz alatt tartására összpontosítottak, hogy megakadályozzák a további ukrán ellentámadásokat május 30-án. Az ukrán vezérkar és a Déli Operatív Parancsnokság egyaránt arról számolt be, hogy az orosz csapatok felszerelést töltenek fel és átcsoportosítják erőiket a Herszoni Területen, hogy megerősítsék meglévő védelmi vonalaikat a május 28-i korlátozott ukrán ellentámadások során elért ukrán előnyökkel szemben. Az orosz Telegram-csatornák további megerősítést adtak a korlátozott és helyi ukrán előnyökről Herszonban, és kijelentették, hogy az orosz erők az Inhulec folyó bal partján (keleti oldalán) lévő ukrán hídfő elmozdításáért harcolnak. Az ukrán erők május 28. óta nem értek el megerősített előrenyomulást, és az ukrán ellentámadás Herszoni Terület északi részén valószínűleg inkább egy helyi művelet az orosz frontvonal állásainak megzavarására, mint egy nagyobb területeket visszafoglaló szélesebb ellentámadás.


Az orosz erők tüzérségi csapásokat mértek Herszon, Mikolajiv és Dnyipropetrovszk területekre, valamint rakétacsapás ért egy korábban lerombolt hidat Odesszában. Ezek a szórványos csapások nem valószínű, hogy jelentősen megzavarják az ukrán logisztikát. Az Ukrán Ellenállási Központ arról számolt be, hogy egy ismeretlen partizán felrobbantott egy IED-t (improvizált robbanóeszközt, pokolgépet) Melitopolban, Zaporizzsja oroszok által kinevezett polgármesterének, Eugen Balickijnak a rezidenciája közelében. A megszállt területeken a partizánok tevékenysége valószínűleg továbbra is zavarja az orosz közigazgatási tevékenységet ezeken a területeken.

Nos, ennyi történt a frontokon, vagyis Szeverodonyecket kivéve nem sok. Ennek a városnak az esetében az a jó hír, hogy már csak pár ezer civil tartózkodhat benne, a többieket időben sikerült evakuálni (sokat tanulhattak az ukránok Mariupol ostromából), a rossz pedig az, hogy ha Biden elnök szó szerint értette, amit tegnap mondott, akkor a város el fog esni.

De hát mit mondott?

Tegnapelőtt még azt, hogy engedélyezik a korszerű rakéta-sorozatvetők szállítását az ukrán hadsereg számára, ezek az M31 GMLRS-ek biztos távolságból is képesek lettek volna lehetetlenné tenni a várost támadó orosz alakulatok utánpótlását. Tegnap délután viszont azt mondta:

Az Egyesült Államok nem fog Ukrajnának olyan rakétaindító rendszereket szállítani, amelyek lövedékei elérhetik Oroszország területét.”





Ezt a bejelentést nézetem szerint a Kreml falai között szolid, mértéktartó vodkázással ünnepelték meg (mérték: a pezsgős vödör), Kijevben annál kevésbé örültek neki, ráadásul az sem világos, miféle rendszerekre gondolt Biden. Jelen helyzetben ugyanis bármely rendszer lövedékei képesek elérni az orosz határt, csak megfelelő közelségbe kell helyezni az indítóállásokat, de ez a harkivi térségben gond nélkül megoldható. Eddig úgy volt, hogy az ukrán hatóságok már régóta kérték az Egyesült Államoktól a nagy hatótávolságú MLRS-rendszerek, különösen az M142 HIMARS és az M270 MLRS rakétarendszerek szállítását, de ezt a Fehér Ház pont az orosz területek védelmében késleltette.

Az viszonylag nyilvánvaló is, hogy a Kreml másként reagálna egy, az Oroszországi Föderáció területét érő rakétacsapásra, amely megsértené annak állami szuverenitását is, mint arra, ha kiverik a csapataikat Harkivból. De akkor pár napja miért ígérték meg mégis az M31-eseket? Én akkor azt hittem azért, mert belátták: az ukrán hadsereg annyira közel van a határhoz, hogy értelmetlen számolgatni a leszállított eszközök hatósugarát. Mindenesetre ha mégis elmarad a rakéta-sorozatvetők szállítása, úgy javaslom annak megfontolását is, hogy féltéglát se szállítsanak, mivel egyes övezetekben az ukrán csapatok már azt is kényelmesen áthajigálhatnák a határon. De meglátjuk, mire gondolt Biden elnök nyilatkozatában, már ha egyáltalán gondolt valamire.

Akkor vegyük elő az orosz háborús propaganda mindenféle nemeit. Ma bőséges volt a termés belőle, ahogy maszlagból és beléndekből is, valósággal dúskálunk a dezinformációban. Lássuk például az azovsztali hűtőkocsi esetét. Azt írja a TASZSZ:

MOSZKVA, május 31. /TASZSZ/. Az ukrán csapatok a mariupoli Azovsztal acélipari komplexum földalatti létesítményeiben 152 halott harcost tartalmazó furgont hagytak hátra, és Kijev közvetlen utasítására Oroszország elleni provokációként aknákat helyeztek el alattuk – közölte kedden Igor Konasenkov vezérőrnagy, a védelmi minisztérium szóvivője.

A mariupoli Azovstal fémgyár földalatti létesítményeinek átvizsgálásakor, ahol az ukrán Azov zászlóalj tagjai a megadásuk előtt rejtőzködtek, az orosz katonák egy hűtőkocsit találtak. Az üresjáratban lévő hűtőrendszerrel ellátott furgonban 152 halott ukrán fegyveres és katona holttestét tárolták” – mondta a szóvivő.

A furgon átvizsgálásakor az utászok négy aknát fedeztek fel, amelyeket a halott ukrán katonák holttestei alá helyeztek el, a robbanóanyag összmennyisége elegendő volt ahhoz, hogy a furgonban maradt összes holttestet megsemmisítsék – mondta a tábornok.

Mint az Azov zászlóalj elfogott harcosainak kihallgatása során kiderült, az aknákat Kijev közvetlen utasítására helyezték el. A provokáció célja az volt, hogy Oroszországot azzal vádolják, hogy szándékosan megsemmisítette a holttestek maradványait, és megakadályozta azok előkerítését a hozzátartozóknak való átadás céljából, hogy megmentse a kijevi rezsim és személyesen Vlagyimir Zelenszkij ukrán elnök politikai hírnevét” – hangsúlyozta Konasenkov.” (TASZSZ)





Hát ez eléggé betegen hangzik. Pontosan tudjuk, hogy az Azov ezred tagjai külön kérték elesett bajtársaik holttesteinek elszállítását és ukrán területen történő elhantolásukat. Az elképzelhető, hogy egy hűtőkocsiban gyűjtötték az elhunytak tetemeit, nyilván azért, hogy bomlásnak ne induljanak, de miért aknázták volna alá ezt az átmeneti temetőt? Ha megsemmisíteni akarták volna a testeket, annak egy acélipari kombinátban ezer módja lett volna, kezdve azzal, hogy elégetik őket. Ráadásul az ukrán fegyveres erők a harcok során eddig minden alkalommal kegyelettel és méltósággal viseltettek a halálos áldozatok iránt, sőt, még az elesett orosz katonák holttesteit is külön, hűtővagonokban tárolják, hogy visszaadhassák azokat a családjuknak, kapjanak méltó végtisztességet. Épp az orosz fél volt eddig az, amelyik tökéletesen semmibe vette még a saját halottainak a méltóságát is. Szóval, még az a szerencse, hogy az aknák kizárólag Konasenkov kommunikációjában léteznek, a hűtőkocsi alkalmazásáig hihető a történet, az aláaknázástól már hihetetlen.

Viszont hazudni bármit lehet, igen hatékony fegyver és pénzbe sem kerül.

Akkor lássunk egy súlyosabb esetet. Először azt lássuk, ami valóban történt.

Még tegnap leállt az evakuálás a luhanszki régióban: az orosz hadsereg tüzet nyitott a páncélozott járműre, amely az evakuáltakat kellett volna felvegye, és megölte a BFMTV újságíróját, Frederic Leclerc-Imhoffot. A hírt Szergej Hajdaj, a luhanszki területi katonai közigazgatás vezetője jelentette.

Egy páncélozott evakuációs jármű 10 emberrel tartott kifele a régióból, és tűz alá került. A repeszek áttörték a jármű páncélzatát, és az evakuálásról tudósító akkreditált francia újságíró halálosan megsebesült a nyakán; egy járőröző rendőrt a sisakja mentett meg. Hivatalosan leállítjuk az evakuálást.”

Hajtsunk fejet Frederic Leclerc-Imhoff emléke előtt: a sajtószakma hősi halottjaként esett el, fegyvertelenül, értelmetlenül. Amint rajta kívül még legalább húsz kolléga az elmúlt három hónapban: az eltűntek száma, akiknek a sorsáról semmit sem tudunk, tucatnyira rúg. Nem hallgathatjuk el azt sem, hogy az ostromlott Mariupolban az utolsó, még dolgozó forgatócsoport ellen az orosz alakulatok hajtóvadászatot indítottak, még az a szerencse, hogy sikerült őket kicsempészni valahogyan.


A hír tragikus, de az orosz hadsereg nem lenne az, ami, ha az elhunyt kolléga emlékét ne gyalázná meg. Ugyancsak a TASZSZ jelenti:

LUHANSZK, május 30. /TASZSZ/. A francia állampolgár, akit hétfőn a Kijev által ellenőrzött Luhanszki Népköztársaság (LNK) területén öltek meg, az ukrán fegyveres erők által volt akkreditálva, és nem viselt olyan jelzéseket, amelyek egyértelműen sajtósként azonosították volna – mondta hétfőn a TASZSZ-nek Leonard Szvidovszkij, a Luhanszki Köztársasági Újságírók Szövetségének vezetője, az LNK GTRK műsorszolgáltatójának művészeti igazgatója.

Sajtóigazolványát az ukrán fegyveres erők adták ki. Hármas rendelkezése kimondja, hogy az ukrán fegyveres erők nem viselnek felelősséget az életéért” – mondta, hozzátéve, hogy halála pillanatában „sem mellényt (sajtójelzéssel – TASZSZ), sem sajtósként azonosító feliratot nem viselt”.

Korábban Emmanuel Macron francia elnök Twitter-fiókján megerősítette az ukrajnai eseményekről tudósító Frederic Leclerc-Imhoff francia újságíró halálhírét.

A BFM TV jelentése szerint a 32 éves újságíró a francia televíziós csatorna operatőreként dolgozott. Ez volt a második útja a harci cselekmények övezetébe. A beszámoló szerint az újságíró egy páncélozott járműben tartózkodott, és egy gránát robbanásától vesztette életét.” (TASZSZ)





Ezt a nyilatkozatot magyarul röviden össze lehet foglalni: „Minek ment oda?” Az áldozathibáztatás klasszikus kifejezése, aljas és kegyeletsértő. Az pedig, amit Szvidovszkij a megkülönböztető jelzésekről mond, nyilvánvaló hülyeség. Képzeljük el a jelenetet: az evakuáló (valószínűleg régi szovjet gyalogsági) páncélos megfelelő jelzésekkel, melyek mutatják, hogy nem harcol, hanem civileket menekít, halad kifelé a harci övezetből, amikor odaér a repeszgránát, és bekopog a toronyba:

– Privjet, van a fedélzeten újságíró?

– És ha van?

– Tudja igazolni magát?

– De miért?

– Mert ha van igazolványa, már itt se vagyok, ha nincs, becsapódok.

A repeszgránátnak nincs esze, a tüzér nem lát be a páncélosba: nyilvánvaló, hogy Szvidovszkij a barbár, semmivel sem magyarázható, menekültekre zúdított tüzet mentegeti. Szégyene ő a sajtószakmának, nem egyéb. Maga a hír pedig díszpéldánya az orosz propagandának.

Hogy egyébként milyen a haditudósító élete? Május 28-án a Luhanszki Területen található Liszicsanszk városában tüzérségi tűz alá került egy külföldi újságírókból és ukrán katonákból álló csoport. Alex Changzi Yuk és Kao-zhu N fotóriporterek egy Mikola nevű helyi fixerrel együtt a szomszédos Szeverodonyeckbe akartak menni, de megálltak egy híd közelében, mintegy fél kilométerre az orosz állásoktól, amikor meglátták az égő járműveket. Miközben az ukrán katonákkal beszélgettek, több gránát robbant fel a közelükben. Az esetet egy Alex sisakjára szerelt kamera rögzítette. Mint a videofelvételen látható, a sajtómunkások mindegyike jól látható „PRESSE” feliratú mellényt visel. Ami fél kilométerről is jól olvasható távcsővel, ha az orosz tüzérség meg is nézi, mit vett tűz alá. De nem nézi meg, mert minek nézné.

 

A harmadik esetünknek van némi humora. Amolyan kesernyés, abszurd, oroszos-fehéroroszos humora van. Arról szól, hogy Lukasenka fehérorosz elnök állami kitüntetéseket adott át azoknak a fehérorosz KGB-tiszteknek, akik részt vettek az ukrajnai különleges műveletben. 


Ebben mi a hír? Az, hogy Lukasenka korábban a leghatározottabban állította: Fehéroroszország nem vesz részt az ukrajnai hadműveletben.

Ilyenformán a kitüntetett KGB-tisztek ott sem lehettek, ahol kiérdemelték a plecsnit. Még jó, hogy Fehéroroszországban nem alapkövetelmény a gondolkodás az állami vezetők számára.

Ez a történet engem egy régi főcímre emlékeztet, még a hetvenes évekből. Nem tudjuk, valóban megjelent-e vagy csak újságíró-legenda, de állítólag egyszer hajdanában-danában, talán ötven éve tényleg utcára került az egyik országos napilap azzal a szalagcímmel, hogy:

Átadták az ideiglenesen hazánkban állomásozó Vörös Hadsereg tisztjeinek öröklakásait

Körülbelül így néz ki ez az eset is, mondom, hogy nem tudnak ezek rendesen hazudni. Mindig kilóg a lóláb. Vagy akár az egész ménes is.

Mára ennyi hír jutott, holnap folytatódik a krónika.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!