Szele Tamás: Szeretkezni a szüzességért

Oroszország Ukrajna elleni inváziója továbbra is zajlik, nagy újdonságokról nem számolhatok be, csak a szokásos szokatlanról vagy inkább megszokhatatlanról: minden jel arra mutat, hogy elhúzódó, véres háborúra számíthatunk.

Ma a mindennapos harctéri jelentésen kívül – melyet most is az ISW elemzése alapján közlök – megpróbálok szót ejteni a Kreml új sajtópolitikájáról, a Moszkva rakétacirkáló mentésének pár most napvilágra került részletéről, a moszkvai bíróság éles elméjéről (vagy inkább esze tokjáról) és az önjelölt, azonban oroszbarát zaporrizsjai hatóságok szándékairól.

Akkor lássuk, mi újság a frontokon? Olvasóimtól elnézést kell kérnem, ma előttem is rejtélyes műszaki okok miatt nem tudok térképet közölni, ezen holnapra próbálok segíteni.

Általánosságban, a nagy képet szemlélve elmondható, hogy nem sok jó. Az orosz erők valószínűleg felhagytak azzal a törekvéssel, hogy az ukrán erőket egyetlen nagy bekerítéssel zárják körül Kelet-Ukrajnában, és ehelyett kisebb bekerítéseket próbálnak megvalósítani, ami lehetővé teszi számukra, hogy fokozatos, mérhető győzelmeket érjenek el. Az orosz erők valószínűleg több egyidejű bekerítést próbálnak végrehajtani az ukrán erők kisebb csapattesteivel szemben Donyeck és Luhanszk megyékben: a tágabban vett szeverodonyecki területen (beleértve Rubizsnyét és Liszicsanszkot), Bakhmut-Liszicsanszk és Zolote térségében (Popasnától északkeletre), valamint az ukrán erődítmények körül Avdiivkában. Az orosz erők naponta próbálkoznak a folyamatos előrenyomulási erőfeszítésekkel ezekben a különböző bekerítésekben, de nem értek el nagyobb „áttörést”, és nem tettek jelentős előrelépést a Donyecki terület határainak biztosítására vagy egész Donbássz elfoglalására irányuló, kinyilvánított céljaik felé. Szerhij Haidai, a Luhanszki Terület közigazgatási vezetője arról számolt be, hogy az ukrán erők május 15-én a területnek csak mintegy 10 százalékát tartották ellenőrzésük alatt (szemben a 2022. február 24-i teljes körű orosz inváziót megelőző 30 százalékkal) Az orosz erők az elmúlt héten több területet vontak ellenőrzésük alá, mint a május elején. Ezt azonban úgy tették, hogy csökkentették a célkitűzéseiket – nagyrészt felhagytak az Izjum körüli műveletekkel, és a kulcsfontosságú frontvárosokra koncentráltak: Az orosz teljesítmény továbbra is gyenge.

Ráadásul valószínűleg elhúzódó városi harcokkal néznek majd szembe, ha sikeresen bekerítik Szeverodonyecket (valamint más nagyvárosokat, mint például Bakhmutot), amivel az orosz erők a háború során végig nehezen küzdöttek meg. Az orosz erők jelentős számú csapatot, tüzérséget és légierőt vonnak be a Luhanszki Területen lévő ukrán védők legyőzésére, és valószínűleg szükséges erőforrásokat vonnak el az Izjum tengelyről, a Harkiv körüli védelmi állásokból, Donyeck városából és Zaporizzsja térségéből. Szerhij Haidai, a Luhanszki terület közigazgatási vezetője korábban a Mariupol korábbi védőihoz hasonlította a Luhanszki területen lévő ukrán erőket, amelyek célja az orosz erők kifárasztása és a további támadó műveletek megakadályozása volt. A brit védelmi minisztérium azt is megjegyezte, hogy egy orosz győzelem Szeverodonyeck felett csak rontja az orosz logisztikai problémákat és meghosszabbítja az orosz földi kommunikációs vonalakat (GLOC). Az orosz erők az elmúlt héten nagyobb előretörést értek el, mint a hónap elején – de ezek az előretörések lassúak maradnak, szerényebb célokra korlátozódnak, mint a Kreml szándéka volt, és folyamatos ukrán védelemmel állnak szemben; nem jelentenek jelentős áttörést.

A Kreml magas rangú tisztviselői egyre nyíltabban elismerik, hogy az ukrajnai orosz offenzíva lassabban halad a vártnál, és magyarázatokat keresnek a lassúság igazolására. Szergej Sojgu orosz védelmi miniszter azt állította, hogy az ukrajnai orosz hadműveletek azért haladnak lassan, mert az orosz erők lehetőséget akarnak biztosítani a civileknek az evakuációra, noha az orosz erők a háború során végig ukrán civileket támadtak meg, és többször elutasították az ukránok kísérleteit, hogy humanitárius evakuációs folyosókról tárgyaljanak. Sojgu nyilatkozata az első hivatalos beismerése annak, hogy az orosz erők késésben vannak, és az első hivatalos nyilatkozat a háború üteméről azóta, hogy május 4-én Alexander Lukasenko fehérorosz elnök kijelentette, hogy a művelet „elhúzódik”. Az orosz Külföldi Hírszerző Szolgálat igazgatója, Szergej Nariskin kijelentette, hogy „az orosz offenzíva végső célja, hogy a „nácizmust” “100%-ban kiirtsák, különben néhány év múlva újra felüti a fejét, még csúnyább formában.” Naryshkin és Shoigu nyilatkozatai azt jelzik, hogy az orosz tisztviselők valószínűleg egy elhúzódó háborúra készítik fel a közvéleményt, és így igazolják az eredetileg tervezettnél lassabb és megfontoltabb előrenyomulást.

Nem tehetek róla, egy – vagy több – régi vicc jut eszembe, a helyzetre adaptálva, ha úgy vesszük, a háború elején Oroszország Ukrajna területének talán negyedét is ellenőrizte, de az orosz fegyverek legyőzhetetlenek: azt már elérték, hogy ez az ötöde, sőt, hatoda legyen, most tartanak a tizede felé. De hát az is igaz, hogy február 24. előtt az orosz hadsereg volt a világon a második, most már Ukrajnában a második.

Persze, ennek ára van. A donyecki és luhanszki népköztársaságok erőszakkal mozgósított katonái továbbra is tiltakoztak az orosz és a proxy katonai parancsnokság ellen. A Donyecki Népköztársaság (DNK) 105. gyalogezredének 3. gyalogzászlóaljának katonái videofelhívást rögzítettek a DNR vezetőjéhez, Denisz Pusilinhez, amelyben azt állították, hogy február 23-án mozgósították őket, és hogy katonai tapasztalatuk hiánya ellenére arra kényszerítették őket, hogy aktívan részt vegyenek az harcokban. A zászlóalj azt állította, hogy a mariupoli fronton szolgáltak, az eredeti létszámuknak csak 60%-ával telepítették át őket a Luhanszki Népköztársaság (LNK) területére, és most súlyos morális problémákkal és fizikai kimerültséggel küzdenek. A zászlóalj azt állította, hogy a katonák nem estek át a rutinszerű orvosi vizsgálaton a szolgálat előtt, és sokan olyan krónikus betegségekben szenvednek, amelyek miatt nem lehettek volna alkalmasak a szolgálatra. A videofelhívás összhangban van számos ukrán és nyugati forrásból származó jelentéssel, amelyek szerint a proxy erők nagyrészt erőszakkal mozgósítottak, rosszul képzettek és romló morállal küzdenek, de figyelemre méltó a DNK katonáinak hajlandósága miatt, hogy nyilvánosan kifejezzék elégedetlenségüket.

Tehát jelen helyzetben az orosz erők valószínűleg felhagytak a kelet-ukrajnai nagy ukrán alakulatok bekerítésére irányuló erőfeszítésekkel, és ehelyett kisebb bekerítések biztosítására és Szeverodonyeckre összpontosítanak.

Ez a változás az orosz megközelítésben lehetővé teszi a fokozatos előrenyomulást – de annak árán, hogy több tervezett előrenyomulási vonalról lemondanak, és feladják a Kreml által tervezett „mély” bekerítést az ukrán erők ellen Kelet-Ukrajnában.

Az ukrán erők valószínűleg ellenőrzött visszavonulást hajtanak végre Popasznától délnyugatra, Bakhmut közelében, hogy megvédjék az ukrán utánpótlási vonalakat a Bakhmut délkeleti részén zajló orosz offenzívákkal szemben.

Közelebbről tekintve a kelet-ukrajnai harcteret, azt látjuk, hogy az orosz erők május 24-én nem indítottak támadó műveleteket Izjumtól délre, de folytatták az ukrán állások felderítését a régióban. Az ukrán vezérkar jelentette, hogy az orosz erők valószínűleg arra készülnek, hogy folytassák az offenzívát Szlovjanszk felé, és további tüzérségi egységeket telepítettek Izjum déli negyedeibe. Maxim Sztrelnyik, az Izjumi Városi Tanács képviselője azt állította, hogy több mint 20 000 orosz katona artózkodik a körzetben, akik az ő jelentése szerint 25 taktikai zászlóaljcsoportban (BTG) készülnek az ukrán csapatok északról történő nagyszabású bekerítésére. Az Izjum körüli orosz egységek valószínűleg erősen leépítettek, és nagyon valószínűtlen, hogy Oroszország huszonöt teljes létszámú BTG-t működtet (800-900 fő BTG-nként, ez összesen 20.000-22.500 főt jelentene). Ezen a tengelyen az orosz személyzet nagy része valószínűleg a hátországban tartózkodik, vagy nem harcképes. Ráadásul a rossz orosz taktika nagyrészt semmissé teszi a számok súlyát ezen a fronton, mivel az orosz erők továbbra is arra korlátozódnak, hogy kisebb támadásokat indítsanak a főutakon, amelyek gyakran nem alkalmaznak többet egy BTG-nél – legfeljebb – egyszerre.

Az orosz csapatok május 24-én továbbra is a Liman elleni támadásokat helyezték előtérbe Szlovjanszk helyett, valószínűleg azért, hogy támogassák az ukrán csapatok bekerítését Szeverodonyecktől északnyugatra. Az oroszbarát katonai Telegram-csatornák azt is megjegyezték, hogy az orosz és a proxy erők új stratégiát fogadtak el, felhagyva a Szlovjanszk és Barvinkove felé irányuló támadásokkal a Szeverodonyeckért folytatott csata javára. A Donyecki Népköztársaság (DNK) vezetője, Denisz Pusilin bejelentette, hogy az orosz erők megkezdték a támadást Liman ellen, de azt állította, hogy csak a település északi felét foglalták el. A közösségi médiában közzétett geolokációs videók azt mutatták, hogy az orosz erők május 23-án erősen bombázták Limant, valószínűleg a város elleni támadás előkészítéseként.


Az orosz erők gyalogsági támadásokat indítottak egyes, Szeverodonyecktől mintegy 20 km-re délnyugatra fekvő települések ellen, de nem érték el a várost. A brit védelmi minisztérium megjegyezte, hogy a Rubizsnye felől Szeverodonyeck felé irányuló orosz előrenyomulást és a délnyugatról történő támadást továbbra is mintegy 25 km választja el egymástól, és az orosz erők a következő napokban talán képesek lesznek bekeríteni Szeverodonyecket. Az orosz erőknek azonban valószínűleg nehéz lesz magát a várost elfoglalni, ha ugyan nem lehetetlen.

Az ukrán erők valószínűleg ellenőrzött visszavonulást hajtottak végre Popasznától délnyugatra, hogy megvédjék az ukrán földi kommunikációs vonalakat (GLOC) Bakhmutban az orosz offenzívákkal szemben. Az orosz erők elfoglalták a Popasznától mintegy 21 km-re délnyugatra fekvő Szvitlodarszkot, miután az ukrán erők visszavonultak, és május 23-án megrongáltak egy hidat és egy gátat a Mjronivszkij víztározó felett. Az orosz erők folytatták az előrenyomulást közvetlenül Popasznától északkeletre és keletre, a közösségi médiában közzétett felvételeken pedig erősítések érkezése látható, amelyek támogatják a Liszicsanszkot és Bakhmutot érintő autópályák felé való nyomulást. DNK-források azt is állították, hogy az orosz erők megpróbálják bekeríteni a gyengülő ukrán csapatokat Avdiivkában, de ezeket az állításokat nem erősítették meg.

Az orosz csapatok május 24-én továbbra is a Harkivtól északra lévő állásaik fenntartására és helyzetük javítására összpontosítottak. Az ukrán vezérkar arról számolt be, hogy az orosz erők szárazföldi támadásokat folytatnak Ternova külterületén, egy olyan faluban, amelyet az ukrán erők május elején foglaltak vissza a Harkivi terület északi részén, 5 km-re a nemzetközi határtól. 25. Egy orosz Telegram-csatorna azt állította, hogy az orosz erők visszaállították az ellenőrzést Ternova egésze felett, és bár ez az állítás jelenleg nem erősíthető meg, azt jelzi, hogy az orosz erők a határhoz közeli települések ellenőrzésének visszaszerzésére összpontosítanak. Az orosz csapatok emellett Harkiv városát és környékét is lőtték. A május 24-i Sentinel műholdfelvételeken feltűnően jól látható egy orosz hátországi bázis, amelyet április elején építettek Belgorod körzetében, az ukrán határtól 15 km-re. Az orosz erők valószínűleg ezt és más hátországi bázisokat használnak az északi Harkivi Területen folyó műveletek támogatására, és igyekeznek azokat az ukrán tüzérség elől elejteni.


Az orosz erők tovább erősítették állásaikat a déli tengelyen, de május 24-én nem hajtottak végre megerősített előrenyomulást. Az orosz csapatok a jelentések szerint megerősítik csoportosulásukat Vasziljivkában és Kamjanszkban (mindkettő Zaporizzsja várostól délre fekszik), hogy felkészüljenek az északi támadásokra. Az ukrán vezérkar megjegyezte, hogy a Krímben lévő orosz csapatok tartalékokat képeznek, és az odesszai katonai közigazgatás szóvivője kijelentette, hogy az orosz erők állítólag Sz–400 rakétarendszereket telepítenek a Krím északnyugati részére. Alekszandr Zsukovszkij orosz katonai blogger viszont „siralmasnak” nevezte a helyzetet a déli tengely zaporizzsjai frontvonalán, és jelezte, hogy az ukrán tüzérségi nyomás hatékonyan lassította az orosz csapatmozgásokat. Zsukovszkij megjegyezte, hogy a Zaporizzsjai Terület nem tartozik az orosz hadvezetés prioritásai közé, és a térségben lévő orosz alakulatok nagy része tartalékosokból áll. Állítását alátámasztja az a tény, hogy az orosz erők május 24-én továbbra is lőtték az ukrán állásokat Herszon, Zaporizzsja és Dnyipropetrovszk megyékben, de aktív szárazföldi támadásban nem vettek részt.

A Zaporizzsjai területen a közelmúltban lezajlott ukrán partizánakciók továbbra is nyomást gyakorolnak az orosz megszálló erőkre, amelyek folytatják a megszállt területek adminisztratív ellenőrzésének megerősítésére irányuló akciókat. A megszálló hatóságok Herszonban, Berdjanszkban és Melitopolban kijelentették, hogy mindkét várost be fogják vonni a rubelövezetbe.

Ezt csak alátámasztja Zaporrizsja önjelölt, ám az orosz katonai hatóságok által támogatott „katonai-polgári közigazgatásának” tanácsnoka, Vlagyimir Rogov, aki arról nyilatkozott a RIA Novosztyinak, hogy egyelőre kettős valutarendszert vezetnek be a régióban, de minden hivatalos juttatást és jövedelmet ezentúl rubelben fizetnek ki. Hozzátette:

Zaporizzsja régiónak csak egy jövője lehet – Oroszország része kell, hogy legyen, az Orosz Föderáció teljes jogú tagjává kell válnia.”

Mivel tegnap szinte ugyanezt nyilatkozta Herszonban az ismert politikai szélhámos, Kirill Sztremouszov, most már csak az a kérdés, mihez van teljes joga egy ilyen tagterületnek.


Látható tehát, hogy ugyan valamennyire megélénkültek a harcok, de komoly eredményük egyik fél számára sincs: nem is érdemes jósolgatni a várható eseményeket.

Moszkvában viszont megfejtették, ki a felelős mindezért.

Természetesen a sajtó, pontosabban az ukrán és a nyugati sajtó. Mint a TASZSZ jelenti, komoly fenyegetést jelent a világra a sajtószakma.

EGYESÜLT NEMZETEK, május 25. /TASZSZ/. Ukrajna nyugati irányelvek szerint szervezett provokációi a médiatérben globális fenyegetéssé válhatnak és visszaüthetnek azokra, akik megrendelték őket – jelentette ki Fedor Sztrizsovszkij, Oroszország ENSZ-képviselője.

Ebben az összefüggésben nem lehet nem megemlíteni azt a tényt, hogy Ukrajna elképzelhetetlen méretű „hazugsággyárakat” alakított ki a területén. Annak ellenére, hogy tartalmaik fő fogyasztói nyugati államokban találhatók, ezek a struktúrák dezinformációt terjesztenek Ukrajna lakossága körében is, így veszélyt jelentenek az egyszerű emberek biztonságára” – jelentette ki az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagállamainak „Újságírók védelme” címmel tartott informális ülésén. Szavai szerint Oroszországnak nincsenek kétségei afelől, hogy az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma által idén április 27-én létrehozott dezinformációs irányító testület tevékenysége az orosz médiatér destabilizálására irányul.”





Ha nem a TASZSZ írná, el sem hinném, de tudjuk, hogy ők sosem hazudnak (ősrégi újságíró-közmondás, miszerint semmit sem szabad elhinni, míg a TASZSZ meg nem cáfolta). Igen, azt elhiszem, hogy egyeseknek kellemesebb volna, ha az egész világsajtót csakis az ő engedélyükkel lehetne publikálni, bár emiatt másnapra megszűnne a világsajtó, illetve egyetlen orgánumba tömörítenék az egyszerűség kedvéért, legyen a címe mondjuk Pravda, csak hát fájdalom, ez jelenleg kivihetetlen. A világsajtó annyit azért megtehetne Sztrizsovszkij és Putyin urak kedvéért, hogy legalább önként megszűnik, hogy ne legyen vele ennyi baj.

De nem szűnik meg az Istennek sem, így történhetett meg, hogy a The Insider közölt néhány részletet a Moszkva rakétacirkáló mentéséről.

Az orosz hadsereg eltávolította a halott tengerészek holttesteit és titkos dokumentumokat a Moszkva cirkálóról, amely a fedélzeten keletkezett tűz után a Szevasztopolba vontatás közben süllyedt el – közölte Vadim Szkibickij, az ukrán védelmi minisztérium fő hírszerzési igazgatóságának (GUR) szóvivője.

Szkibickij szerint Oroszország öt-hét hajót vett igénybe a Moszkva cirkáló mentési műveletének végrehajtásához, amely legalább két hétig tartott. Az orosz védelmi minisztérium nem számolt be a műveletről.

Alapvetően mentőhajókat, csónakokat, vontatóhajókat használtak a holttestek elszállítására, az összes titkos berendezés eltávolítására és a cirkáló megtisztítására – elvitték, ami ott maradt, és ami nem kerülhetett harmadik ország kezébe” – magyarázta a GUR szóvivője.”





Mondjuk ezt én nem találom különösebb szenzációnak, inkább természetes, hogy evakuálják vagy megsemmisítik a titkos dokumentumokat és készülékeket a fedélzetről, ha már menthetetlen a helyzet, az már érdekesebb kérdés, hogy amennyiben az elesettek holttesteit is elvitték, miért nem adják ki azokat a családjuknak. A két hetes mentési folyamat viszont nagyon erős túlzásnak tűnik: a flottaegységet április 13-án érte találat / dohányoztak matrózai tiltott helyen (mindenki válassza ki a neki tetsző magyarázatot), és ettől számítva alig pár nap telt el addig, míg vontatás közben elsüllyedt. Vagy Szibickij mester nem tud számolni, vagy én, vagy valamit nagyon félreértett a The Insider munkatársa.

Hogy valami vidámabbról is beszámoljak így, búcsúzóul, megvan a világ legokosabb bírósága, mely Moszkva Tusino kerületében székel. Szintén a The Insider adja hírül micsoda zseniális verdiktet hoztak:

A moszkvai Tusino kerületi bíróság 30 000 rubelre bírságolta Ilja Jasin politikust, amiért „lejáratta az orosz hadsereget” azzal, hogy közzétett egy 1969-es fényképet a vietnami háborús tüntetésekről. Jasin április 7-én tette közzé a fotót a Telegram-csatornáján. “„Bombázni a békéért olyan, mint dugni a szüzességért”. Eltelt 50 év, és a jelszavak még mindig aktuálisak” – írta a politikus a fotó alá.

Jasint május 11-én idézte be a bíróság. Négy különböző vádat emeltek ellene a büntető törvénykönyvnek a hadsereg „lejáratására” vonatkozó cikkelye alapján. Május 13-án Jasin a bíróságon megismerkedett az ügy anyagával.

Az Extremizmus Elleni Központ azzal vádol, hogy egy 55 évvel ezelőtti, Washingtonban tartott vietnami háború elleni tüntetésről készült fotót tettem közzé. A rendőrség logikáját követve, a kép közzétételével lejárattam az orosz hadsereget. Pedig 1967-ben a mostani orosz hadsereg még nem is létezett. A képen látható lányok pedig az amerikai hadsereget és kormányt kritizálták… De miért érdekelné ez Putyin szélsőségek elleni harcosait?” – írta a politikus.”





Ilyenformán tehát a történelem bármely hadseregének bármely cselekményéről jó véleménnyel kéne lenni, kivéve természetesen az ukránt. Nehéz lesz ezt a habitust a gyakorlatba átültetni.

Mára ennyi hír jutott, holnap folytatódik a krónika, bár nagyon szeretném néha abbahagyni.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!