Szele Tamás: Búzatolvajok és zsoldosok

Ukrajnában továbbra is komoly a helyzet, bár jelentős orosz vereségekről szólnak a hírek – kérdés, meddig bírják még a felek emberrel, fegyverrel, lőszerrel. Az orosz hadak kaphatnak némi erősítést Szíriából, erről részletesebben is szót ejtünk majd, Szíria azonban maximum ukrán gabonát kaphat Oroszországtól.

Bonyolult? Az, de ki fogom fejteni. Egyelőre azonban lássuk a harci helyzet elemzését, szokás szerint az ISW adatai alapján.

Mostantól megpróbálok térképet is adni, hogy el lehessen igazodni legalább a hadszínterek között – régebben is próbálkoztam ezzel, azért hagytam abba, mert felmerültek ellenérzések annak kapcsán, miszerint ukrán térképet használtam és nem oroszt. Nézetem szerint Ukrajna helyzetét mégis annak lakói ismerhetik a legjobban, ők az illetékesek, ezen kívül ha orosz térképet mutatnék be, azt a másik oldal kifogásolhatná hasonlóképpen – egyelőre amerikait adok, mert kínai és izlandi nincs. Használjunk bevezetőképpen egy átfogó és viszonylag jól nagyítható vázlatot, ami nagyjából eligazítja az olvasót legalább annyiban, hogy mit hol talál.

Akkor lássuk, mi történt tegnap. Az orosz erők felhagyhatnak az ukrán csapatok széleskörű bekerítésére irányuló erőfeszítésekkel az Izjum-Szlovjanszk-Debalceve vonal mentén, és inkább Szeverodonyeck és Liszicsanszk bekerítésére törekednek. Az oroszok május 12-től valószínűleg Rubizhne szinte teljes területét ellenőrzik, és valószínűleg elfoglalták a Szeverodonyecktől északra fekvő Vojvodivka városát. Az elkövetkező napokban valószínűleg szárazföldi offenzívát indítanak Szeverodonyeck ellen vagy környékén. Az orosz hadműveletek viszonylagos sikere ezen a területen, valamint az Izjumból való előrenyomulásuk sikertelensége és az előrenyomulási kísérlet energiájának jelentős csökkenése arra utal, hogy talán feladják az Izjum-tengelyt. Ezt a feltételezést támasztják alá azok a jelentések, amelyek szerint az orosz erők Popasznában észak felé, Szeverodonyeck-Liscsicsanszk felé nyomulnak, nem pedig kelet felé, a Szlovjanszk-Debalceve autópálya felé.

Nem világos, hogy az orosz alakulatok képesek-e egyáltalán bekeríteni, vagy szándékuk szerint elfoglalni Szeverodonyecket és Liszicsanszkot, még akkor is, ha erőfeszítéseiket erre a jóval szerényebb célra összpontosítják is. Az orosz offenzívák a mostani háború során minden alkalommal megfeneklettek, amikor lakott területet értek el, és most is erre lehet számítani. Az orosz egységek demoralizálódásáról és a harc megtagadásáról szóló folyamatos és egyre terjedő jelentések arra utalnak, hogy az orosz csapatok hatékony harci ereje keleten továbbra is alacsony, és tovább csökkenhet. Ha az oroszok felhagynak az Izjumból való előrenyomulással, az ukrán erők ráadásul arra összpontosíthatnák erőfeszítéseiket, hogy megvédjék Szeverodonyeck-Liszicsanszkot, vagy legrosszabb esetben áttörjék az orosz bekerítést, mielőtt ezek a települések elesnek.

A Harkiv körüli ukrán ellentámadás szintén nehéz döntések meghozatalára kényszeríti az orosz hadvezetést. A brit védelmi minisztérium jelentése szerint a Harkivból visszavont orosz erőket Rubizsnye és Szeverodonyeck felé küldték, de ennek az az ára, hogy Harkivban olyan területet adtak fel, ahonnan az oroszok a várost lőtték. Az ellentámadás arra is kényszeríti a még mindig a város közelében lévő orosz egységeket, hogy a támadó ukrán csapatokra összpontosítsák tüzérségüket ahelyett, hogy magát a várost támadnák. A Harkiv melletti ukrán offenzíva kezd nagyon hasonlítani ahhoz az ellentámadáshoz, amely végül elűzte az orosz csapatokat Kijevből, és teljesen kiszorította őket Nyugat-Ukrajnából, bár még korai lenne megmondani, hogy az oroszok itt is hasonló döntést fognak-e hozni.

Az oroszok megerősítik állásaikat a Kígyó-szigeten, hogy megpróbálják blokkolni az ukrán tengeri összeköttetéseket a Fekete-tenger északnyugati részén, Odessza körzetében. Aztán majd az ukrán légierő és a drónok megint elpusztítják a szigetre telepített orosz alakulatokat és haditechnikát, és ezt így fogják játszani, míg valamelyik fél fel nem adja.

Az orosz erők május 12-én nem hajtottak végre megerősített előrenyomulást Izjum környékén. Az ukrán vezérkar jelentése szerint az orosz oldal további felszerelést és egy taktikai zászlóaljcsoportot (BTG) szállított Izjum térségébe. Az orosz csapatok sikertelen támadásokat indítottak Olekszandrivka és Novoszelivka ellen, 20, illetve 30 km-re keletre Izjumtól, hogy megvethessék lábukat a Szeverszkij Donyec folyó keleti partján. A brit védelmi minisztérium jelentése szerint a Harkiv város közeléből kivont orosz egységek valószínűleg feltöltik a Szeverszkij Donyec keleti partján lévő egységeket, hogy megvédjék az orosz kommunikációs vonalak nyugati szárnyát. Az orosz védelmi minisztérium azt jelntette, hogy az ukrán erők 170 kilométeres vonalat erősítettek meg Kramatorszk és Szlovjanszk között, és tévesen azt állította, hogy az ukránok civileket használnak emberi pajzsként: valószínűleg azért, hogy információs feltételeket teremtsenek az Izjum-tengely feladásának magyarázatára, vagy hogy igazolják a lassú és korlátozott előretörést a térségben.

Az orosz erők valószínűleg elfoglalták Rubizsnyét, és csekély mértékben előrenyomultak Szeverodonyeck külvárosáig, Vojvodivkáig. Szerhij Haidai, a Luhanszki Területi Adminisztráció vezetője szerint az ukrán erők részben ellenőrzik Rubizsnyét, de ukrán katonák azt állították, hogy az ukrán erőknek csak a település nyugati külterületén lévő T1302-es autópálya kijáratához van hozzáférésük. Május 11-én a Luhanszki Népköztársaság alakulatai és csecsen egységek behatoltak a Rubizsnye és Vojvodivka között lévő Zorja vegyi üzembe. Az üzemnél május 12-én még folytak a harcok. Erről egy TASZSZ-hír azt mondta ma reggel 11:17-kor (moszkvai idő szerint), hogy el is foglalták a létestményt, de a bejelentéssel bánjunk óvatosan.

Az ukrán erők május 11-én megsemmisítettek egy második orosz pontonhidat Bilohorivka közelében, mintegy 13 km-re Rubizsnyétől, hogy lassítsák a település északnyugati irányból történő orosz bekerítését. Olekszandr Sztrjuk, a Szeverodonyecki Regionális Állami Adminisztráció vezetője megerősítette, hogy az orosz erők május 12-én elfoglalták Vojvodivkát, ellentmondva az ukrán vezérkar azon állításának, hogy az orosz offenzíva sikertelen volt. Az orosz erők valószínűleg szárazföldi offenzívát indítanak Szeverodonyeck ellen a következő napokban, amint teljesen biztosítják Vojvodivkát. Erről a hadszíntérről tudok adni egy vázlatos térképet, hátha segít.

Az orosz csapatok több sikertelen és összefüggéstelen offenzívát hajtottak végre Donyeck megye északnyugati részén, Avdijivka környékén. Megpróbáltak településeket elfoglalni Donyeck várostól északra, valószínűleg azzal a céllal, hogy Bahmuton keresztül Kramatorszk és Szlovjanszk felé nyomuljanak. Az ukrán tüzérség továbbra is támadta az orosz alakulatokat Donyeck megye nyugati határán, megállítva az orosz előretörést Bahmut és Zaporizzsja város irányába.

Az orosz csapatok május 12-én folytatták a Harkiv várostól északkeletre a folyamatban lévő ukrán ellentámadás során elért ukrán előnyökkel szembeni védekezést. Az elmúlt 24 órában sem az orosz, sem az ukrán erők nem hajtottak végre megerősített előrenyomulást Harkiv megye északi részén. Az ukrán vezérkar közölte, hogy az orosz erők a csapatok átcsoportosítására összpontosítanak, és intenzíven tüzelnek az ukrán állásokra Pitomnyik és Ruski Tiski térségében, hogy megakadályozzák a további északi előrenyomulást az orosz határ felé. A Harkivi Regionális Államigazgatás vezetője, Oleg Szinegubov megjegyezte, hogy az orosz erők május 12-én nem lőtték Harkiv városát, ami arra utal, hogy az orosz csapatok valószínűleg nagyrészt a város tüzérségi hatótávolságán kívül vannak, és a még hatótávolságon belül lévő egységek tüze valószínűleg az orosz állások felé előrenyomuló ukrán csapatokra irányul, a polgári külvárosok helyett.

Az ukrán „Déli” Operatív Parancsnokság hangsúlyozta, hogy az orosz erők a Mikolajiv-Herszon határvonal mentén folytatnak hadműveleteket, hogy támadást indítsanak Mikolajiv ellen. Az orosz erők emellett Zaporizzsja, Mykolaiv, Dnyipropetrovszk megyékre és Kryvyi Rihre is tüzet nyitottak.


Figyelemre méltó még, hogy a fehérorosz védelmi minisztérium bejelentette a gyorsreagálású erők gyakorlatának második szakaszát, de továbbra sem valószínű, hogy Fehéroroszország csatlakozik az ukrajnai háborúhoz.

Körülbelül ennyi történt a hadszíntereken, és azt a következtetést vonhatjuk le az eseményekből, hogy rosszul áll az oroszok szénája, bár Ukrajna is hatalmas erőfeszítéseket tesz. Mindenesetre nagyobb összeget már nem tennék egy gyors orosz győzelemre.

A nap egyik igen érdekes híre azonban az, hogy az oroszok lopják a búzát és Szíriába viszik. Idézném az Ukrinform írását:

Az ukrajnai megszállt területeken ellopott gabonával megrakott orosz kereskedelmi hajót láttak a szíriai Latakia kikötőjében.

A CNN hajózási forrásokra, ukrán tisztviselőkre és a Maxar Technologies műholdfelvételeire hivatkozva a Matrosz Pozinyics ömlesztettáru-szállító hajóként azonosította a hajót.

A hajó április 27-én vetett horgonyt a Krím partjainál. Másnap Szevasztopol kikötőjében látták. Szevasztopolból indulva a Matrosz Pozinyics áthaladt a Boszporuszon, és az egyiptomi Alexandria kikötőjébe tartott. Egyiptomot figyelmeztették, hogy a gabona lopott, így a szállítmányt visszafordították. A Matrosz Poszinyics a libanoni főváros, Bejrút felé folytatta útját, ugyanezzel az eredménnyel. A Maxar Technologies szerint a szíriai Latakia kikötőjébe ment tovább.

A Matrosz Poszinyics az ukrán hatóságok szerint közel 30 000 tonna ukrán búzával volt megrakva. Egyébként egyike annak a három hajónak, amelyek a nyílt forrású kutatások és ukrán tisztviselők szerint részt vesznek a lopott gabona kereskedelmében.

Közben Dmytro Kuleba ukrán külügyminiszter élesen reagált.

Oroszország hármas bűncselekményt követett el: szétbombázta Szíriát, ideiglenesen megszállta Ukrajna egy részét, és jelenleg az ott ellopott ukrán gabonát árulja Szíriának. Szeretnék emlékeztetni mindenkit, aki részt vesz ebben a sötét üzletben, hogy a lopás még soha senkinek nem hozott szerencsét. Bárki, aki részt vesz az ellopott gabonánk eladásában, szállításában vagy vásárlásában, bűnrészes ebben a vétekben.”

Egyiptom és Libanon az ukrán diplomaták erőfeszítéseit követően elutasította az ellopott ukrán gabona megvásárlását.

Az ukrán külügyminisztérium hangsúlyozza, hogy az orosz megszállók már legalább 400-500 ezer tonna gabonát foglaltak le több mint 100 millió dollár értékben. A Szevasztopolból induló, gabonával megrakott hajók szinte mindegyike lopott ukrán árut szállít.”





Hogy az oroszoknak kiszolgáltatott Szíria végül megveszi-e a világlátott ukrán búzát, még kérdés – vagy nem az, mert próbálná csak nem megvenni – de az tény, hogy a Kremlnek most fontos ez a közel-keleti ország, ugyanis ott kezdtek zsoldostoborzásba. Az Insider kiváló, tényfeltáró írásban számol be ennek részleteiről „Donbásszt látni és meghalni” címmel.

Eszerint Sojgu védelmi miniszter valóban bejelentette több, mint egy hónappal ezelőtt, hogy tizenhatezer közel-keleti önkéntest toboroznak az ukrajnai háborúba, de eddig egyetlen szíriai ezredet sem láttak a harctereken. Pedig igaz, hogy a Kreml szíriaiakat toboroz, és a tönkrement ország népének nyomorát használja fel a nemzetközi támogatás törékeny illúziójának megteremtésére. Február elején olyan információk jelentek meg a közösségi oldalakon, hogy a Wagner-csoport szíriai zsoldosokat toboroz az ukrajnai háborúban való részvételre. Már jóval korábban folyamatosan jelentek meg hirdetések a Facebook különböző szíriai csoportjaiban, amelyekben olyan embereket kerestek, akik hajlandóak „orosz barátokkal” együtt dolgozni. A célpontok szokatlanok voltak: Hegyi-Karabah, Líbia, Mali, Közép-afrikai Köztársaság, sőt Venezuela.

A Wagner ajánlatai néhány hónapra szóltak havi 300 és 1000 dollár közötti fizetésekért. Hatalmas összegek ezek egy olyan országban, ahol az emberek több mint 90%-a a szegénységi küszöb alatt él, áram, tiszta víz vagy gáz nélkül. A szíriai média március elején tette közzé a toborzásról szóló hírt, de a nemzetközi közösség figyelmét az amerikai védelmi minisztérium kiadványa hívta fel rá.


Április 19-én a The Guardian egy névtelen forrásra hivatkozva azt állította, hogy már mintegy húszezer zsoldost szállítottak Ukrajnába. Erről megbízható bizonyíték soha nem került elő – bár ekkora tömeg szállítása aligha maradt volna észrevétlen. Ehhez körülbelül száz járatra lett volna szükség, amelyeket a nyílt forrásokból származó információk alapján nyomon lehetett volna követni. Ezt próbálták megtenni a nyomozók, akik március közepén viszont valóban felfedeztek ezer zsoldost, akiket Líbiából Oroszországba szállítottak légi úton.

Ne feledjük, hogy Szíria pusztulásának egyik következménye (amely pusztulásban azért Oroszország kulcsszerepet játszott) a szíriaiak mélységes elkeseredése, amit az orosz hatóságok ki is használtak. A valóságban a legtöbbjük reménytelen helyzetben lévő ember, akiket árucikké változtattak, hogy aztán a világ konfliktuszónáiba szállítsák őket. Ráadásul az orosz propaganda szerint a szíriaiak ideológiai okokból hajlandóak meghalni Oroszországért ebben a háborúban, bár erről szó sincs. A zsoldosok túlnyomó többsége olyan fiatal, iskolázatlan és kilátástalan körülmények között élő férfi, akik havi néhány száz vagy néhány ezer dollárért hajlandó kockáztatni az életét. Még az ígért minimális díjazás is több mint tízszerese a szíriai átlagfizetésnek. Ráadásul sok zsoldos azt reméli, hogy Ukrajnán keresztül juthat be az európai országokba.

Szíria nagyon sokszínű ország, és ez is közrejátszott a hosszúra nyúlt háborúban. A múltban Szíriában az összes etnikai és vallási közösség képviselői, szunnita és síita muszlimok, keresztények, palesztinok, örmények és drúzok, megtalálhatóak voltak a Wagner zsoldosok között. Oroszország a széttagolt szíriai politikai spektrum különböző végeiről származó zsoldosokat is alkalmaz. Az első jelentések az úgynevezett ukrajnai önkéntesek felkutatásával kapcsolatban arra utaltak, hogy a jelöltektől meglehetősen magas szintű tapasztalatot és lojalitást követelnek meg.


A lehetséges „önkénteseknek” azt is elmondták, hogy Oroszországban nem küldhetnek tapasztalatlan katonákat a frontra, ám a szíriaiak alkalmasak ezekre a szerepekre, mert jó tapasztalatuk van a városi hadviselésben. A leendő zsoldosokat a szíriai és orosz különleges szolgálatoknak át kell vizsgálniuk, majd az orosz fegyveres erők tisztjeinek parancsnoksága alatt kell kiképezni őket. A szíriai titkosszolgálatok tisztjei valójában közvetítők lettek az orosz kormány és a hadsereg, valamint a Wagner-egységek között.

Március elején fordult a kocka. Az orosz fél lejjebb adta az igényeit, már nem ragaszkodott a tapasztalt harcosok toborzásához, beérte kiképzetlen „emberanyaggal” is, csak sokan legyenek. A szíriai rezsim a pénzjutalmak mellett más módszereket is elkezdett felajánlani az úgynevezett „önkéntesek” motiválására, például közeli rokonok kiengedését a börtönből vagy közigazgatási bírságok elengedését. A toborzás azonban még így sem ment különösebben jól: ezért volt szükség a korábban toborzott, akkor Líbiában tartózkodó ezer szíriai zsoldos Oroszországba szállítására.

Ezek egy része viszont elégedetlen: attól tartanak, hogy nem kapják meg a pénzüket. Líbiában Haftar tábornoktól kaptak bért, de sem az orosz tisztek, sem a parancsnokaik nem tájékoztatták őket az ukrajnai fizetés feltételeiről. A zsoldosok másik része Líbiában még nem kapott pénzt (túl keveset voltak ott, ezek már a frissen toborzottak közül kerültek ki), de megígérték nekik, hogy ha Ukrajnába mennek, akkor megkapják a zsoldjukat.


Mindenesetre a toborzás most is folyik, ha tömegek nem is tódulnak az irodákba. Erre utal, hogy az információ, miszerint a Wagner mintegy ezer zsoldos Líbiából Oroszországba történő szállításával kezdte meg nemzetközi hadműveletét, három héttel azután érkezett, hogy megerősítették az Ukrajnába küldendő szíriaiak felbérléséről szóló híreket. Ez azt jelzi, hogy két hónap és a mesés fizetés ígérete nem volt elég ahhoz, hogy Szíriában olyan személyzetet találjanak, akik megfelelnek a megadott követelményeknek. Ezenkívül ez arra is utalhat, hogy ismeretlen akadályokba ütközött a zsoldosok háborús övezetbe való szállítása. És hát a török légteret is lezárták azóta az orosz repülőgépek elől.

A legtöbb forrás nem ért egyet a konkrét számadatokban, de a beígért 16 ezer emberről szó sem lehet. Túl korai azonban teljesen kizárni, hogy több száz szíriai zsoldos jelenjen meg Ukrajnában – különösen, ha a háború ugyanolyan hatalmas orosz veszteségekkel folytatódik, mint eddig.

Mit látunk? Azt, hogy a Kreml igyekszik minimalizálni az orosz etnikumú elesettek számát, mert ennek nagyon kellemetlen belpolitikai következményei lehetnek, így kerülnek a harctérre a szegényebb köztársaságok és régiók fiai. Kiket küldenek a frontra? Csecseneket (Groznijt is orosz fegyverek tették földdel egyenlővé), dagesztániakat, akiknek a halálozási arányszáma felülmúlja az összes többi nemzetiségét, burjátokat és most már importálják is a nyomor miatt zsoldosnak álló szíriaiakat.


A képlet egyszerű: a háború nyomort terem, a nyomor zsoldost, a zsoldos háborút és ez így folytatódik, míg a világ világ.

Vagy míg abba nem hagyják, ki nem szállnak ebből az ördögi körből.

Mert tulajdonképpen csak abbahagyni kéne. Ha nem lenne katonája, toporzékolhatna Sojgu Putyinnal együtt az ukrán határon, le sem sajnálnák őket. De van, mert gondoskodtak róla, előző háborúkban, hogy legyen rengeteg szegény ember, akinek nincs más választása: vagy éhen hal, vagy zsoldosnak áll.

Így masírozik végig a földtekén Nyomor tábornok az ő kifogyhatatlan, állandóan újratermelődő, halhatatlan seregével.

Külön bugyor jár majd a Pokolban az állami vezetőknek, külön üst, külön szurok, én mondom.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!