Nem lehet mindig az ukrajnai megszállásról írni, az embernek elvileg van egy teljesen hétköznapi, polgári élete is, amiben jár-kel, bevásárol, intézi a dolgait, még ha fejben félig-meddig máshol jár is. Ez a budapesti világ nem kevésbé szürreális, mint a harctér, csak mégis, másképp őrült, itt még nem lőnek (illetve, pár napja már lőttek választási plakátra, … Bővebben: Szele Tamás: A Baross téri tárlat