Szele Tamás: Mariupol és a Káoszgép főmérnöke

Arra ma nem panaszkodhatunk, hogy Oroszország inváziója Ukrajnában eseménytelenül zajlana. Kapkodja a fejét a krónikás, röpködnek az egymásnak ellentmondó információk, nehéz kiszűrni belőlük az igazságot – és egymást követik a letartóztatások Kijevben is, Moszkvában is, nagy halak kerültek horogra mindkét oldalon.

Ma elsősorban Mariupol ostromával és más harci cselekményekkel foglalkozunk, aztán elővesszük Medvedcsuk mester letartóztatását, és a végére hagyjuk a csemegét: Moszkvában lecsukták ugyanis a legendás Vlagyiszlav Szurkovot, aki nagy mértékben felelős a világ jelenlegi, szánalmas állapotáért, bár valószínűleg nem emiatt került rács mögé.

Akkor lássuk, mi történt Mariupolban. Tegnap még két nagyobb egység védekezett a városban, a 36. (Belinszkij ellentengernagyról elnevezett) tengerészgyalogos dandár az Iljicska gyár és az Azov ezred az Azovstal gyár területén. Hogy mi történt, nehéz kideríteni, de már csak az Azovstal védekezik, azonban túl egyszerű volna azt állítani, hogy a 36-os tengerészgyalogosokat egyszerűen legyőzték az orosz erők. Ellenben ők sem győztek, szóval lássuk csak a híreket! Mit ír a Meduza?

Igor Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium szóvivője egy reggeli sajtótájékoztató során elmondta, hogy a Mariupolban állomásozó 36. tengerészgyalogos dandár 1026 ukrán katonája „önként letette a fegyvert és megadta magát”. A feladott katonák között 162 tiszt van, mondta Konashenkov.

A 36. tengerészgyalogos dandár százötvenegy sebesült ukrán katonáját a helyszínen elsődleges orvosi ellátásban részesítették, majd mindannyiukat a mariupoli városi kórházba szállították kezelésre.

Az orosz távirati csatornákon korábban jelentek meg jelentések arról, hogy a 36. tengerészgyalogos dandár katonái megadták magukat. Ezt Ramzan Kadirov csecsen vezető is bejelentette április 12-én este.

Ugyanakkor az ukrán média április 12-én arról számolt be, hogy a 36. független tengerészgyalogos dandár egy egységének sikerült kitörnie a bekerítésből és csatlakozni az Azov ezredhez.

Április 11-én az ukrán haditengerészet 36. független tengerészgyalogos dandárjának Facebook-oldalán megjelent egy lőszerhiányról szóló üzenet. Április 10-én az ezred parancsnokhelyettesének, Szvjatoszlav Palamárnak a videója jelent meg az Azov ezred Twitter-fiókján, amelyben azt írta, hogy az egység már több mint két hete nem tartja a kapcsolatot az ukrán politikai vezetéssel.

Április 12-én Mihail Podoljak, az ukrán elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója azt tweetelte, hogy a Mariupolban maradt katonaság valóban ellátási problémákkal küzd. „Az elnök és a fegyveres erők vezetése mindent megtesz, ami lehetséges (és lehetetlen), hogy megoldást találjon és segítsen katonáinknak” – mondta Podoljak.”




Ehhez a TASZSZ csak annyit tett hozzá, hogy a 162 tiszt közül 47 hölgy. Hát, akkor ez a helyzet, sóhajtaná rosszkedvűen az ember, de az UNIAN csavar egyet a dolgon: náluk Olekszij Aresztovics, Zelenszkij hivatalának vezető tanácsadója győzelemről beszél. 

Arestovich beszámol a sikeres mariupoli különleges műveletről és részleteket árul el.

Az elnöki hivatal vezetőjének tanácsadója, Olekszij Arestovics elmondta, hogy az orosz megszállók által körülzárt Mariupolban a 36. tengerészgyalogos dandár egységei egy bonyolult és nagyon kockázatos manőverrel áttörtek az Azov-ezredhez.

Az „Azov” jelentős erősítést kapott;

A 36. dandár elkerülte a részleges szétzúzást, és további komoly lehetőségeket kapott, sőt, második esélyt kapott;

a város védői, most már együtt, komolyan megerősítették védelmi területüket.

Arestovich szerint a mariupoli védelmi rendszer az egységek egyesítésének eredményeként nőtt és erősödött meg.

Ez történik, ha a tisztek nem veszítik el a fejüket, és szilárdan kézben tartják a csapatokat. Ne veszítsük el mi sem. A hadsereg tudja, mit csinál” – írta.”




Mármost ezt Aresztovics két órával ezelőtt közölte a Facebook-oldalán, ez lenne a legfrissebb hír? Hírnek hír ugyan, de nem olyan friss, ugyanis már tegnap, 15:15-kor közölte a Presztupnosztyi.net című hírportál.

Akkor most már végképp nem lehet tudni, mi történik, nekem az a véleményem, hogy elfogyott a 36-osok lőszere és míg a dandár egyik része megadta magát, a másik részének sikerült átszöknie az Azovstal gyárba. De ez is csak egy hipotézis. Bonyolítja a helyzetet kedvenc katonakomikusunknak, Ramzan Kadirovnak a tevékenysége (az mindenképpen komikus, hogy katonásdit játszik), ő ugyanis március 11. óta tegnap a huszonhatodik alkalommal jelentette be, hogy Mariupol perceken belül elesik. Viszont mellékelt egy videót, amin szerintem ugyan nem valódi harci helyzetet látunk, csak annak eljátszását, de mégis bemutatja a harcok jellegét, hangulatát, talán az Iljicska gyárban vehették fel, direkt neki.

A Poltavai terület hatóságai két rakétatámadásról számoltak be Mirhorod város infrastruktúrája ellen – jelentette a Hromadske hírügynökség. A károkra és az áldozatokra vonatkozó adatok tisztázása folyamatban van. A város neve merengésre készteti az embert: Mirhorod ugyanis „Békevárost” jelent.

Harkiv és Zaporizzsja régiókban folytatódnak a polgári infrastruktúra elleni rakétatámadások.

Oroszország is aktív légi felderítést folytat.

Az orosz fegyveres erők továbbra is toboroznak önkénteseket. Így a leningrádi régióban egy 400 fős, harci tapasztalattal rendelkező katonából álló zászlóalj alakult.

Az orosz fegyveres erők úgynevezett „népi milícia”-egységeket hoznak létre egyes megszállt területeken.

Február 24. óta legalább 20 újságírót öltek meg Ukrajnában – közölte az Ukrán Újságírók Országos Szövetsége.

Ezek csak azok az újságírók, akiknek a halálát az ország főügyészsége megerősítette.

Több újságíróval már napok óta nem tartják a kapcsolatot, és nem tudni, mi történt velük.

Dnyipro hatóságai bejelentették: 1500 orosz katona holtteste fekszik a városi hullaházakban

A város alpolgármestere, Mykhaylo Lysenko azt mondta, hogy „senki sem akarja elvinni őket”.

Reméljük, hogy néhány orosz anya el tud majd jönni, és elviszik a fiaikat, akiket felneveltek. Már négy hűtőszekrényünk van tele orosz katonák holttestével. Bárhogyan is álljon a dolog, ezek akkor is valakinek a gyermekei. Az édesanyjuk nevelte fel őket, szerették őket, szeptember elsején iskolába vitték őket. Mindent mi fogunk megszervezni, legalább a fiaik holttestét hadd vigyék el.”





Érzek némi mentalitásbeli különbséget a két hadviselő fél között: az orosz erők nem küszködnek kulturális-civilizációs-humanitárius gátlásokkal, ha tömegsírra van szükségük.

Egy cinikus hír erejéig még térjünk vissza Mariupolba: a város polgármesterének tanácsadója, Petro Andrjuscsenko közölte, hogy Oroszország május 9-én felvonulást kíván tartani a városban. Mariupol önjelölt „polgármestere”, Ivascsenko parancsot kapott arra, hogy a május 9-i felvonulás biztosítása érdekében a város központi kerületének egy részét megtisztítsa a romoktól és az áldozatok holttesteitől. Az adatok egész sorából ítélve az oroszok azt tervezik, hogy május 9-én „díszfelvonulást” tartanak Mariupolban, amennyiben a „különleges művelet” sikeres lesz.

Néhány csapatszállítóra való elesett orosz katonát is felvonultathatnának, a diadalmenet fényét emelendő.

Ellenben a fogságba esett tengerészgyalogosok számára lehet, hogy van remény: elfogták ugyanis a negyvennyolc napja szökésben lévő Viktor Medvedcsukot, az oroszbarát Ellenzéki Platform – Az Életért párt vezetőjét, akit Putyin egy kijevi bábkormány vezetőjének szánt volna. Ezt Zelenszkij elnök jelentette be, és ugyanakkor azt javasolta, hogy Oroszország cserélje ki a fogva tartott Medvedcsukot fogságba esett ukrán katonákra. Reméljük, a Kreml most alkukészebb lesz, mint Sztálin fia esetében, amikor ugyanis a németek elfogták Jakov Dzsugasvili hadnagyot, felajánlották Sztálinnak, hogy kicserélheti – Paulus tábornagyért. Sztálin csak annyit válaszolt:

Nem fogok egy tábornagyot adni egy hadnagyért”





A másik tegnapi letartóztatás sokkal érdekesebb ennél, ugyanis Medvedcsuk esete végső soron érthető: elfogtak egy áruló politikust és most ki akarják cserélni hadifoglyokra. De mi történhetett Szurkov esetében? A hír annyit mond:

Ilja Ponomarjov, az Állami Duma volt képviselője közölte, hogy Oroszországban letartóztatták Vlagyiszlav Szurkovot, Vlagyimir Putyin volt tanácsadóját. Ponomarjov megjegyezte, hogy most házi őrizetben van.

Vlagyiszlav Szurkov házi őrizetben van. A Donbasszban 2014 óta folyó sikkasztások ügyében most folyik a nyomozás” – idézte Ponomarjov a forrásait.

Hozzátette, hogy bár Putyin 2020-ban kirúgta Szurkovot, a volt orosz elnöki tanácsadó még mindig az az ember, aki érti a valós helyzetet az úgynevezett L/DNR-ben. Még mindig vannak ott kapcsolatai.

Szurkov mindig is elég közel állt Kadirovhoz, és nyilvánvaló, hogy a csecsen vezető sok mindent nem maga talál ki, hanem Vlagyiszlav Jurjevics előírásait követi” – írja Ponomarjov az őrizetbe vétel másik valószínű okáról is.”





Hát ez bizony távolról sem lehetetlen, ugyanis Szurkov csecsen apától és orosz anyától származik, azért használja az édesanyja vezetéknevét, mert a kétezres évek elején a sajátja elég rosszul hangzott moszkvai körökben. Eredetileg ugyanis Dudajevnek hívták. Szurkov nem akárki, nagyon nem egy átlagos, korrupt orosz politikus: ő Darth Vader Putyin mögött, ő a Sötét Géniusz, igazából ő találta ki a putyinista rezsimet. Messze kulturáltabb és veszélyesebb figura, mint akár Jevgenyij Prigozsin, aki azért szintén világméretű gazember. Szurkov eredetileg sok mindennek készült, például színházi rendezőnek, mégis közgazdászdiplomája van, de szolgált a GRU-nál is állítólag, volt banki alkalmazott és Hodorkovszkij testőre, sok nyelven beszél, igen művelt, kedvenc költője Allen Ginsberg, és mikor egy interjúban megkérdezték, hogy igazából mivel foglalkozik, azt válaszolta:

A Kremlben és a kormányban hozzám tartozik az ideológia, a média, a politikai pártok, a vallás, az innováció, a modernizáció, a külpolitikai kapcsolatok és… a modern művészet.”

Szerintem kizárólag a vlagyivosztoki önkéntes tűzoltók zenekara nem tartozott hozzá, az is csak azért, mert az művészet ugyan, de nem modern. Szurkovot Jelcintől örökölte Putyin: 1999-ben lett az elnöki adminisztráció helyettes vezetője, állítólag komoly szerepe volt abban, hogy a posztjáról a nyilvánosság számára váratlanul, szilveszterkor lemondó Jelcint békésen, belháború nélkül követhette ideiglenes elnökként Vlagyimir Putyin, aki előtte alig másfél évvel a viszonylagos ismeretlenségből az KGB-utód FSZB elnöke lett, majd 1999 augusztusában megkapta a kormányfői posztot. Jelcin lemondása után alig három hónappal Putyin magabiztosan megnyerte az elnökválasztást – ebben a megindított második csecsen háború mellett szerepet játszott a tanácsaival Szurkov és a tévéjével Berezovszkij. Végső soron Putyint Szurkov „csinálta meg”, a putyinista ideológiát pedig mindenképpen neki „köszönhetjük”.


Ezt a politikai rendszert ő „szuverén demokráciának” nevezte és az egyik fő tulajdonsága a bizonytalanság. Az a lényege, hogy semmi se legyen biztos, semmi se legyen tény, minden legyen annak függvénye, hogy minek hiszik. Bárki bármikor lehet liliomos szűz, ezüst páncélos Grál-lovag, emberevő sátánista vagy gyilkos útonálló, ugyanis semmi sem állandó, nincsenek tények, nincs bizonyosság, csak vélemény és hit van. A polgárok, a propaganda információáradatának befogadói ne mérlegeljenek, hanem fogadják el, amit kapnak: nyilván azt fogják elfogadni, amit többször hallanak egybehangzóan. A rendszer lényeges eleme a Káoszgép ami összevissza, értelmezhetetlen, szenzációs, elbizonytalanító tartalmakat, álhíreket ont magából, így aztán az olvasó belefárad a bonyolult igazság fáradságos keresésébe, és elfogadja a koherensen fogalmazó média hazugságait, ugyanis azokat legalább érti.

A Káoszgép őrülten kavargó világában pedig egyetlen biztos pont van, ami nem változik, ami viszonyítási alap lehet minden máshoz: Putyin elnök.


Tulajdonképpen ez a második nagy iskolája a tömegmanipulációnak az utóbbi száz évben, illetve a harmadik: Goebbels a vezérkultusz és a nemzetvesztő veszély hazug sulykolására alapozta a magáét, ahogy Sztálin emberei is, Finkelstein az ellenfél totális megrágalmazására, Szurkov pedig viharos örvényekbe dobja az alanyát, aztán mentőövet mutat neki, amin Putyin neve áll. Nem dobja oda azt a mentőövet, ugyanis nem a kimentés a cél, hanem az alany benntartása a kavargó árban, de úgy, hogy higgyen benne: egyedül Putyin segíthet rajta, egyedül ő a stabilitás. Marionett-színház ez, amiben a néző a bábu, őt mozgatják, ő lóg a zsinórok végén.

Szurkov három éve már megírta, hogy ebben a világban a demokrácia illúzió, Oroszország pedig, amelyben új típusú állam van kialakulóban, az évszázad végéig a putyinizmus útján fog fejlődni. Amit még majd meglátunk: a jelen háború épp ennek a pokoli rendszernek a próbaköve, ha ezt kibírja, sok mást is kibír.

Nos, ezt a Szurkovot tartóztatták most le, egyes források szerint házi őrizetben van, mások úgy tudják: a lefortovói börtönben, Beszeda tábornok mellett. Putyin most dönti ki rendszerének legerősebb tartópilléreit, egyiket a másik után. Kérdés, hogy egyedül mire megy majd.

És még csak nem is ez a modern orosz történelem legérdekesebb pillanata. Az majd később következik, mikor megszületik az ítéletük, és találkoznak a pokrovszki börtönben – Navalnijjal.

Na, azt a pillanatot kéne megörökíteni.

Mára ennyi hír jutott, holnap folytatjuk.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!