Szele Tamás: Moszkva, lángok, rakéták

Oroszország Ukrajna elleni inváziójának ötvenedik napját írjuk, a harcok nem csitulnak, és mindenki a maga győzelmét dobolja, tehát jó füle kell legyen annak, aki a sok dicsőség alapján meg akarja tudni a veszteségek mértékét is.

Ma a homályos mariupoli eseményekkel és a „Moszkva” rakétacirkáló sorsával foglalkozunk, mely egészen pontosan oda ment, ahová a Kígyó-sziget védői küldték (egyúttal eloszlatok néhány tévhitet az ottani incidenssel kapcsolatban). De előbb lássuk a kisebb, aktuális híreket.

Kezdjük egy olyannal, amibe nem hal bele senki, meg sem rokkan tőle, de igen kellemetlen. Az amerikai Monotype cég, amely a Times New Roman, Arial, Verdana, Tahoma és Helvetica betűtípusok jogait birtokolja, letiltotta a hozzáférést a könyvtárához a honlapján az orosz felhasználók számára – jelentette a Vedomosztyi. A Monotype honlapja elérhető Oroszországban, de amikor a felhasználó megpróbálja megnyitni a betűtípus-katalógus oldalát, egy tiltó üzenetet lát. Az újság megjegyzi, hogy a VPN-szolgáltatások használatával a betűtípusok elérhetők. A Monotype-tól még nem érkezett észrevétel.

Ennek azért volt előzménye: mikor 2014-ben szankciókat vezettek be Oroszországgal szemben az ukrajnai válságba való beavatkozása miatt, a Monotype állítólag megtagadta az engedélyt betűtípusainak használatára egyes orosz szervezetek, például az orosz védelmi minisztérium szoftverfejlesztői számára.

Az orosz katonaság arra kényszeríti Mariupol lakóit, hogy fehér szalagot viseljenek – közölte Petro Andriuscsenko, a város polgármesterének tanácsadója.




Andriuscsenko szerint az oroszok így használják a civileket „csalinak” az ukrán mesterlövészek számára. A fehér szalag használata Bucsában is kötelező volt a civilek számára, sokuknak pont azzal kötözték hátra a kezét kivégzésük előtt, pedig hát – a fehér vagy vörös szalag az orosz katonai erők jelzése, az ukránok sárgát használnak. (Nem mellesleg: van abban valami csodálatos, hogy világszerte hatalmas összegeket fordítanak a tökéletes álcaruha kifejlesztésére, és amikor kitör egy valódi háború, a katonák színes rongyokat kötöznek magukra, hogy ne a saját alakulataik ellen harcoljanak…) Mindenesetre ez különösen aljas dolog: a civil lakosságot tulajdonképpen az értük harcolókkal akarják legyilkoltatni.

Ellenben az ukrán oldal sem bánik kesztyűs kézzel a megszálló erőkkel. Az ukrán katonai hírszerzés szerint március 20. és április 12. között 70 orosz katonát (köztük csecsenföldi harcosokat) öltek meg éjszakai járőrözés közben Melitopolban – közölte az ukrán védelmi minisztérium fő hírszerzési igazgatósága.

Az éjszakai járőrök halálának oka a kijárási tilalom alatt szúrt és lőtt sebek voltak. Az elesettek pontos számáról és a haláleset körülményeiről szóló információkat a megszálló kormányzat gondosan elhallgatja. Információk szerint ez az ukrán ellenállási mozgalom munkájának eredménye Melitopolban.”

Melitopol különösen ragaszkodik Ukrajnához, ott volt az első tüntetés is megszállt területen az invázió ellen: akkor még fegyvertelenül demonstráltak és az orosz egységek legelőször el is szaladtak a tüntetők elől, mert nem akartak közéjük lőni. Most már valószínűleg akarnak.

Több mint 100 civilt öltek meg a szumi régió megszállása során

Ezt a területi közigazgatás vezetője, Dmytro Zsivickij jelentette ki. Szerinte a halottak száma nőni fog, mivel minden nap új holttesteket találnak – összekötözött kézzel, kínzás jeleivel és fejlövésekkel.

Sok olyan polgár van, akinek a sorsáról egyáltalán nem tudunk semmit. Az utakon, az erdőkben szétlőtt autókat találtak, de hogy mi történt az ezekben az autókban ülő emberekkel, azt nem tudjuk” – mondta Zsivickij.

Egy orosz szerződéses katonát elbocsátottak a szolgálatból, mivel nem teljesítette a szerződésében foglaltakat: megtagadta az ukrajnai háborúban való részvételt. Erről Maxim Grebenyuk ügyvéd számolt be.

A katona azért nem volt hajlandó részt venni a háborúban, mert hét hónapot töltött „üzleti úton” Szíriában, és rehabilitációs szabadságra számított. De miután visszatért Oroszországba, mondta Grebenyuk, a katonatiszt úgy döntött, hogy elküldi őt egy „különleges katonai műveletre” Ukrajnába.

A leszereléskor a Dagesztánban állomásozó 136. önálló gárdista gépesített lövészdandár személyzeti főnöke egy nem szabályos bélyegzőt helyezett el a katona szolgálati igazolványán. A szöveg így szólt:

Hajlamos az árulásra, hazugságra és megtévesztésre; megtagadta a részvételt egy különleges katonai műveletben az LNK, a DNK és Ukrajna területén.”




Ezzel szemben az orosz védelmi minisztérium hamisnak minősítette ezt az információt – azon csodálkoztam volna, ha elismerik – és azt állítják, hogy ilyen bélyegzők nem léteznek az Orosz Fegyveres Erőkhöz kapcsolódó hivatalos szerveknél. Ami egyben feltételezi, hogy a több, mint fél évet Szíriában „üzleti úton harcoló” szerződéses katona előre megfontolt szándékkal elballagott egy iparoshoz, csináltatott egy ilyen bélyegzőt, és odastemplizte az irataira, pusztán azért, hogy befeketítse az orosz haderőt, melynek egyébként tagja volt és eredetileg nem is leszerelni akart, hanem csak pihenni egy kicsit a véres „üzleti út” végén.

Többet még lehetne mondani, nagyon mást nem – akkor lássuk, mi történt Mariupolban? Mert nem igazán érthető. A Meduza külön írásban próbálta megfejteni a rejtélyt, ami közben kommunikációs konfliktussá nőtte ki magát: az orosz védelmi minisztérium diadalként ünnepli azt, hogy 36-os tengerészgyalogosok „megadták magukat”, az ukrán fél meg váltig azt állítja, hogy szó nem volt megadásról, áttörtek az Azov ezredhez. Mivel pedig a kettő egyszerre nem lehet igaz (csak valahogy mégis az), járjuk körül a kérdést.

Április 11-én a 36. ukrán tengerészgyalogos brigád Facebook-oldalán megjelent egy üzenet, amely szerint a brigád erőforrásai a végéhez közelednek, és a tengerészgyalogosok „az utolsó csata” előtt állnak. A katonai témákra szakosodott Novinarnya kiadvány szerint ez nem a katonai egység hivatalos álláspontja, hanem a dandár egyik vezető tisztjének szövege, aki április 11-én – miután „nem tudott kapcsolatba lépni” feletteseivel – kérte a közzétételét. Az biztos, hogy nagyon csehül állhattak, csoda, hogy addig is kitartottak.


Akkor lássuk az orosz verziót:

Az orosz állítások szerint az ukrán 36. tengerészgyalogos dandár helyzetéről az a hír járja, hogy mintegy ezren megadták magukat, amit megelőzött a dandár azon kísérlete, hogy áttörést kíséreljen meg északra, az ukrán erők felé; e kísérlet következtében állítólag sok katona meghalt.”

Április 12-én Andrej Rudenko, a VGTRK tudósítója Mariupolból „mintegy 1500 fő” blokkolt áttörési kísérletét jelentette be: „Az ukrán katonaság egy része megsemmisült, néhányan megadták magukat”. Kollégája, Oleksandr Sladkov még aznap este azt írta, hogy „megfigyelte”, amint „ezer tengerészgyalogos” megadja magát, és a posztot fényes nappal készült fotókkal kísérte. Mindenesetre az orosz védelmi minisztérium hivatalos verziója szerint a 36. dandár 1026 katonája adta meg magát.

Az ukrán változatban szó sincs ilyesmiről: aszerint a tengerészgyalogosok egy részét elfogták, mások sikeresen csatlakoztak az Azovhoz. Ez azért valószínűbbnek hangzik, bár eleinte nem ezt mondták. Olekszij Aresztovics, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója április 13-án reggel még úgy tudta, hogy egy „nehéz és nagyon kockázatos” manőver eredményeként az Azov „jelentős erősítéseket kapott”, a 36. dandár „elkerülte a részleges vereséget”, és „a város védői, immár együttesen, komolyan megerősítették védelmi területüket”. Április 13-án este a mariupoli Azov ezred bejelentette az ukrán harcosok két csoportjának egyesülését, és közös videoüzenetet tett közzé parancsnoka, Denis Prokopenko és a 36. dandár egyik parancsnoka, Szerhij Volyna őrnagy. Prokopenko egyébként megerősítette a katonaság egy részének önkéntes megadásáról szóló információkat is, sürgetve, hogy ne dicsőítsük ezeket az embereket, akik szerinte a „szégyen útját” választották.


Akkor világos: volt, aki átjutott, volt, aki nem. Most térhetünk rá a fekete-tengeri orosz flotta zászlóshajójának, a Moszkva rakétafregattnak különös esetére, melyet – talán nem is kell mondanom – szintén teljesen másként látnak Kijevben és Moszkvában. Odáig mindkét fél egyetért, hogy április 13-án este tűz ütött ki a Moszkva orosz rakétacirkáló, az orosz Fekete-tengeri Flotta zászlóshajója fedélzetén.

Az ukrán média és politikusok szerint a cirkálót két ukrán fejlesztésű Neptun rakéta találta el. Az orosz védelmi minisztérium viszont közölte, hogy a cirkálón „tűz ütött ki”, amelynek következtében lőszerek robbantak fel. A védelmi minisztérium nem nevezte meg a tűz okát, csak annyit mondott, hogy „megállapítás alatt áll”.

Hát, felszínes ismereteim szerint a Neptun egészen komoly tüzeket képes okozni találat esetén a hajók lőszerraktárában, szóval ezt a lehetőséget sem zárnám ki, bár Moszkva „két, tiltott helyen dohányzó matrózt” is emleget. Mindenesetre a két tiltott helyen dohányzó matróz moszkvai idő szerint este kilenckor csapódott be a rakétafregattba, hatalmas tüzet okozva. Ukrán hírszerzési források és az odesszai regionális katonai közigazgatás (OVA) képviselői később azt mondták, hogy még ha sikerül is eloltani a cirkálót, „a következő egy évben nem lesz harcképes”.

Sikerült, az orosz minisztérium azt közölte, hogy „a cirkáló fedélzetén keletkezett tűz a lőszerek detonációját okozta. A hajó súlyos károkat szenvedett. A legénységet teljes mértékben evakuálták.” Majd ma reggel jelezték:

A Moszkva cirkálón keletkezett tűz forrását lokalizálták, és a lőszerrobbanások megszűntek. A Moszkva cirkáló továbbra is úszóképes, és a kikötőbe kell vontatni. A Moszkva fő rakétafegyverzete a védelmi minisztérium jelentése szerint nem sérült meg.”





A védelmi minisztérium nem részletezi, hogy a balesetnek voltak-e sebesültjei vagy halálos áldozatai. A hajó fedélzetén összesen 680 főnyi személyzet tartózkodhatott. Ugyanakkor az orosz média különböző időpontokban arról számolt be, hogy a cirkáló legénysége vagy 416 vagy 510 főből állt.

Az ukrán hadsereg a cikk megjelenésekor hivatalosan nem kommentálta a cirkálóval kialakult helyzetet. Az ukrán fegyveres erők vezérkarának reggeli összefoglalója nem említi sem a Moszkvát sem más orosz hadihajót.

Most jön az érdekes rész: hol érték a tiltott helyen dohányzók a Moszkvát, a Fekete-tenger mely részén? Az Ukrajinszka Pravda forrásai szerint a cirkáló körülbelül „20 tengeri mérföldre a Kígyó-szigettől” gyulladt ki, ahol akkor erős vihar volt. Ennek azért van fontossága, mert pont a Moszkva volt az az orosz flottaegység, amelyet a Kígyó-sziget védői elküldtek a faszba, miért is tüzet nyitott rájuk.


Akkor itt engedtessék meg nekem egy zárójel. Mint a 36-os tengerészgyalogosok esetében is láthattuk, a valóság többnyire nem fekete-fehér, nem fej vagy írás az élet, a Kígyó-sziget védőiről is radikálisan eltérnek a vélemények. Eleinte úgy tudtuk, hogy mind elestek, mert megszakadt velük a kommunikáció, ami egy ilyen kicsiny helyőrség és egy ennyire erős flottaegység konfliktusa esetén valószínű is volt. Később kiderült, hogy bár a helyőrség egy része elesett, más része fogságba került, sőt, már ki is cserélték őket orosz hadifoglyokért, mi több, a kitüntetésüket is megkapták. Meg is érdemelték. A Kreml-párti közönség azonban azt kiabálja, hogy „nem is haltak meg, hazugság az egész”, a Kijev-barátok fanatikusabb része arra esküszik, hogy „mind elestek” – pedig hát a valóság az, hogy sokan elestek, mások meg nem. Kicsit sem von le az érdemeikből, hogy életben maradtak: akkor is derék, bátor dolog volt egy ekkora hadihajót elküldeni a faszba.

A Moszkva amúgy is egy jelképes hajó. 1976-ban kezdték építeni, hét évvel később állt szolgálatba és eredetileg Szlavának hívták. A szovjet rakétacirkáló-projekt vezető hajója lett, amelynek fő feladata az ellenséges felszíni hajók hajó elleni rakétákkal való támadása volt. Részévé vált a történelemnek: George H. W. Bush amerikai és Mihail Gorbacsov máltai csúcstalálkozóján ez a hajó volt a szovjet delegáció szálláshelye (míg az amerikai delegáció szállása a Belknap rakétacirkálón lakott). A hajót többször meglátogatta Vlagyimir Putyin orosz elnök más országok vezetőivel együtt. Putyin például 2000-ben és 2001-ben, szevasztopoli látogatásai során Leonyid Kucsma ukrán elnökkel együtt lépett a fedélzetre. A Moszkva 2008-ban részt vett a dél-oszétiai fegyveres konfliktusban, 2015-2016-ban pedig a cirkáló tengeri irányból nyújtott légi fedezetet a szíriai orosz Hmeimim légibázisnak.


Szóval ennek a rakétacirkálónak története, sőt, történelme van. Esetleg volt, ha nem sikerül kijavítani. Mekkora veszteséget jelent, hogy kimarad a harcokból? Akkorát, amekkorát az orosz flotta még nem szenvedett ebben a háborúban, de tán a második világháború óta sem. Egy hajót már vesztettek, épp egy hónappal korábban, március 13-án, a Vaszilij Bikovot, de az egy kis járőrhajó volt, 32 fős legénységgel, a Moszkva ezzel szemben egy úszó óriás. Lássuk a műszaki adatait!

Hossza: 186,5 m

Szélessége: 20,8 m

Merülése: 7,6 m

Hajtóműve: 4 db gázturbina, 2 hajócsavar, 2 db segédturbina

Teljesítménye: 90 000 kW (121 ezer LE)

Sebessége: 32 csomó (59 km/h)

Hatótávolsága: 19 000 km

Fegyverzete:

1 db 130 mm-es kétcsövű AK–130 tüzérségi komplexum
6 db hatcsövű 30 mm-es AK–630 csöves légvédelmi rendszer
16 db P–1000 Vulkan robotrepülőgép-indító
8 db Fort légvédelmi rendszer (egyenként 8 db SZ–300F rakétával)
2 db Osza–M légvédelmirakéta-indító
2 db RBU–6000 mélységibomba-vető

A Moszkva bizony nem véletlenül lett zászlóshajó, és annak is komoly a propagandaértéke, hogy elsőként az orosz fekete-tengeri flotta legnagyobb, legerősebb egységét tették harcképtelenné (ha a járőrhajót nem számítjuk). Olyan a Kremlnek a Moszkva elvesztése, mint a Harmadik Birodalomnak a Bismarcké volt: a hatalom egyik jelképe lett oda, nem csak a tűzerő.


És ez még csak a kezdet, ezt kiforratlan, saját fejlesztésű Neptun rakétákkal érték el (vagy tiltott helyen dohányzó tengerészekkel, akinek úgy jobban tetszik), ha megérkeznek a Nagy-Britannia által ígért Harpoon-ütegek, az orosz flotta nem is álmodhat arról, hogy az ukrán partokhoz 150-280 kilométernél közelebb menjen, ami azt jelentené, hogy újra működnének a kikötők, megindulna a gabonaexport és a fél világ megmenekülne az éhínségtől. Szóval: tessék sietni azokkal a Harpoonokkal.

Ma ennyi újat lehetett mondani.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!