Gaál Péter: A tehetség

Hogy miért nem lehet Bokrosnak is a szájára tenni egy ragasztószalagot? Egy echte bankár, aki belekontárkodik azokba a dolgokba, amelyekben olyan, mint elefánt a porcelánboltban.

Például a politikában. MZP-t nem említem, ő nem lenne rossz, még most is ezt mondom, ha hallgatna a tanácsadóira, horribile dictu lennének neki olyanok. Mire nem lenne rossz MZP? Egy átmenetre. Lehetne egy második Antall József, csak egy második Horn Gyula és – a kezdeti – Orbán Viktor kellene még mellé. „Na de ilyenek nincsenek!” Biztos, hogy vannak, csak meg kell őket találni. Vagy még inkább ki kell emelkedniük.

Leginkább a kettő együtt.

De az se Bokros, se Vona nem lesz. Utóbbiból második Csurka sem lesz, szerencsére. Viszont Csurka írónak nem volt rossz író, ellentétben Vonával, akiről még nem tudom, miben jó. Számomra (!) középszint, jóindulattal négyes alá, itt már az is nagy szó újabban, de mi kell ahhoz, hogy előbújjanak az igazi tehetségek? Persze tudom, mi kell hozzá: ugyanaz, ami az elektromos áramhoz is. Hiány.

Tényleg, Vona tud táncolni? Ha már Bokros is megpróbálta, nem túl sok sikerrel. Szerintem tud, bár őt még nem láttam táncolni.

Nehogy azt gondolják, hogy most kipécéztem szegény Vonát, és Bokrost arra használom, hogy őt ócsároljam tovább. Nem. Úgy gondolom, hogy Vonában talán megvan mindaz a homályos képesség, ami „felfelé” vezetheti a tekintetet, írhatnék misztikus képességet is, csak nincs elég… nem folytatom, mert tényleg azt fogja a Kedves Olvasó gondolni, hogy gyalázkodom, pedig tényleg eszemben sincs. Bokrosból nulla misztikus képességet nézek ki, intuíciót is csak annyit, amennyi intuícióra egy pénzembernek szüksége van a pénzügyekhez.

Vagy amennyire egy pókerjátékosnak szüksége van.

Ezzel pedig az a baj, hogy a póker lényege sem az, hogy nyerjünk. Az a motor, semmi egyéb. A sokat emlegetett répa a csacsi orra előtt. A póker lényege (is) magában a játékban keresendő. A játék jelentésében, nem a végében. Az ugyanis nem attól lesz szomorú vagy vidám, hogy mivel feleltetjük meg, hanem attól, hogy mit tanultunk belőle a magunk számára.

És egy nyertes is lehet vesztes.

Nem kétlem, hogy a maga pragmatikus szakmaiságában Bokrosnak tökéletesen igaza van. Politikailag-retorikailag viszont egyáltalán nincs „igaza”. Szociálisan sem, de egy pragmatikus kapitalistától ne várjunk szociális érzékenységet, egyáltalán, a pragmatikus kapitalizmus nem az érzékenységről szól. Hanem a valóságról? A száraz tényekről? Itt van a kutya elásva.

Egyikről sem. A valóság a szubjektív igazság. A tények azok, amelyeket hatásukban tényeknek érzékelünk. Nem kell őket elfogadni, elég érzékelni. Itt jön be a képbe az egyéni érzékenység és a politika. A politika célja. Ha az a cél, hogy egy olyan rendszer, amit ugyan nem tartunk megfelelőnek, de vannak népszerű (ám nem megfelelő) intézkedései, megbukjon, tekintettel kell lenni ezekre. Mondok erre egy példát az első Orbán-kormány bukásával kapcsolatban, amikor Orbán csinálta azt, amit most Bokros. A miniszterelnök-jelölti vitán szóba jöttek a kukorica felvásárlási árak. Medgyessy azt mondta, hogy ezeket növelni kellene. Orbán – helyesen – azt, hogy a kukorica felvásárlási árait rengeteg minden határozza meg, és ezekre tekintettel kell lenni. Én mégis amondó vagyok, hogy a felvásárlási árakat növelni kell, válaszolta Medgyessy Péter, a közgazda.

Bokros Lajos a legutóbbi interjújában iskolapéldáját nyújtotta mindannak, amit nem szabad mondani. Csinálni – ha ő lenne megint a pénzügyminiszter – bizonyos megkötésekkel lehet(ne), úgy, hogy közben amit tud, tompít. Orbán ezt teszi tizenkét éve. Elég idő lehetett a tanulásra, már csak azért is, mert ő is tanult a saját kudarcából. Orbán Bokrossal ellentétben tehetséges politikus. Bokros nem tehetséges politikus. Nem is kell annak lennie, de ő valahogy mégis… Orbán viszont nem tehetséges közgazdász, se bankár. Simicska kellett mellé, de Mészáros Lőrinc nem Simicska Lajos. Ezért Mészáros Lőrinc mellé kellenek emberek, egy okos feleség például, és Orbán ezt is tudja.

Bokros mellett nincsenek tehetséges politikusok, Márki-Zay mellett tehetséges tanácsadók, vagy ő nem hallgat rájuk, a végeredmény szempontjából egykutya. Ráadásul még szakmai hibát is vétenek. Bokros Lajos azt találta mondani például, hogy a tizenharmadik havi nyugdíj azért nem jár, mert a nyugdíjasok nem fizettek tizenharmadik havi nyugdíjjárulékot. Itt jönnek a képbe a definíciók. Szó szerint Bokrosnak ugyanis igaza van. Úgy látszik, mintha igaza lenne, minden fentebb vázolt egyéb megfontoláson felül. Valóban nem fizettek olyat, amit így hívnak.


Még az is lehet, hogy számszerűleg kevesebbet fizettek. Nem megyünk bele abba a bonyolult rendszerbe, ami a nyugdíjszámítás, mert teljesen felesleges. A nyugdíjnak ugyanis nem az a funkciója, hogy legyen, hanem hogy legalább a vegetálást biztosítsa. A tizenharmadik havi nyugdíjat nevezhetjük kompenzációnak is, nem tizenharmadik havi nyugdíjnak. Ebből a szempontból az a jéghideg, pragmatikusnak tűnő kapitalista szemlélet, amit Bokros Lajos képvisel, éles ellentétbe kerül az érzelmeken kívül a szociális szemlélettel is, tágabban értelmezve a társadalom funkciójával. Nem az állam funkciójával, hanem a társadalom funkciójával.

És így megyünk neki a vasárnapi választásoknak. Ezekkel az emberekkel.

Akkor már inkább a tánc.