Szele Tamás: Kiszera méra bávatag Ukrajnában

Nyugalom, az Ukrajna elleni orosz invázió zavartalanul folyik tovább, nem tört ki váratlanul a béke és nem leng be mindent az orosz–ukrán baráti testvériség szelleme, pedig a tegnapi tárgyalások után sokan vártak valami ilyesmit.

Harcok voltak, vannak, lesznek, és míg zajlanak, politológusok vitatkoznak külügyérekkel a háború ködében a szavak jelentéséről.

Mert ebben a háborúban semmi sem az, ami. Az orosz csapatok felvonulása „hadgyakorlat” volt, a támadás még véletlenül sem háború, hanem „különleges hadművelet”, specoperacija, a tegnapi megegyezés meg sem nem visszavonulásról, sem nem tűzszünetről szólt, hanem „deeszkalációról”. Ráadásul mindkét félnek megvan a saját változata arról, mit jelentenek ezek a szavak, és még véletlenül sem értenek egyet. Szóval, egyelőre csak a káosz és a homály növekszik.

Vegyük például Medinszkij értelmezését, aki az orosz tárgyaló delegáció vezetője, tehát elsősorban neki kéne tudnia, miről folyik az alku. Azt nyilatkozta a TASZSZ-nak, miszerint:

Kijev javaslatai az első kifejezetten megfogalmazott elmozdulást jelentik a kompromisszum felé.

Amikor a gesztust láttuk, két nagy kölcsönös lépést is megfogalmaztunk. Az első a fokozatos katonai de-eszkalációra vonatkozik két irányban – a kijevi és a csernigovi irányban. Ez nem tűzszünet, de az a szándékunk, hogy legalább ezeken az irányokon fokozatosan eljussunk a konfliktus de-eszkalációjához” – húzta alá.

Medinszkij hozzátette, hogy az orosz vezérkar rövidesen bejelenti, mit jelent majd pontosan a konfliktus lassítása vagy deeszkalációja a két irányban.” (TASZSZ)




A másik lépés az volt, hogy nem zárkóznak el a békekötés után – de csak utána! – az elnöki szintű találkozótól. Mondjuk nem értem, hogy akkor már minek találkozni, de térjünk vissza az első lépéshez, a deeszkalációhoz, amiről ezek szerint maga Medinszkij se tudja, mi fán terem, ki fia-borja, a vezérkarnak kell majd eldönteni a kérdést.

És mit mondott erről Zelenszkij?

Volodimir Zelenszkij ukrán elnök videóbeszédet mondott a 34. nap eredményeiről. Ebben kommentálta az Oroszország és Ukrajna közötti béketárgyalások március 29-én Isztambulban tartott újabb fordulójának eredményét. (…) Ukrajna szuverenitását és területi integritását garantálni kell. Nem lehet és nem is lesz semmilyen kompromisszum a szuverenitás és a területi integritás tekintetében.

Az isztambuli találkozót követően Ukrajna számos javaslatot tett az Oroszországgal kötendő békeszerződésre vonatkozóan. Kijev azt javasolja Moszkvának, hogy 15 éven keresztül folytasson kétoldalú tárgyalásokat a Krím és Szevasztopol státuszáról, miközben nem használ fegyveres erőket a konfliktus megoldására. A donbásszi kérdést a két ország elnöke külön napirendi pontként fogja megvitatni.

Ukrajna azt is kifejezte, hogy kész feladni a NATO-hoz és más szövetségekhez való csatlakozás gondolatát a biztonsági garanciákért cserébe. Az ukrán delegáció ugyanakkor hangsúlyozta, hogy Kijev csak az 1991-es határokat ismeri el.

Az orosz fél a maga részéről az isztambuli találkozót követően bejelentette, hogy drasztikusan csökkenti katonai tevékenységét Kijev és Csernyihiv irányában.” (Meduza.io)




Ez legalább érthető álláspont, bár még mindig kissé távol áll a valóság nevű dologtól: az orosz fél ugyan bejelentette a katonai tevékenység radikális csökkentését, de mintha valami más zajlana. Kijevet ugyan ma éjjel nem érte találat, Csernyihivet annál inkább, az ukrán vezérkarnak az az álláspontja, hogy az egész csak megtévesztés – mert tényleg mozognak egyes orosz csapatok – de inkább egységek rotálása történik, nem a katonai erők tényleges visszavonása. Engem kicsit arra emlékeztet a helyzet, mikor a támadás előtt nem sokkal a Kreml bejelentette, hogy „vége a hadgyakorlatnak, minden alakulatot szokásos állomáshelyére küldenek” és el is indult látványosan, kamerák előtt pár csapat, aztán a kamerák azt már nem mutatták, mikor visszafordultak. A Pentagon a Telex szerint még ennél is gyanakvóbb:

Senki ne áltassa magát a Kreml mostani állításával, miszerint hirtelen csak úgy csökkenti a katonai támadásokat Kijev közelében, vagy olyan hírekkel, miszerint minden erejét visszavonja. Úgy véljük, hogy ez egy átcsoportosítás, nem pedig valódi visszavonulás, és mindannyiunknak fel kell készülnünk arra, hogy figyeljünk egy nagyobb offenzívára Ukrajna más területei ellen – mondta John Kirby, a Pentagon sajtótitkára egy tájékoztatón.”




Viszont tény, hogy egyes alakulatokat Kijev és Csernyihiv térségéből visszavontak, egyenesen Belaruszba (valószínűleg nagyon rossz állapotban lehettek már). Ellenben az ukrán vezérkar azt is állítja, hogy Oroszország a csernobili atomerőmű körüli tiltott zónát lőszerszállításra és -felhalmozásra használja, valamint parancsnoki állomáshelyeket alakít ki az övezetben. Ami kényes állapot, mert nem szabad sem lőni, sem bombázni a lőszerraktárakat, nehogy megsérüljön a szarkofág, azért meg csak imádkozni lehet, hogy magától fel ne robbanjon az egész.

Ugyanis például az oroszországi Belgorodban magától, pontosabban szólva „emberi mulasztás következtében” szállt az égbe a lőszerraktár tegnap este, igaz, eleinte valóban ukrán támadásra gyanakodtak. De kiderült, hogy a raktárban „tűz keletkezett”. Ezt a régió kormányzója, Vjacseszlav Gladkov jelentette be. Hangsúlyozta, hogy az információ „nem ellenőrzött”, és azt javasolta, hogy a sajtó várja meg a védelmi minisztérium hivatalos jelentését. Gladkov megjegyezte, hogy a polgári lakosság körében nem voltak se áldozatok, se veszteségek.

Korábban a TASZSZ egy forrásra hivatkozva arról számolt be, hogy a robbanások egy katonai tábor Ukrajna területéről történő megtámadásának következményei voltak, amelynek négy halálos áldozata volt. Az jó kérdés, hogyan keletkezik tűz egy lőszerraktárban – úgy, hogy meggyújtják, nyilván, de ki olyan őrült, hogy pont ott pipázgasson, mármint Svejket kivéve? – az is érdekes felvetés, hogy miképpen támadt fel ilyen gyorsan a négy elhunyt, talán úgy, hogy őket a TASZSZ találta ki, de fogadjuk el jobb híján, hogy a kormányzó igazat mond (már csak azért is, mert a TASZSZ-t cáfolja).


Egyébként éjjel folytatódott a naftaháború. Azt hívom így, amikor az orosz támadások üzemanyag-raktárakat semmisítenek meg, ugyanis nem csak a páncélosok bénulnak meg nafta híján, hanem a mezőgazdasági gépek is. Mint a TASZSZ írja:

Az orosz fegyveres erők rakétákkal megsemmisítették a Donbasszban lévő ukrán erőket hadianyaggal ellátó nagy üzemanyagraktárakat – közölte Igor Konasenkov, az orosz védelmi minisztérium hivatalos szóvivője szerdán újságírókkal.

Precíziós rakétáink megsemmisítették a Sztarokonsztantinov és Hmelnickij területén lévő nagy üzemanyagraktárakat, amelyekből üzemanyagot szállítottak a Donbasszban lévő ukrán páncélozott járművek számára” – mondta Konasenkov.

Az orosz fegyveres erők két nagy rakéta- és tüzérségi lőszerraktárat is megsemmisítettek a Donyecki területen lévő Kamenka településen – közölte a minisztérium.”

Igen ám, kérem, csak ugyanezt az eseményt árnyalja az Ukrinform, ők ugyanis picit másképp tudják azt, ami történt.

Ma éjjel egy ukrán vadászgép levegő-levegő rakétája lelőtte a megszállók által a Hmelnyickij régió civil infrastruktúrájára kilőtt cirkálórakétát. A teljes körű háború kezdete óta minden nap a légierő és a védelmi erők más egységei az orosz fasiszták egyre több rakétáját lövik le, minden rendelkezésre álló fegyvert, köztük MANPADS-okat is bevetve.” (Ukrinform)





De akkor mi történt végül is? A raktárak megsemmisültek, azonban az oroszok egyik cirkálórakétáját is, semmi baj, annyival is kevesebb van nekik. Azonban az aratás az üzemanyaghiány miatt egyre távolibbnak tűnik Ukrajnában, ami azt jelenti, hogy a világ sok országában lesz drága vagy akár elérhetetlen is a kenyér. Ezt azért Wendy Sherman amerikai külügyminiszter-helyettes is észrevette és szóvá is tette az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülésén:

Elmondása szerint az orosz hadsereg legalább három, a Fekete-tengerről árut szállító civil hajót bombázott. Sherman szerint az orosz haditengerészet blokkolja az ukrán kikötőkbe való bejutást, megtagadva Kijevtől a gabonaexport lehetőségét, és megakadályozva, hogy 94 élelmiszert szállító hajó eljusson a Földközi-tengerre.

Amíg Putyin folytatja a háborúját, amíg az orosz erők továbbra is bombázzák az ukrán városokat és blokkolják a humanitárius konvojokat, amíg az ostromlott civilek nem tudnak biztonságos helyre jutni, addig ez a humanitárius válság csak rosszabb lesz. Ezt a háborút Vlagyimir Putyin kezdte. Ő okozta a globális élelmiszerválságot. És ő az egyetlen, aki ezt meg tudja állítani” – mondta Sherman.

Megjegyezte, hogy Ukrajna és Oroszország továbbra is jelentős mezőgazdasági termelő, és a fekete-tengeri régió adja a világ búzaexportjának mintegy 30 százalékát, a kukoricaexport 20 százalékát és a napraforgóolaj exportjának 75 százalékát.

Ukrajna állandó ENSZ-képviselője, Szerhij Kiszlicja szerint az országot humanitárius válság fenyegeti.

Az orosz erők a kezdeti villámháborús tervük kudarca után áttértek a B tervre. Ez a terv humanitárius katasztrófa előidézését irányozza elő egész Ukrajnában, és hazám mezőgazdasági potenciáljának tönkretételét, hogy megfélemlítse az ukrán politikai vezetést és a népet, és kapitulációra késztesse őket” – idézte Kiszlicja szavait az UNIAN.” (Meduza.io)





Tárgyalások ide vagy oda, elkeserítő a helyzet. Csak egyetlen megmosolyogtató szereplője van az eseményeknek – persze, hogy a mi jó öreg Ramzan Kadirovunk, aki megharagudott kicsit az isztambuli eredmények miatt, bár annyira azért nem, hogy szembeforduljon Moszkvával, de annyira igen, hogy újabb egetverő szamárságot posztoljon a Telegramon.

A harcok nem szűntek meg, és nem is fognak, amíg el nem pusztítjuk a banderistákat. Ahogy az elnök mondja, úgy fogunk tenni. De mi harcosok vagyunk, és nem szándékozunk egyetlen lépést sem hátrálni. Arra kérjük az állam vezetését, amelyet az elnök képvisel: engedje, hogy befejezzük, amit elkezdtünk. A srácok nincsenek jó hangulatban a tárgyalások után, de ne aggódjanak, mert nem hagyjuk, hogy a sejtánok megússzák.”

Ha olvasta volna Stanislaw Lemtől a Kiberiádát, még azt is elénekelte volna szegény, tétlenségre kárhoztatott martalócvezér, hogy „Ragyog minden csavarunk, háborúzni akarunk”.

Időközben az Orosz Posta felfüggesztette a Lengyelországba és Dániába irányuló csomagok átvételét Nem mehetnek többé csomagok és levelek Orosszországból Dániába, mivel az ország felfüggesztette az Oroszországból érkező és oda irányuló küldemények feldolgozását – közölte az Orosz Posta. A Lengyelországba irányuló postai küldemények átvételének felfüggesztése „a Lengyel Posta logisztikai megoldásainak hiánya miatt” történt. Két nappal ezelőtt az Orosz Posta felfüggesztette a Svédországba irányuló küldemények átvételét is, mivel a svéd postai szolgáltató, a PostNord bejelentette, hogy megszünteti az Oroszországba irányuló postai szolgáltatásokat.

Ebből az a tanulság, hogy Muszkaföldön vagy lassan jár a posta, vagy sehogy.


Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője ezekben a percekben is sajtótájékoztatót tart, ebből idéznék pár gondolatot búcsúzóul. A Komszomolszkaja Pravda megkérdezte: hogyan értékelte a Kreml és különösen Vlagyimir Putyin az orosz és az ukrán delegáció tegnapi isztambuli tárgyalásait?

Pozitívum, hogy az ukrán fél legalább elkezdte konkrétan megfogalmazni és papírra vetni, hogy mit javasol. Eddig ezt nem sikerült elérnünk. Ez pozitív tényező. Ami a többit illeti, fogalmazzunk úgy, hogy nem mondhatjuk, miszerint bármilyen nagyon ígéretes, bármilyen áttörés történt volna. Még nagyon hosszú út áll előttünk. A Krím pedig az Oroszországi Föderáció része. Alkotmányunk szerint pedig az Oroszági Föderáció területeinek sorsáról, az orosz régiók sorsáról nem tárgyalhatunk senkivel. Ez kizárt. Ez szerepel az alkotmányunkban.”

Akkor tehát mit is jelent a tegnapi tárgyalásokon elért úgynevezett „deeszkaláció”?

Eddigi tapasztalataink alapján ez a szó – nem jelent semmit.

Egyszerű halandzsa.

Kiszera méra bávatag.

Békét Ukrajnának, békét Oroszországnak, békét a világnak!